A szenvedés folyóméterei

Egyre hangosabb a kampányzaj, és a miniszterelnök-jelöltek tévévitája körül gerjesztett álfeszültségben elsikkad minden, amiről a médiát ellenőrző ellenzéki politikusok úgy döntenek, áprilisban nem váltható közvetlen módon voksokra. Pedig a múlt héten igen érdekes tanácskozás zajlott Budapesten a Történeti Hivatalban, ahova az egykori szocialista országok állambiztonsági iratait kezelő intézmények vezetőit várták. Már önmagában az is érdekes, hogy mely országokba postázhattak meghívókat, hiszen Ukrajnában, Jugoszláviában, Albániában és Oroszországban még nem hoztak létre hasonló intézményeket.
A kezdeményezés annál is inkább dicséretes, mert soha nem volt hasonló megbeszélés – a német, a lengyel, a cseh, a szlovák, a román, a bolgár és a magyar szakemberek eddig csak kétoldalú megbeszéléseken vettek részt, közösen nem volt módjuk kicserélni a tapasztalataikat.
Az átvilágítási gyakorlat és az egykori áldozatok, megfigyeltek joga az iratokba való betekintéshez országonként változik. A leglényegesebb tanulságot azonban a Stasi iratait felügyelő szövetségi biztos fogalmazta meg: nem igazolódott be az aggodalom, mely szerint az ügynökök valódi nevének kiadása veszélyeztetheti az országban a jogbékét. Eddig kétmillió német volt kíváncsi arra, hogy ki figyelte meg őt és miért, s talán épp ennek is köszönhető, hogy ott sikerült legjobban megbékélni a múlttal. Bulgáriában egyébként – a többi országban ellentétben – nem 1989-ig, hanem jóval később, a Varsói Szerződés felbomlásáig vizsgálják a szocializmus alatt elkövetett bűnöket. Azon dolgoznak, hogy az igazság feltárásával „megszüntessük a nosztalgiát a múlt iránt”, fogalmazták meg rendkívül szemléletesen az intézmény feladatát, mert arrafelé szeretik nevén nevezni a dolgokat. A cseheknél például a rendőrség egyik bűnügyi osztálya is elemzi az iratokat, és ahol bűncselekmény nyomaira bukkannak, ott haladéktalanul megkezdik az eljárást. Eddig több mint száz személy ellen folytattak vizsgálatot, ezek közel fele egykori állambiztonsági, de vannak közöttük egykori bírák, ügyészek, de akadnak határőrök és orvosok is. A lengyeleknél minden közpénzből fizetett munkahelyen bevallást kell tenni, hogy a jelentkezőnek volt-e kapcsolata az egykori állambiztonsággal. Ha volt és bevallja, attól még alkalmazhatják, de ha eltagadta és a hivatal utólag kideríti róla, akkor tíz évig nem vehetik fel állami munkahelyre.
Magyarországon 1996 óta működik a Történeti Hivatal, tavaly decemberig több mint hét és fél ezren voltak kíváncsiak a róluk őrzött dossziékra. Hogy az ország vállalja a múltját, mi sem bizonyítja jobban, mint a hivataltól alig pár lépésnyire nemrég megnyílt Terror Háza. Ennek szükségességét igazolja az iránta megmutatkozó óriási érdeklődés, hiszen az épület előtt még e sorok írásának idején, vasárnap délután is hatalmas sor állt.
Az elmúlt évtizedek tragikus tapasztalatait elemző intézetek archívumaiban több százezer folyóméteren sorakozik a szenvedés. Az intézmények vezetői közt teljes volt az egyetértés arról, hogy nincsen más járható út: szembe kell nézni a múlttal.