A Margit-szigeti Casino

A Margit-szigeten a XIX. század közepétől egymás után hozták létre az éttermeket, szórakozásra, sportolásra alkalmas termeket, amelyek közül az egyik leghíresebb, a sziget alsó részén álló, Ybl által tervezett Alsó vendéglő már 1855-ben is üzemelt.
A hosszú történetre visszatekintő, számtalan építészettörténeti emléket és növényritkaságot rejtő sziget 1796-ban került József nádor tulajdonába. A majdani főváros – mind Buda, mind Pest – szépítésben jelentőset alkotó nádor kezdte el fejleszteni és pihenőparkká alakítani. A Margit híd szigeti szárnyhídja csak 1900-ra épült meg, addig csupán vízi úton lehetett megközelíteni. Ez azonban nem vette el a kirándulók kedvét, akik a XIX. század közepétől már tömegesen látogatták a kellemes, virágokkal és zölddel borított szigetet. A hajók százával szállították ide a kikapcsolódni vágyó vendégeket, szinte egész évben. A sziget alsó végében, rögtön a kikötő mellett, a mai Casino helyén állt egy három épületből álló vendéglátóhely. Jobb oldalon egy favázas épületben a kávéház, középen az úgynevezett Alsó vendéglő, balra pedig egy uzsonnázóhely üzemelt, amely átmenetet képezett a tejivó és a cukrászda között. Az épületkomplexum egy időben akár négyszáz vendéget is kiszolgált. A kávéházat eredetileg Alpár Ignác tervei alapján, a millenniumi kiállításra készítették, és József főherceg vadászati pavilonja volt. A kiállítás után helyeztette át ide a főváros, és 1930-as lebontásáig kávéházként használták. A középső, teraszos, oszlopos helyiség volt a vendéglőépület, amelyet Ybl Miklós tervezett 1855-ben. Egy középkori majorság romjain emelték, amelyben annak idején a sziget bérlőinek cselédei laktak. Az új épület oszlopos csarnokához díszes lépcső vezetett, három oldalról tágas emelvény vette körül, amelyen az asztalok sorakoztak. Eső esetén a vendégek a tágas belső terembe vonultak, ahol a karzaton ülő zenekar húzta a talpalávalót.

A vendéglő hátsó oszlopcsarnokához magánépületek csatlakoztak, amellyekkel együtt zárt udvart alkotott. Közepén egy díszes szökőkút állt, körülötte nagy levelű vízinövényekkel és gyönyörű virágágyakkal. Később a lóvasút segítségével a sziget másik végével is összekötötték. Már 1870-ből találunk kiváló kritikákat az étteremről, amelyek biztosítottak minden reménybeli vendéget, hogy ott „dúskálhat olyan védekezőszerekben, amelyek a gyomor kellemetlen korgásának ellenszerei”. Táncestélyek, tombolák, hangversenyek, majd 1904-től naponta katonazene, 1917-től táncmulatságok szórakoztatták a nagyérdeműt. Az épületet 1880-tól Kaps József, később a fia üzemeltette, és a század elejétől Schaffer Ilona, majd Márkus Imre vette át. A harmincas években a Palatinus Rt. tulajdonaként jelentős átalakításokat, bővítéseket végeztek az épületen, és 1937-től már Casino néven üzemelt tovább. A főépület előtti díszmedencés kertben is gyakran rendeztek ekkoriban táncos uzsonnákat. A világháború – miként a sziget többi épületében – itt is jelentős károkat okozott, felújítása és államosítása után elsőként a XIII. kerületi vendéglátó-vállalat, később a Pannonia Szálló és Vendéglátó Vállalat, a hetvenes évek végétől pedig a Taverna Szálloda és Étterem Rt. üzemeltette első osztályú étteremként. (G. R.)