Elvtársi séta

A Normafától két kilométeres könnyű erdei sétával a Frank-hegyi turistaházhoz juthatunk. Éveken keresztül be volt zárva, most ismét fogadja a vándorlókat. Benn sört, bort, pálinkát, üdítőt, forró teát lehet kapni és egytálételeket, frissen sülteket mérsékelt áron. Ez is nagy dolog ezen a környéken, főként a bakancsos turisták örömére. Kint azonban kesernyés szájízzel olvasható a falon a két, márványtáblába vésett gondolat: Kolacskovszky Lajosnak, a természetjárónak, az 1919-es forradalmárnak jelentős szerepe volt a harmincas években abban, hogy ez a turistaház felépüljön. Még valamit megtudhatunk az emléktáblán Kolacskovszkyról, miszerint a Tanácsköztársaság idején a Heves megyei direktórium tagjaként tevékenykedett.
Ki is ez a mozgalmár, Kolacskovszky Lajos elvtárs? A Magyar Életrajzi Lexikon 1967-es kiadásából megtudjuk, hogy az egri jogakadémián folytatott tanulmányait az I. világháború kitörése miatt megszakította, majd több mint kétéves frontszolgálat után szoros kapcsolatba került a munkásmozgalommal. 1919-ben tagja lett az Egri Munkás-, Katona- és Paraszttanácsnak és a megyei ötös direktóriumnak. A vörös terror bukása után halálra ítélték, majd az ítéletet – betegségére való tekintettel – másfél évi börtönre változtatták, ezt már a Tanúságtevők című kiadványban (1984) olvashatjuk. Arról nem olvashatunk, arról nem szól a fáma, hogy ez a direktórium miket csinált, mihez adta a nevét, aminek egyik vezetője volt e bujkáló természetjáró. Illetve egy könyvben, nevezetesen a Vörös Könyvben (Antológiai Kiadó, 1993) részletesen megismerkedhetünk Kun Béla és társai, valamint e direktórium tetteivel. Egy példa a hevesiek vérengzéseiről: 1919. május 7-én, szerdán Gyöngyösre hatvanfős különítmény élén tért vissza Budapestről a másodikán elmenekült direktórium. Könyörtelen bosszúállással torolta meg az ellenforradalmi próbálkozást. Hat embert ítéltek halálra, köztük négy huszártisztet. A szinte felismerhetetlenségig összevert Csipkay Albertnek a város piacterén hátra kötötték a kezét, derekára vörös szalagot masniztak. Braun Pál vádbiztos kutyakorbáccsal, kérdezvén: „Mi az utolsó kívánságod?” Csipkay százados megvetően válaszolt: „Ilyen bitang gazemberektől semmit sem kérek.” Stern Mór és Thausz Vilmos úgy tették a huszár nyakára a hurkot, hogy minél tovább szenvedjen, szájába szivarcsutkát dugtak, ezzel a megjegyzéssel: „…Így sokkal huszárosabb.”
Nos, ennyit röviden Kolacskovszky Lajos feltáratlan életéből. A kommunista történetírók legendáiból tudjuk, hogy az üldözött elvtársak a Horthy-korszakban a budai hegyekbe meg az ország más magaslataira vonultak szervezkedni. De hogy építő kedvüket, múltbeli létüket is bizonyítsák, több hazai menedékházra is kiírták, hogy bizony ezeket a hazai elvtársak alapították. Pedig ez nem így volt. Badacsony legmagasabb pontjára téglánként hordták fel a természetszeretők az építőanyagot, hogy felépüljön a gyönyörű turistaház. A hetvenes években a Munkásőrség vette birtokba, elzárva a házat a külvilágtól. A Frank-hegyi turistaházat is a természetjáró egylet pénzeiből építették, a természetet szerető tagok hozzájárulásaiból. Ideje lenne a poros történelmet ezen a téren is letisztítani, s a kétes értékű példaképektől megszabadulni.