Az agrárium rendszerváltása most ér véget

A családi gazdaságok érdekét képviselő Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (Magosz) az utóbbi néhány hónapban került igazán reflektorfénybe. Jakab István, a Magosz elnöke úgy véli: a szövetség programja egybeesik a kormányéval, és ha egy érdekképviselet elmondhatja, hogy egy négyéves ciklusban a célkitűzései megvalósultak, akkor nem lehet oka túl sok panaszra.

Úgy tűnik, nehéz helyzetben van a Magosz, sőt, már tavaly ősszel, a kukoricaintervenció meghirdetése előtt is abban volt. Mintha borotvaélen táncolna, mert meg kell felelnie a kormányzati elvárásoknak, a saját célkitűzéseinek, és a termelők felé is a maximumot kell nyújtania. Miként lehet megbirkózni ezzel a feladattal?
– A Magosz nincs nehéz helyzetben, mert a gazdák érdeke a legfontosabb, és ennek az elvárásnak a szövetség minden körülmény között eleget tesz. A Magosz a családi gazdaságok érdekképviselete, amelynek programja majdnem megegyezik a kormányprogrammal, és így a szervezet nem tesz mást, mint ragaszkodik annak következetes végrehajtásához. Számunkra az a fontos: a tagság képes legyen érdekeit úgy megfogalmazni és kiállni mellettük, hogy azok visszatükröződjenek a kormányprogramban és a jogalkotási folyamatban. Az külön szerencse, hogy az érdekek egybeesnek és az elképzelések is hasonlóak. A kukoricaügyre visszatérve: a mi álláspontunk helyességét igazolta, hogy a meghirdetett intervenció kapcsán megemelkedtek a megalázóan alacsony árak és megélénkült a piac. Természetesen az új agrárpiaci szabályozási rendszert ki kell dolgozni, amelynek egyik eleme lehet a most alkalmazott megoldás.
– Azaz a Magosz az eddiginél nagyobb súllyal szerepel majd az agrártörvények megalkotásában?
– Mindenképpen, hiszen az a célunk, hogy a jogalkotási folyamatban a termelők érdekei érvényesüljenek. Ez így volt az utóbbi négy évben is, ezért legtöbbször csupán a megvalósítás gyorsaságában, ütemezésében, sorrendiségében, a súlypontok kiválasztásában lehettek és voltak is különbségek. Viszont a múlt év június 8-a óta felgyorsultak a folyamatok, komoly lehetőségeink nyíltak, amelyekkel éltünk is, és ha egy érdekképviselet elmondhatja azt, hogy egy négyéves ciklusban a célkitűzései megvalósultak, akkor nem lehet oka túl sok panaszra.
– Azonban nagyon úgy tűnik, hogy a ciklus első két évében a Magosz súlya nem volt meghatározó, csak az utolsó évben erősödött fel. Miért?
– Bizonyos esetekben nagyon hosszú az előkészítési folyamat, de gyors a megvalósítás, most is ez történt. Mi egyet nem tévesztettünk szem elől, nem kívántuk és nem kívánunk politikai pártok belügyeibe avatkozni. Nekünk az a fontos, hogy a tagságunk – ha úgy tetszik: a magyar gazdatársadalom jelentős része – fel tudjon készülni az uniós csatlakozásra, amihez az alapokat rendbe kell tenni, és ez a folyamat ma is tart. A Magosz ismételt, 90-es megalakulásakor kiálltunk a kárpótlás, a szövetkezeti törvény mellett, de nem volt szerencsés annak sem az elfogadása, sem a végrehajtása. Az ebből keletkező feszültségek halmozódtak, a kérdés rendezését a jelenlegi kormány vállalta magára. Mi az álláspontunkat jóval korábban megfogalmaztuk, számunkra a döntések nagyon kedvezőek, az meg különösen, hogy bekapcsolódhatunk a megvalósításba is.
– Egy éve, hogy lemondott az agrártárca vezetéséről Torgyán József. Távozása befolyásolta a Magosz szerepének megerősödését?
– Nem hiszem, hogy a Magosz szerepe miniszterek személyéhez lenne kötve. Az üzletrésztörvény például jóval korábban, a miniszterváltás előtt indult. Ugyanígy a Magyar Nemzeti Földalap felállításával és a földdel kapcsolatos elképzelések kezdetei is korábbra datálódnak. Tehát a kormányprogram mentén a családi gazdaságok rendszerének, a szövetkezeti üzletrészek rendezésének előkészítő munkálatai az egész koalí-ciós perióduson áthúzódtak. Az tény, hogy a tárca vezetőjével, Vonza Andrással hagyományosan jó munkakapcsolatot alakult ki.
– Ez azonban legjobb esetben is csak félsiker.
– Mi nem annak tartjuk, mert megítélésünk szerint a rendszerváltás óta megoldatlan problémák tömegét tolták maguk előtt az előző kormányok, és a megoldást ez a kormány találta meg, és a ciklus végére a korábban kezelhetetlennek tűnő ügyek nagy része megnyugtatóan lezárult, a többi rendezése pedig folyamatban van. A földtörvény szabályozza, hogy kiknek lehet földtulajdona, és milyen módon lehet termőföldet szerezni és bérelni, létrejöttek a családi gazdaságok és törvényi garancia van hosszú távú működésük biztosításához. Létrejött a Magyar Nemzeti Földalap, amelynek kiemelkedő szerepe lesz a birtokrendezésben és a magyar termőföldpiac működésében. Reméljük, hogy ez lesz az utolsó birtokrendezés országunk történetében, mi nem kívánunk részesei lenni egy új földosztásnak.
– Ezt hogy érti?
– A most kialakuló birtokstruktúra hosszú távra szól, mi ezért álltunk ki határozottan a termőföld természetes személyek tulajdonában való megtartása mellett, mert nincs jogunk a következő generációt megfosztani a nemzeti kincsként kezelendő, nagy értékű termőföldtől, amit mások korábban oly szívesen, történetesen 1997-ben játszottak volna a gazdasági társaságokon keresztül külföldi befektetők tulajdonába. A termőföld lehetőleg maradjon a családi gazdaságok tulajdonában, a háromszáz hektáros birtoknagyság betartása mellett.
– Ez nem kevés?
– Nem, mert aki háromszáz hektáron nem versenyképes, az nem lesz versenyképes hatszáz hektáron sem, családi szinten.
– Az önök legutóbbi gödöllői nagygyűlésén Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, nem kizárt, hogy törvény készül a családi gazdaságokról, és jelenleg azért nincs róluk rendelet, mert azt hamarabb lehet – ha kell – módosítani. Van olyan pontja a rendeletnek, amely módosításra érett?
– A puding próbája az evés.
– Tudom, hogy még nagyon az elején tartunk.
– Van néhány olyan elem, amelynek módosításáról egyeztetés zajlik, de vannak olyan elemek is, amelyeket törvény rögzít, például, hogy kik lehetnek a gazdálkodó család tagjai, és ott a testvér nem szerepel, továbbá nem szerepel a nagykorú gyermek férje, felesége sem. Ezek a problémák megoldhatók.
– Meg lehet becsülni, hány év múlva működnek igazán hatékonyan a családi gazdaságok, vagy a termelési értékesítő szövetkezetek mikorra épülnek ki úgy, hogy hatékonyan léphetnek fel a piacon?
– Az idő szorításában vagyunk, és a gazdák ezt tisztán érzik. Nagyon sokan viszont meglepődnek majd, amikor a családi gazdaságok elkezdenek igazából működni. A pozitív diszkrimináció és a törvényi garancia, a többlettámogatás, a hitelkonstrukció gyors döntést és eredményes gazdálkodást eredményez. Most egy olyan időszakba érünk, mint amilyen a rendszerváltás volt, sőt azt lehet mondani, hogy a 90-ben megkezdődött rendszerváltás agrárszempontból most fejeződik be.
***
Jakab István 1949. szeptember 17-én született Hajdúbagoson. 1972-ben szerzett üzemmérnöki diplomát Hódmezővásárhelyen, a mezőgazdasági főiskolán. 1994–1999 között a Magyar Agrárkamara alelnöke. 1990-ben a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (Magosz) alapító tagja, 1991-től alelnöke, 1994-től társelnöke, 1999-től elnöke. 2000-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, 2001-ben Kovács Béla-díjjal tüntették ki.