A herceg ütőkártyái

Szaúd-Arábia az elmúlt héten több mint kétmillió mozlim hívőnek engedélyezte a nagy zarándoklat, a hadzs elvégzését. S mialatt az egész iszlám világ – és egy kicsit a nagypolitika is – Mekkára figyelt, a királyi ház közrebocsátotta a Michell-jelentésen és a Tenet-terven alapuló izraeli–palesztin békeprogramját. A politikusok reménykedve fogadták a sivatagi királyság gesztusát, de közben arra is keresik a választ: miért éppen Szaúd-Arábia?
A nemzetközi politika főszereplői nem az ókonzervatív monarchia hatalmi képességeiben kételkednek. Mekka és Medina, a Nadsd-fennsík, Dzsidda kereskedőváros kulturális vonzását nem vonják kétségbe. Az, hogy emellett a töménytelen mennyiségű olaj gazdasági hatalmat is adott a szaúdiaknak, még nyilvánvalóbb. A bökkenő épp az olajkirályság külpolitikai stratégiája: katonai védelmét jórészt a Prince Sultan Air Base-t elfoglaló amerikai egységek biztosítják, amelyek hivatalosan a Kuwait elleni újabb iraki agressziót megakadályozandó vannak jelen. Szaúd-Arábia ezt elfogadva nem is ártotta bele magát a külföld ügyeibe, inkább jótékonysági alapítványokon keresztül segítette a palesztin ellenálló szervezeteket. De fegyveresen vagy retorikájában sosem lépett föl Izrael ellen.
Ezért megdöbbentő a frissiben jött aktivitás, amely e furcsa függő helyzet végét is jelentheti. Az új béketerv, amelynek lelke éppen egyszerűségében rejlik, a következő: Izrael feladja a neki úgyis sok gondot okozó, az 1967-es háborúban megszállt arab földeket (a Gázai övezetet és Ciszjordániát), s ezért cserébe Szaúd-Arábia minden arab országot rávesz az Izraellel való békekötésre. A zsidó állam előtt kecsegtető távlatok is nyílhatnának, hiszen Egyiptom és Jordánia után az örök ellenségek: Libanon, Szíria, sőt akár Irak is elismerheti az országot.
A nagypolitika véleményformálói mindenesetre most Rijád felé figyelnek, ahol az országot irányító Abdullah koronaherceg kezében vannak az ütőkártyák. A fahd király 1995-ös szívrohama óta uralkodó herceg a jelek szerint nem csupán hittársai iránt érzett felelősségből dolgozta ki a programot, hanem Rijád világpolitikai szerepének fontosságát jelképezendő is. Korábban támadások érték az ország vezetési stratégiáját, az emberi jogok sárba tiprását, a vezető család, a Szaúd-klán korrupciós gyakorlatát. E hangok különösen szeptember 11. után erősödtek fel, mivel Oszama bin Laden és tizenhat gépeltérítő is az Arab-félszigetről származik. Abdullah herceg ezért úgy érezte, lépnie kell. Tervével segítséget nyújt ugyan a békepárti országoknak, de áttételesen gesztust tesz az Izrael-elleneseknek is, hiszen azt aligha gondolhatja valaki komolyan, hogy a zsidó állam kivonja telepeseit a palesztinok földjéről.
A világ tisztában van azzal, hogy épp a szaúdiak antidemokratikus politikája tartja féken az országban az iszlám szélsőségeseket. Ezért bírálhatják ugyan a szaúdiakat, az olaj mégis tőlük érkezik, a Közel-Kelet stabilitása is rajtuk áll vagy bukik. Így mindenkinek elemi érdeke a jelenlegi helyzet fenntartása.