A meglepő felfedezés
Amikor a sharjahi régészek feltártak egy agyagedényt Mleiha homokjában, még nem sejtették, hogy ezzel átírják az Arab-félsziget múltját. A több mint kilenc kilós edény belsejében 409 ezüstérmét találtak, amelyek több mint 2300 éve készültek. Ez a lelet nem csupán anyagi értékéről híres, hanem arról is, hogy új fényt vet az iszlám előtti kereskedelmi hálózatokra.
Az érmék a Kr. e. 3. század környékére datálhatók, és közvetlen kapcsolatban állnak Nagy Sándor örökségével.
A tetradrachmák ábrázolásai Herkulesre és Zeuszra utalnak, később azonban arámi feliratok és helyi motívumok jelentek meg rajtuk. Ez a kulturális átmenet azt mutatja, hogy Mleiha nem egyszerűen átvette a görög mintákat, hanem a saját világképére formálta őket.
Egy kereskedelmi csomópont a sivatagban
Mleiha az ókorban stratégiai oázis volt a Perzsa-öböl és az Omán-tenger között. Az érmék bizonyítják, hogy a város kulcsszerepet játszott a kelet–nyugati kereskedelemben. Az arab kereskedők Indiát kötötték össze a Földközi-tengerrel, fűszereket, tömjént, szöveteket és nemesfémeket szállítva. Az, hogy a Mleiha érmék helyi veretek voltak, arra utal, hogy a város saját pénzt bocsátott ki a nemzetközi kereskedelem megkönnyítésére.
A minták hasonlósága más öbölbeli érmékkel, például Bahreinből és Kuvaitból, egy regionális pénzhálózatra utal.
Ez a hálózat görög mintákból építkezett, de helyi változatokkal gazdagodott.
A hellenisztikus örökség arab környezetben való újraértelmezése a lelet egyik legizgalmasabb tanulsága.
Mleiha évezredei: a paleolitikumtól a hellenisztikus korig
Bár a Mleiha-érmék a Kr. e. 3. századból származnak, a lelőhely története sokkal régebbre nyúlik vissza. Régészeti bizonyítékok szerint már 130 ezer éve éltek itt emberek. A település a falaj nevű földalatti öntözőrendszernek köszönhetően virágzott a sivatag közepén. A vaskorban és a hellenisztikus korban Mleiha palotákkal, nekropoliszokkal és műhelyekkel rendelkező megerősített város volt, amely elengedhetetlen állomása lett a karavánutaknak.
