Az emléktábla

Márványtömbbe vésve örökíti meg magát az utókornak Kőbányán az MSZP és az SZDSZ. Legalábbis lapzártánk után erről dönt a helyi képviselő-testület, amelyben az említett pártok többségben vannak.
Az előterjesztés magvas. Személyesen Váradi János, a Kőbányai Vagyonkezelő Rt. „igazgatóság elnöke” jegyzi.
Az emléktábla – felállítással, ünnepséggel, sajtóbeszélgetéssel, fogadással együtt – potom 1,564 millió forintjába kerül a kőbányai polgároknak, na és az utókornak, amelynek kutya kötelessége, hogy hálás legyen majd. Természetesen a baloldalnak.
Amúgy ez az „igazgatóság elnök” vicces ember lehet. Erre a bevezető utáni első pont olvasása közben jöttem rá. Addig csak azt tudtam meg, amit már a X. kerületiek is tudnak, s tán más is hallott róla: tavaly az Éles saroknál felépült a korábban sokat vitatott százlakásos ház, tele szociális lakásokkal, szociális bérlőkkel.
Az épület javasolt neve telitalálat: „100lakásos”. Így.
Az első pont egyébként arra utal, hogy a tervezett emléktábla 60x45 cm, márványból készült, és a főbejárat fölött fog lógni. A táblának tartalma is van, amely a következő: „A fővárosban a rendszerváltást követően előszőr Kőbánya MSZP–SZDSZ-es többségű önkormányzata építtetett kizárólagosan saját forrásból 100 db szociális bérlakást.” Alant a városrész címere. A szöveget nem elemzem, mindenki jobban jár. Ezután jön azonban a java, vagyis a névadó ünnepség, ahogy olvasom, csupa prominens (értsd: szoci) személyiséggel. A Gizella utcai szabad madarak itt is melegebb éghajlatra repültek, már csak a táblán játszanak.
A forgatókönyv szerint – a március 22-én tartandó – ünnepség szóvivője Csicsay Claudius Iván alpolgármester, díszvendége Csehák Judit volt miniszterelnök-helyettes és egészségügyi miniszter, valamint Andó Sándor tanácsnok az önkormányzat részéről jól körbeköszöntik egymást és a meghívottakat, akikről bővebbet nem tudunk.
Beszélgetnek, lelepleznek, avatnak, majd a végén valaki elviszi a mikrofont, s azután térzene szól a határőrség fúvós hangszereiből.
A műsort egyébként tíz pontba sűrítették. Vicces emberünk „lefolyás” címszó alatt sorolta fel a fenti teendőket. Megjegyzem, a Himnusz a harmadik helyre került, a Szózat a hatodikra.
Van ám technika is. Az erősítés és a mikrofon mellett figyelemfelkeltő, utánfutós, helyben telepíthető gigantposzter szolgálja a kellő hatást.
És még mindig nincs vége. A sajtóbeszélgetés és -fogadás szóvivője kivételesen Csicsay Claudius Iván, díszvendége Csehák Judit. A Pataky nevű műv. házban már komolyabb berendezésekkel várják a firkászokat, akik megismerkedhetnek majd a „100lakásos” háttér-installációval, lesz „Party Service”, televízió, videomagnó és a „Kőbánya-filmek forognak”.
Váradi János előterjesztés-készítő mester további meglepetéseket is tartogat számukra. A „promo” csomagba belehelyeznek egy számozott emléklapot a tábla szövegével, egy Kőbányát – benne a fejlesztés irányait – bemutató videofilmet, továbbá plusz egyflekkes sajtóanyagot. S ha ez mind nem elég, kapunk még „lefolyást” hat pontban, pezsgővel. Ekkor Csicsay Claudius mond köszöntőt (Csehák balra el), Andó pedig a jövőt vázolja. Végül zárás Csehák és formalitás nélkül. Mindez több mint másfél millió forintból, a határozati javaslat szerint a Kőbányai Vagyonkezelő Rt. rendezésében. A költségeket a tulajdonosi bizottság saját tartalékkeretéből – ami tulajdonképpen közpénz – biztosítja.
A vicces ember még ma is a helyén van, csapatai harcban állnak.