- Jobb sarok -

Az amerikai elit egyetemek minősége nem olyan megkérdőjelezhetetlen, mint a közelmúltban. A baljós jelek szaporodnak. Elsősorban a humán tanszékeken uralkodó balliberális ideológia miatt. Ha egy szülő harmincezer dollárt vagy még ennél is többet költ évente gyermeke taníttatására, szinte biztos, hogy ezzel szélsőségesen balliberális ideológiát is vásárol gyermekének, melynek élete végéig hatása alatt maradhat, írja a konzervatív Linda Bowles.
Az amerikai konzervatívok már hosszú ideje támadják a „borostyánligá”-ba tartozó oktatási intézményeket: a Harvard, a Yale, a Princeton, a Stanford és a Berkeley egyetemet. Főként azzal, hogy az ott vallott értékek szöges ellentétben állnak az amerikai társadalom uralkodó értékeivel. Az első, nagyobb feltűnést keltő, könyv alakban megjelent ágyúlövést Roger Kimball, a New Criterion című konzervatív folyóirat egyik vezető szerkesztője és az egyik elit egyetem, a Yale tanára adta le 1990-ben a Fix állású professzorok – miként korrumpálta a politika a felsőoktatást címmel megjelent könyvében. Kimball célja az volt, hogy bemutassa, a humán tárgyak balliberális alapú oktatása egyet jelent kultúránk intellektuális és erkölcsi magva elleni, ideológiailag motivált támadással.
Ebben az időben az elit egyetemeken a humán tárgyakat oktató tanárok többsége nevetségesnek állította be a Nyugat nagy gondolkodóit és művészeit, Arisztotelésztől kezdve Platónon át Nietzschéig. Azzal vádolták őket, hogy rasszisták, hímsoviniszták és elitista szörnyetegek. Eközben a professzorok minden igyekezetüket arra fordították, hogy aláássák a humánoktatás hagyományos intellektuális és erkölcsi céljait, valamint a tudomány nyelvét úgy formálják át, hogy azt se a diákok, se a képzettebb nyilvánosság ne értse.
Egy évvel Kimball könyvének megjelenése után látta meg a napot a konzervatív Dinesh D’Souza műve, Illiberális oktatás – a faj és nem politikája az amerikai egyetemeken címmel. D’Souza még Kimballnál is kíméletlenebben ment neki az új amerikai trendnek. Az amerikai campusokon a konfliktusok egy olyan konzisztens ideológia gyümölcsei, írta, amely az egyetemet a társadalmi reform úttörőjévé kívánja átalakítani, és az egyetemeken akar kialakítani egy modellértékű „multikulturális közösséget”. Az eredmény, állítja D’Souza, liberalizmus helyett annak hiánya, a faji szempontok eltörlése helyett a faji szempontok alapján történő egyetemi felvétel; a nemek egyenlővé tétele helyett a nemi különbségek kanonizálása lett.
D’Souzával szemben a liberális tábornak nem kis nehézsége volt, hiszen nehezen volt vádolható rasszizmussal a goai származású társadalomtudós. A két könyv megjelenése óta több mint tíz év telt el. A legújabb felmérések tanúsága szerint nem a mérsékletre intő két konzervatív szerző gondolatai váltak uralkodóvá. Ellenkezőleg. A trend lett az uralkodó valóság. Az ezt igazoló felméréseket a Luntz Research Companies végezte el. 151, elit egyetemeken tanító oktatónak a véleményét dolgozták fel. A tanárok legtöbbje humán tárgyakat oktat. Válaszaikból kiderült, hogy lényegében egyformán gondolkodnak. Általában nem titkolják, hogy megvetik a nyugati kultúrát, a vallásos hitet, a hazafiságot és a kapitalizmust. Nem áll távol tőlük az a gondolat, hogy a kommunizmust még egyszer ki kellene próbálni, hátha ezúttal jobban működik. A megkérdezettek nem mutattak intellektuális sokszínűséget. 2000-ben a professzorok 84 százaléka szavazott Al Gore-ra, 9 százalék Bushra és 6 százalék Ralph Naderre. A megkérdezettek 3 százaléka vallotta magát republikánusnak, míg 57 százalékuk demokrata pártinak. A teljes lakosság esetében ez az arány azonban 37 százalék, szemben 34 százalék demokrata pártival. Amikor feltették nekik a kérdést: mit gondolnak, ki volt az elmúlt 40 év legjobb elnöke, Clinton 26 százalékot, Kennedy 17, Johnson 15, Carter 13 és Ronald Reagan 4 százalékot kapott. Arra a kérdésre, hogy a kormány költsön-e pénzt egy rakétavédelmi rendszer kutatására és fejlesztésére, a professzorok 74:14 arányban nemmel válaszoltak, míg egy tavaly októberi Gallup-felmérés szerint ez az arány 70:26 volt a lakosság körében.A megkérdezett egyetemi oktatók 40 százaléka támogatja a rabszolgaság miatti kárpótlást, míg az ezt támogatók aránya a teljes lakosság körében csupán 11 százalék.
Lee Bockhorn, a konzervatív Weekly Standard című hetilap társszerkesztője azt írja, hogy a Luntz-felmérés eredményei meglehetősen nevetségessé teszik azokat, akik még mindig tagadnák azt, hogy „az amerikai elit egyetemeken tanító professzorok Che Guevarától némileg balra állnak”.
Vannak, akik szerint a legtöbb diáknál ez nem igazán számít, mert egyrészt nem irodalmat, szociológiát vagy történelmet tanulnak, hanem matematikát, műszaki tárgyakat vagy geológiát, másrészt sokan inkább „relativistákká” válnak, mintsem megrögzött balliberálisokká vagy szocialistákká.
Vannak, akik sötétebben látják a helyzetet. Egyikük, Arnold Beichman, a konzervatív Hoover Intézet ismert tudósa (Edward Teller „intézete”) szerint „barbárok” adnak elő Amerika pulpitusain. Jellemző, írta a Washington Timesban, hogy Susan Sontag (akit Magyarországon a balliberális oldalon csak azóta támadnak, hogy szeptember 11-e után a terrortámadásról azt nyilatkozta, az nem is volt terrortámadás, hanem Amerika tettei miatt kapta, amit kapott) 1967-ben azt írta, „a fehér faj az emberi történelem rákfenéje”. Jellemző, jegyezte meg Beichman, hogy az UCLA (University of California at Los Angeles) nemrégiben 1,1 millió dollárért vásárolta meg Sontag kéziratait.
Beichman hozzátette, hogy míg igen okos értelmiségiek önként és tevőlegesen támogatták Lenint, Sztálint, Hitlert és Maót e népirtók által uralt huszadik században, ezek az értelmiségiek ma a balliberális értékeket támogatják, amelyeket Amerika népe elvet.
Szinte teljesen áthallásos történet. Igazán kár, hogy nálunk nem végeznek hasonló felmérést a humán tárgyakat oktatók körében. Így csak benyomásainkra és érzéseinkre hagyatkozhatunk. Ez pedig az, hogy 1990-hez képest a magyar egyetemeken lényegesen jobb a helyzet, mint a rendszerváltás után. De az nem annyira a tanároknak, hanem az erősen jobbra tolódott diákságnak köszönhető. Szintén csak benyomások alapján vélhető: ideológiai szempontból a magyar egyetemek humán szakain azért nem annyira rossz a helyzet, hogy a tanárok zöme „Che Guevarától balra” állna. Az viszont igaz, hogy sokuk, ha Fidel Castro és Orbán Viktor között kellene választaniuk, az előbbit ölelnék magukhoz. Ezért április 21-e után rossz közérzetük évtizedekre tartósulhat.