Az egyház csak a közjó érdekében politizál

Kossuth Lajos sok szállal kötődött a Deák téri evangélikus egyházközséghez. Régi lutheránus családból származott, és hívőhöz méltón két fiát itt, e püspöki templomban kereszteltette meg. A történelmi egyházak dolga azonban nem volt könnyű a reformkorban, és nem könnyű ma sem, amikor érdekeik érvényesítésekor részrehajlással vádolják őket egyes pártok. Harmati Béla evangélikus püspököt ezért az egyházakat érintő aktuális ügyekről is kérdeztük.

Az államférfi születésének kétszáz éves évfordulója alkalmából Kossuth-évnek nyilvánították 2002-t. A Deák téri nagytemplom falán Kossuth Lajosnak tisztelegnek. Mit jelent személye az evangélikus egyháznak?
– Kossuth Lajosnak kiterjedt ökumenikus kapcsolatai voltak. Sátoraljaújhelyen a piaristákhoz járt, Sárospatakon a református kollégium diákja volt. A legnagyobb hatást azonban az eperjesi evangélikus kollégium tanára, Greguss Mihály professzor gyakorolta rá. Kossuth így emlékezik vissza: „Nemcsak tanítóm, de nevelőm is volt … a hazám és felebarátaim iránti kötelességek ösvényén.” Beszédeiben és írásaiban egyébként kimutatható a Biblia hatása.
– Mit őriz az evangélikus egyház Kossuth szellemi hagyatékából?
– 1853-ban, amerikai látogatásakor emlékérmet verettek, rajta a következő felirattal: „Kossuth Lajos Magyarország Washingtonja”. A nemzet szabadságának ügye nála szorosan összekapcsolódott a vallásegyenlőségért, a protestánsok jogaiért vívott küzdelemmel. Méltó utóda volt ebben a korábbi évszázadok jeles erdélyi fejedelmeinek. Hamvait 1894-ben hozták haza Torinóból, az ünnepélyes gyászszertartás a Deák téri evangélikus templomban volt.
– Nem volt egyszerű az evangélikus magyarságnak megőriznie identitását a reformkorban.
– Az evangélikusság mindig kisebbségben volt hazánkban. Jelentős számban voltak német és szlovák gyülekezetei is. Kossuth egy olyan egyházból származott, ahol egyszerre tapasztalhatta a kisebbségi és a nemzetiségi problémák kibontakozását. Abban mutatott példát, hogy sohasem egyénileg, hanem kollektíven, kiterjesztően, befogadóan képviselte a szabadságot, a közös érdeket.
– Püspök úr, ön szerint mit tanácsolt volna Kossuth Lajos az egyházának a közelmúltban és a mai kiélezett politikai helyzetben?
– Nem tudom, mit mondana Kossuth Lajos a keresztény egyházak meghurcoltatásáról, ha megélte volna a kommunista diktatúra átkos évtizedeit. Biztosan elvetné, hogy a politikai hatalom beavatkozzék az egyházak belső életébe. Tanulságos párhuzamot vonni a forradalom és a szabadságharc eszményei és a demokratikus magyar állam történelmi egyházak rehabilitására irányuló törekvései között. Szerencsés folyamat kezdődött el az egyházak és az állam szétválasztásával. Kedvező körülmény volt, hogy az állam felismerte: a történelmi egyházak részt vállalnak a szociális, oktatási és kulturális közösségi tevékenységből, amelyért elsősorban az állam a felelős. Ezért ezen tevékenységek normatív támogatásával, az államosított ingatlanok és intézmények viszszaadásával segíti az egyházakat.
– Elkészült a Terror Háza, ahol láthatók a nyilaskeresztes és a kommunista diktatúra borzalmas tettei, az, hogyan nyomorították meg a történelmi egyházakat, hogyan alázták meg, vetették börtönbe vezetőiket, miként félemlítették meg a hívő lakosságot annak érdekében, hogy csökkentsék az egyházak társadalomra gyakorolt hatását. Járt-e már ön ebben a nevezetes épületben?
– Igen, jártam az Andrássy út 60. alatti múzeumban, s a kiállítás nagy hatással volt rám. Nagyon örülök neki, hogy a mai nemzedékeknek is megnyílt a lehetősége arra, hogy megismerjék ezeket a szörnyű és kegyetlen rémtetteket. Bízom benne, hogy mind a fiatal, mind az érintett generációk tanulnak belőle, s ehhez hasonló szörnyűség többet nem következik be. A múzeum megálmodóinak és megalkotóinak köszönet jár azért, hogy nem hagyták feledésbe merülni a múltat a mindennapok forgatagában.
– Több „békepap” neve is szerepel a múzeumban. Mit gondol, nem tünteti fel ez az egyházat rossz fényben a kívülálló számára?
– Sajnos voltak olyan egyházi személyek, akik a lehetőséget megragadva kiszolgálták a diktatúrát személyes érdekből, vagy mert kényszerítették őket. Az úgynevezett békepapokat legtöbbször a pártállami apparátus nevezte ki. Ez tönkretette az egyházat, lejáratta a hívők és nem hívők előtt. Voltak azonban a történelmi egyházak papjai és tagjai között olyanok is, akik a végsőkig kitartottak hitük és etikai értékrendjük mellett, mint például Ordass Lajos evangélikus püspök.
– Miként vélekedik a most kialakult vitáról, amelyben a kommunista utódpárt és az SZDSZ azzal vádolja a történelmi egyházakat, hogy tudatos kampányt folytatnak a templomokban a kormánykoalíció javára?
– Meggyőződésem, hogy az egyházaknak távol kell tartaniuk magukat a napi politikától. Feladatuk a lélek és a közösség építése. Jézus tanítása szerint elítéljük a bűnt, és a bűnöst igyekszünk megmenteni. Fontos, hogy az emberek bizalma ne csorbuljon az egyházak etikai példamutatásában. Pártállami időket idézne fel, ha egyes pártok aktivistái a templomokban készítenének hangfelvételeket arról, hogy egy lelkész hivatása gyakorlása közben tesz-e politikai megjegyzést.
– Az evangélikus egyház nem akarja a saját érdekeit érvényesíteni?
– Nem arról van szó, hogy az egyházak nem képviselhetik érdekeiket és nem szólhatnak bele a társadalom életébe. Szerintem az egyház politizál, azaz a szó eredeti értelmében munkálkodik a közjó érdekében, de nem pártpolitizál. Ugyanakkor különbséget kell tenni az egyház által képviselt értékek továbbadói, illetve azok rombolói között. Ez nem mond ellent a demokrácia játékszabályainak.
– Igen, de mégis van „botránylelkésze” az evangélikus egyháznak, Donáth László személyében, aki nyíltan felrúgja a játékszabályokat, és az államot kárhoztatja azért, mert megkísérelte kárpótolni és támogatni az egyházakat.
– Ő ellentmondásos személy: az MSZP-frakció tagja, de elsősorban és eredeti foglalkozása szerint evangélikus lelkész. Furcsállom, ha olyan lelkész támadja a kormány egyházpolitikáját nem megválogatott szavakkal, akire olyan templomot bíztak, amely a lehetőségekhez mérten is igen nagy támogatást élvezett a közelmúltban. Az Orbán-kormány több mint százmillió forinttal támogatta az templom felépítését.
– Támogatja-e ön, hogy lelkészei politikai közszereplést, feladatokat vállaljanak, netán képviselői mandátumot szerezzenek?
– Ártalmasnak tartom az egyház függetlensége szempontjából, ha egy politikai párt úgy kíván befolyást gyakorolni egy adott egyházra, hogy mandátumhoz juttatja egyik képviselőjét. Egyházunk törvényei ezt nem tiltják, de én nem tartom szerencsésnek.