Fakukac

Már megint politikai vitát kavart a szódás Sanyi, holott előtte mondtam neki, hogy ne kavarj politikai vitát, te Sándor, maradj inkább veszteg, nyugi!
Ehhez képest a következő kérdéseket tette fel szódás (született Lovász) Sándor a műhelyben egybegyűlteknek: jó lesz-e nekünk, ha visszatér a politikai terepre Medgyessy Péter szocialista frontember, vagy pedig nem lesz jó?
Négyen-öten lehettünk a műhelyben, valamennyien munkában megfáradt dolgozók (én éppen ezen a cikken dolgoztam), itt ért bennünket a kérdés: kell-e nekünk Medgyessy?
Én persze mindjárt mondtam, hogy nekem nem kell, kösz szépen, a nagymuterral szórakozzatok, ne velem. Fölállt erre a másik széken üldögélő asztalos Feri (mi csak fakukacnak hívjuk magunk közt – neki is tetszik), hogy lassan ám a testtel, mert Medgyessy Péternek nagyon jók a szorzói, hetek óta szépeket mond tévében, rádióban, sőt neki is megígérte itt a múlt héten (ott volt múlt héten a Medgyessy), hogy akkora fizetésemelést csinál, ha odakerül, hogy az csak na.
Korábban nem volt bajom az asztalos Ferivel, most aggódva néztem rá, orvos nem volt a környéken.
A kérdés viszont változatlanul ott lapult: kell-e nekünk Medgyessy? Nemet mondtam, hozzátéve, nagyon jó lenne Medgyessy Péter a magyar nemzetnek, de egyelőre inkább liftesként, vagy mint az asztalos Feri segédje a forgácsoszsáknál.
Szódás Sanyi vezette a beszélgetést, én napirend előtt szólaltam fel, de ebbe is beleszólt a Sándor, hogy állítsam le magam, jattoljak le a fakukac Ferivel, nem tehet szegény arról, hogy félreértette a Medgyessyt.
Megöleltük egymást a Ferivel, a szódásnak meg megmondtuk, hogy kivel szórakozzon.