Evlija Cselebi emlékei a Balatonról és Egerről

-KOPOGTATÓ-
Afél világot bejárta a nagy török utazó, Evlija Cselebi, aki 1611-ben, Isztambulban született. Járt Szíriában, Egyiptomban, német és orosz földön, de beutazta a Balkánt, Észak-Európát, s nem utolsósorban Magyarországot is. Utazásairól tíz kötetben számolt be. Evlija Cselebi jó megfigyelő volt, akinek értékes hely- és kultúrtörténeti, föld- és néprajzi beszámolóit méltán értékeli nagyra az utókor.
A török utazó, akinek apja tekintélyes aranyműves volt Isztambulban, 1660 és 1666 között járta be országunkat. Pécsett hosszabban elidőzött. Leírta a város templomait és a lakosságot. „Valamenynyi lakos, a határ széli öltözködés módja szerint, ezüstgombos rövid dolmányt, kapcsos nadrágot, selyemszövetből való övet és magas sarkú lábbelit visel. Fejükön fehér posztóból készült, prémes kalpagot hordanak, s felfegyverkezve járnak.” Megjegyzi, hogy a városban mindenki igazhitű, azaz muzulmán, aminek némiképp ellentmond az a feljegyzése, hogy Pécsnek keresztény városnegyede is van. Elismeréssel szól a környék ízes gyümölcseiről, a szederről, a körtéről meg a kajszibarackról.
Innen a Balaton felé utazik tovább. Mint írja: „Kanizsa és Koppán váraktól nem messze egy nagy tó van. A vize olyan tiszta és egészséges, hogy ha az ember megeszik egy egész bárányt és iszik rá belőle, egy kis idő múltán újra éhes lesz… Benne ezernél többféle hal van, melyek ízletesek. Jár rajta negyven-ötven hajó, melyek egyik várból a másikba viszik a kereskedőket meg a látogatókat. E tónak lefolyása is van, mely Szekszárd közelében, Jeni-Palánkánál (ma Palánka-puszta) éri el a Dunát.”
Ezután a Balaton-környék várait veszi sorra Cselebi, majd Buda felé indul tovább kíséretével. Röviden bemutatja a királyi várat és a Dunát a híddal, melyen „Gürdsi Mohamed pasa fermánjával” (engedélyével, útlevelével) sikerült átjutnia. Ezután Pest várát írja le, meg a város környékét: a Rákos-folyót, Szenkotár-falut (nyilván Cikotát mondja így), Csapát (Rákoscsaba), Körösztöst (Rákoskeresztúr), Tarcsai (Tarcsa), Miarai-falut (Mogyoród?), és Piecselt (Pécel).
Kelet felé utazik tovább. Elidőz Hatvanban, a várról is ejt néhány mondatot, majd utazása egyik fő célpontja, Eger következik. Az ekkoriban török kézen levő várost mozlim szemmel mutatja be, de nem felejti el a nevezetes ostromot sem megemlíteni, amikor „negyven nap és negyven éjjel szakadatlan harcolt az iszlám sereg az ellenség sokaságával, de a negyvenegyedik napon a tél zordságát a katonaság már nem viselhette el, ezért visszavonult…” Így kommentálja Evlija Cselebi azt a várostromot, amit Gárdonyi kissé másképp ír le az Egri csillagokban. Ott zord télről nem esik szó.
A város későbbi bevételéről feljegyzi: „1004. évi Servál hó 24-én (vagyis a mi időszámításunk szerinti 1596 június 22-én) III. Mohamed szultán Eger várát ostrom alá fogta. Azon éjjel az ellenség az iszlám seregtől való félelmében a középső várba vonult, tele harcvággyal. De az iszlám sereg 11 helyről ágyúkkal kezdte döngetni a várat. Az ellenség a belső erődbe húzódott, majd a következő napon a hitetlenek közül néhány úrfi kijött, s ezek kegyelmet kaptak. A többiek fegyveresen törtek ki, s az iszlám sereg közülük sokat kardélre hányt.”
Végül a híres utazó tarka színekkel ecseteli a török Eger szépségét és gazdagságát. A pasa palotáját, az Álem-i serif dzsámit, a helybeli posztókészítő műhelyeket, a város oroszlánt ábrázoló büszke címerét, a helyi fürdőket és a bazárt, meg persze a várat is, melyen immár Allah prófétájának, Mohamednek a zászlója lobog.