Kétes SPD-diadal

Látnoki módon megérezte a német államelnök a fenyegető veszélyt, amely a szövetségi tanács ülése előtt tornyosult a bevándorlási törvényjavaslat elfogadásáról vagy elutasításáról. Johannes Rau nyomatékos felszólítást intézett a pártokhoz: „E fontos kérdésnél mondjanak le érdekeikről, és tegyék lehetővé a megegyezést.” Az elnök intése pusztába kiáltott szónak bizonyult, sőt végső fokon azt eredményezte, hogy a Bundesrat botránnyal végződött ülése után az államfő került a legkényesebb helyzetbe. Végső fokon tőle, az ő aláírásától függ ugyanis, hogy az alkotmánysértés vádjával elfogadott törvény hatályba lép-e, vagy sem. Johannes Rau helyzetét még elkeserítőbbé teszi a tény, hogy saját pártja, a szociáldemokraták jóvoltából kénytelen a mérleg nyelvét játszani egy olyan kíméletlen hangnemben megvívott vitában, amely a német parlamentarizmus felsőházában lefolyt botrányos eseményeket követően a kampányidőszak során is kiemelt rangot kap. Az államelnök pedig éppen ezt a lehetőséget akarta megakadályozni. Szándéka elbukott a politikai hatalomért folyó ádáz küzdelem frontján.
A szociáldemokrata vezetés alatt álló tartományok minden körülmények között elejét akarták venni annak, hogy a törvényjavaslat – az ellenzéki kereszténydemokraták elképzelésének megfelelően – átdolgozás végett átkerüljön az egyeztető bizottsághoz. Az utóbbi időben rendre negatív jelenségek (gazdasági recesszió, munkanélküliség) magyarázatára szoruló kancellár számára további negatívumot jelentett volna a CDU-jelölt Edmund Stoiberrel vívott harcban, ha elbukik a bevándorlási törvény.
A döntés kulcsa végül Brandenburg tartomány képviselőinek és a Bundesrat elnöki tisztét betöltő Klaus Wowereitnek, Berlin SPD-es főpolgármesterének a kezébe került. A nyílt szavazáskor első megkérdezésre bejött a papírforma: a tartományi SPD/CDU-koalíció ellentétes választ adott, és ezzel szavazata – az alkotmány 51. paragrafusa értelmében – tartózkodásnak számított, ami egyben a törvényjavaslat elutasítását jelentette volna. És ekkor került sor arra a jelenetre, amely kiváltotta a botrányt: Wowereit másodszorra is feltette a kérdést, amire a tartományi SPD-miniszterelnök, Stolpe igennel válaszolt, a CDU-belügyminiszter, Jörg Schönbohm viszont érthetően hozzátette: „Elnök úr, ön ismeri a véleményemet.” Ennek ellenére Wowereit a miniszterelnöki választ fogadta el és ezzel a törvényjavaslat elfogadását, a CDU szerint nyilvánvalóan az alaptörvény durva megszegésével. Az alkotmánybíróság három egykori tagja is ezt a véleményt képviseli. „Wowereit eljárása érvénytelen volt” – hangoztatta a volt államelnök, Roman Herzog. Ha Johannes Rau ennek ellenére parafálja a törvényt, akkor a kereszténydemokraták az alkotmánybírósághoz fordulva keresik igazukat. Gerhard Schröder pedig csak pirruszi győzelmet ünnepelhet. Az egész társadalmat foglalkoztató törvény ilyen botrányos elfogadtatása kétes diadal. Könnyen megeshet, hogy a CDU/CSU a március 22-i események eredményeként arat majd sikert szeptember 22-én.