Megkezdődött a francia elnökválasztási kampány „országjáró” időszaka, melynek során a jelöltek az ország népével találkozva próbálják bemutatni magukat, bírálni ellenfelüket – és alkalmasint kicsit elbújni a párizsi intrikák elől. Jacques Chirac államfő, a jobboldali Tömörülés a Köztársaságért (RPR) jelöltje tegnap Strasbourgban elemezte Európa-politikáját, és útján alkalmat talált Lionel Jospin kormányfő, szocialista ellenlábasa kritizálására.
Egyes elemzők szerint az „acsarkodó” kampány megkezdése Chirac kezdeti lendületének csökkenését jelzi, és egyre inkább védekezni kényszerül a kínos kérdések össztüzében. Az egyik legbotrányosabb politikai esemény kétségkívül Didier Schuller, az RPR volt megyei tanácsnokának hazatérése. Schuller hét évet töltött a Karib-tenger szigetein, önkéntes száműzetésben, mivel személye besározódott Chirac elnökké választási kampánya idején. Akkoriban Édouard Balladur és Jacques Chirac volt esélyes az RPR vezetésére, de a Schuller-ügy éppen a Balladurt támogató Hauts-de-Seine megyében pattant ki, egyértelművé téve a jelölt erkölcsi gyengeségét is.
Míg 1995-ben Schuller Chirac elnöki székét biztosította, most könnyen lehet, hogy az államfő miatta nem tudja meghosszabbítani mandátumát. Elemzők azonban felhívják a figyelmet arra is, nem egyedül Schuller ássa Chirac sírját, hanem az elhibázott kampánystratégia is. Igaz, ez is a „nagy visszatérőhöz” kapcsolódik. A volt tanácsnok februári visszatérési próbálkozása nyomán kialakult RPR-pánik miatt Chirac idejekorán indította be a választási kampányát, hogy megpróbálja „kihúzni az ügy méregfogát”. Ez kapkodást, pszichológiailag hibásnak bizonyult jelöltbemutatást eredményezett, amely jóval kevesebb franciát állított az elnök mellé, mint Jospin „levele a néphez”. Ez utóbbi, amely az RPR szerint a Mitterand-féle bemutatkozó üzenet silány utánzata, mégis a szocialisták felé billentette a mérleg nyelvét.
Milyen parkettát érdemes választani?