Ipari parkok Magyarországon

Amikor 1996-ban a magyar parlament a területfejlesztési törvényt tárgyalta és elfogadta, sokan összekeverték a vállalkozási övezeteket az ipari parkokkal. A vállalkozási övezet tulajdonképpen 1949-től, az írországi Shannon-övezet kialakításától kezdve létezik, mint egy különböző formában egész Nyugat-Európában elterjedt területfejlesztési eljárás. Angolul: Special Enterprise Zone vagy Free Enterprise Zone – szabad vállalkozási övezet. Semmiképpen nem szabad összekeverni a Free Economic Zone-val, a szabad gazdasági övezettel – természetesen most Európáról beszélek és nem az ázsiai fogalmakról. A szabad gazdasági övezet Európában elsősorban a kereskedelemfejlesztés eszköze, míg a vállalkozási övezet és az ipari park területfejlesztési eszköz.
A vállalkozási övezetek, ipari parkok, logisztikai központok mint a területfejlesztés sajátos eszközei, az 1990-es évek utolsó harmadában jöttek létre Magyarországon, hogy elősegítsék az egyes térségek gazdasági fejlődését, az elmaradott területek felzárkóztatását, a meglévő termelési-szolgáltató infrastruktúra hasznosítását. Ezen eszközök, kiegészülve az ipari vámszabad területekkel, önállóan és együttesen is formálják az új gazdasági térszerkezetet hazánkban. A Szentgotthárdi Ipari Parkban például az Opel Magyarország Járműgyártó Kft. vámszabad területi formában végzi járműipari tevékenységét. A logisztikai központok közlekedési infrastruktúrájukkal és szolgáltatásaikkal (raktározás, csomagolás, vámolás stb.) vonzóbbá teszik az ipari parkokat a betelepülő, termelő tevékenységet végző vállalkozások számára, ugyanakkor ezen gazdasági társaságok működésük során folyamatos igényt támaszthatnak a logisztikai központ vállalkozásainak szolgáltatásai iránt.
A 11 magyarországi vállalkozási övezetben a hazai iparipark-hálózat 15 egysége található, azaz a parkok 13 százaléka. A vállalkozási övezetek és az ipari parkok szoros térbeli egységét jelzi, hogy mind a 11 övezetben funkcionál egy-egy – a Zalai Regionális, a Mohácsi, a Békés Megyei és a Záhony és Térsége Vállalkozási Övezetekben 2-2 – ipari park. Ezen területfejlesztési és gazdaságpolitikai „intézmények” az elmúlt években nyerték el az ipari park címet (kivételt képez az Ózdi Ipari Park), s fejlettségi (infrastrukturális, betelepültségi, szolgáltatási) szintjük hasonlóan kedvezőtlen állapotú, mint saját régiójuk ipari parkjainak kiépítettsége. A 15 ipari park többségének területén az infrastrukturális beruházások a tervek szerint 2000-ben fejeződtek volna be, teret adva a zöldmezős hazai és külföldi befektetéseknek.
Logisztikai szolgáltatóközpont két övezet térségében található, a Mohácsi és a Záhonyi Vállalkozási Övezetben. Bár rendelkeznek megfelelő közlekedési és raktározási infrastruktúrával, ezek kihasználtsági foka igen alacsony szintű, ami elsősorban külpolitikai és külgazdasági okokkal magyarázható.
Az ipari parkok nemcsak a vállalkozási övezetek „kistestvérei”, hanem olyan területfejlesztési megoldást is jelentenek, amely teljes egészében az önkormányzatok aktivitására épül. Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy ipari parkot csak ott lehet eredményesen működtetni, ahol még saját erőből el lehet mozdulni, lehet építeni az országos infrastruktúrára, rendelkezésre áll a képzett munkaerő – vagy ez minimális átképzéssel megoldható –, a gazdasági kedvezményeket a helyi önkormányzat és az állami költségvetés együttesen biztosítja, különböző formában. Az országos és a regionális fejlesztési politika összehangolásával azokat a területeket használták fel az ipari park létesítéséhez, amelyek meglévő állapotukban nem túl vonzók, de felújítva, korszerűsítve már használhatók a beruházások számára, vagy olyan zöldmezős beruházások, amelyek a beruházók logisztikai és környezetvédelmi elvárásainak megfelelnek.
A közel 135 ipari park nem mindegyike működik a terveknek megfelelően. Több esetben a cím elnyerése óta semmiféle tevékenységet nem végeznek, magyarán nem történt meg a betelepítés. Ez a probléma azokban az ipari parkokban merül fel a leggyakrabban, ahol a park tulajdonosát, a cím elnyerőjét, a vállalkozót az önkormányzat magára hagyta. Gondot jelent az is, ha nem találják meg azt az első beruházót, amely elég nagy ahhoz, hogy másokat vonzzon, de igényeit (infrastruktúra, munkaerő) még ki tudják elégíteni.
Egy jól működő ipari park nemcsak szűkebb környezetére – az adott településre – van hatással. Tevékenysége során egyrészt felszívja a térség szabad munkaerejét, másrészt folyamatosan kialakul az a kis- és középvállalkozói réteg, amely beszállításokkal, részelem gyártásával közvetlenül is kapcsolódik az ipari parkon belüli termeléshez.
Az ipari parkok jelentős integrátori szerepet is elláthatnak. Mi mindig csak arra gondolunk, hogy egy ipari parkban elektromos berendezések, gépek összeszerelése folyik, pedig folyhat ott mezőgazdasági termékek feldolgozása is. Építve a környék agrártermelésére, jellegzetes termékeire.
A fentiekből következik, hogy az ipari park nem egy egyszerű gyártelepítés, hanem integráció, településfejlesztés, térségfejlesztés, munkahelyteremtés.
Nem kell félnünk attól, hogy az Európai Unióba való belépésünket követően majd meg kell szüntetni a parkokat. Ez a területfejlesztési mód teljesen EU-konform, sőt a magyar gyakorlatot kell bővíteni, ami a támogatásokat illeti. Természetesen nem „pénzosztogatásról” van szó, hanem végiggondolt célokról és az ahhoz rendelt eszközökről. Az a támogatási forma, amely nem éri el kívánt célját, kidobott pénz. Más vállalkozások tőke hiányában nem tudják megkezdeni – vagy csak részben – tevékenységüket.
Nagyon sok függ az önkormányzatok hozzáállásától, attól, hogy hirtelen ötlet, vagy alaposan kidolgozott terv áll az ipari park létesítése mögött. Milyen áldozatot kell hozni az eredményes működésért, és az eredmény, amit elvárnak, reális-e?
Az Európai Unióban alkalmazott állami támogatások részben megegyeznek a magyarországiakéval, léteznek azonban olyan támogatási konstrukciók, amelyeket hazánkban nem, vagy csak ritkán használnak. A vállalkozások nemcsak pénzügyi támogatásokat kapnak, de működési feltételeik az átlagosnál kedvezőbbek. A visszaélések elkerülése érdekében viszont sokkal szigorúbb az ellenőrzés, mint általában.
A leggyakoribb támogatási formák a következők:
vissza nem térítendő támogatás; adóhitel; adókedvezmény; adómentesség; adóalap-csökkentés; kamattámogatás; tulajdonrészszerzés (tőkejuttatás); kedvezményes kamatú vagy kamatmentes kölcsön; késleltetett adó- vagy tb-megtérítésre vonatkozó kedvezmény; gyorsított amortizáció; állami garancia; ingatlan vagy épület rendelkezésre bocsátása/átadása, ingyenesen vagy kedvező feltételekkel; veszteség átvállalása vagy hasonló jellegű intézkedés.
A tagállamok által nyújtott kedvezmények közül a legtöbb esetben a vissza nem térítendő támogatások és az adóhitelek használatosak. A legtöbb tagállamban a preferenciák zöme ebből a csoportból kerül ki (az EU átlagában 58 százalék az ipari jellegű támogatásokat tekintve). Fontosságban ezt követik a különféle adókedvezmények és az adómentesség, amelyek együttesen az ipari jellegű támogatások közel negyedét adják. Kiemelkedik e tekintetben Franciaország, ahol a támogatások közel fele, valamint Olaszország, ahol azok több mint harmada származik az adók alóli részleges vagy teljes mentességből. A támogatások harmadik leggyakoribb formája az EU-ban a kedvezményes kamatú vagy kamatmentes kölcsön, amely az ipari jellegű támogatások több mint tizedét biztosítja (Németországban közel negyedét).
Figyelembe véve mind a közösség, mind a tagállamok egyéni érdekeit, az Európai Bizottság olyan egységes szabályozási rendszert hozott létre és tart fenn, amely alkalmas az állami támogatások és a szabadverseny összeegyeztetésére. A szabályozás meghatározza a tagállamok által adható támogatások maximális mennyiségét, formáját és a támogatás elbírálásának menetét. A verseny, illetve az állami támogatások szabályozását az EK-szerződés 87–89. cikkei rögzítik.
A fentiek alapján joggal feltételezhető: a magyarországi ipari park és vállalkozási övezet program elindult, de még csak gyermekcipőben jár.
A legfontosabb, hogy megerősödjék, és működése során kiépüljön az a logisztikai rendszer, amely a magyar gazdaság további motorjává válhat és egyben megoldja a területfejlesztés problémáinak egy részét is.
A szerző országgyűlési képviselő (MSZP),
a területfejlesztési bizottság alelnöke