Ebéd tizenkét pontban

Szerdára esett március tizenötödike 1848-ban, Petőfiék szokásukhoz híven már reggel a Pilvax kávéházban voltak. Izgatottan szervezkedtek a bécsi forradalom hírére, és mire delet harangoztak, kinyomtatták a Nemzeti dalt, meg a 12 pontot. Ezután a polgárok megebédeltek. Menjen ebédelni a nép is, mondták, majd délután újra összegyűlnek a Nemzeti Múzeum előtt, ott szülessen döntés a továbbiakról.
A legendás Pilvax ma is megvan a Belváros szívében, reklámja szerint légkondicionált luxusétterem, vadászterem, cimbalomzene, magyar és nemzetközi konyha áll az üzletemberek rendelkezésére. A polgárok február idusától április idusáig minden hétvégén ötven százalékot megspórolhatnak az ételárakból, most, az ünnep napjaiban pedig eredeti ajánlattal rukkoltak elő: „Még mindig csak 1848 forintba kerül az újra kiadott, ehető 12 pont.” Van-e oly erő, amely eltántoríthatna tőle, hogy próbát tegyünk?
Már beléptünkkor érződik, hogy a fentebbi, bizony ridegre és személytelenre sikerült ajánlószöveg szerencsére a papíron maradt, ritka illedelmes köszöntésben van részünk, dicsérő szóval illetik a kokárdánkat, s egy igazán kényelmes asztalhoz vezetnek a sörözői részben. A ebéd felszolgálása mindvégig tanítani valóan szakszerű és figyelmes. A menű pusztán szövegként is érdekesség számba megy, érdemes kordokumentumként megörökíteni, a hősiesen végigevett 12 pontot zárójelben kommentáljuk.
1. Aperitifként „Magyar Kávé”, amely begyújt és segít elviselni a reánk váró kulináris fáradalmakat. (Egy teáscsésze erősen szegfűborsos, fahéjas forralt sötétvörös bor, tényleg jó gyomrot csinál.) 2. Körmös bableves tejnek fölével ízesítve, ahogy azt Jókai kedvelte. (A csülkös Jókai-bableves hibátlan, enyhén csípős, még pikáns is a kis paradicsomtól.) 3. Májpástétom vajas kopertában. (Kitűnő libamájfalatka leveles hasé közt, tejszínes színesborsmártással.) 4. Juhtúróval töltött gombacsákó, ízzó parázson forrósítva. (Töltött sült gombafej, felejthető.) 5. Fűszerolajjal ízesített kása, köntösbe burkolózva. (Görögös ízesítésű rizs kelkáposztalevélbe göngyölve, sajnos a „köntöst” sötét, külső levélből adták rá, emiatt keserű.) 6. Szűzpecsenye hálóban, a tavasz minden szépségével körítve. (Szalonnával körültekert, korrekt sertésfilé, párolt zöldségekkel.) 7. Győzedelmes kardélre vetett, lőporfüstös szárnyasfalatok. (Grillnyárson sült csirkemellfilék, szerencsére a lőpor összetevői közül csak faszénen pirítva.) 8. Markotányos burgonyagolyók, pörcös káposztahalmon tálalva. (Igazi labanc fogás: Semmelknödel mit Sauerkraut, azaz petrezselymes-borsos zsemlyegombóc párolt savanyúkáposztával. Nem árulásként, de ez az egyik legízletesebb pont.) 9. Saláta, mely a magyar trikolórt formázza. (Cékla, fehérkáposzta, üdezöld fejessaláta, az előző fogás mellett már a kiegyezés felé mutat.) 10. Lépes mézes mákos béles, ami friss marad még a hosszú csata végéig is. (Egészen remek máktorta, a baklavára emlékeztető édes öntettel.) 11. Jegeczedett dióhab, a kulináris csatában hevült gyomor megnyugtatására. (Tejszínhabos vaníliafagylaltról van szó kesudió-darabkákkal.) 12. Pilvax Károly perkelt kávéja. (A névadó az egykori tulajdonos, aki már 1847-ben eladta a kávéházat. A kávé jó.)
Így idéztük fel hát március emlékét a legendás helyen. Sert ittunk, labanc módra, s elégedetten léptünk ki a pesti utca tülkölő forgatagába.