Lemondatnák Djindjicset

A Kostunica vezette Szerbiai Demokrata Párt Zoran Djindjics szerb kormányfő lemondását követeli, mivel a Djindjics-kormány egyik elnökhelyettese „bizonyítottan kémkedett”.

Momcsilo Perisics szerb miniszterelnök-helyettes, volt vezérkari főnök – akit a minap, képviselői mentelmi jogával sem törődve, néhány napra őrizetbe vett a katonai hatóság – nem tagadta a katonai vizsgálószervek előtt, hogy okmányokat adott át John David Neighbour amerikai diplomatának. Ám ezek az okmányok nem hadititkokat, hanem Milosevics elleni bizonyítékokat tartalmaztak, Jugoszláviának pedig nemzetközileg vállalt kötelessége együttműködni a hágai törvényszékkel. A tábornokból lett pártvezető és kormányfőhelyettes tehát elutasította a kémkedés vádját.
A katonai bíróság még nem emelt vádat, de a rendőrség már megtette a bűnvádi feljelentést a katonai bíróságon azok ellen, akiket felelősség terhel Perisics illegális letartóztatásáért. A katonák ráadásul lefogtak egy rendőrt is, ami ugyancsak törvénybe ütköző, ha erről nem értesítik a feletteseket. Nem beszélve arról, hogy diplomáciai botrányt idéztek elő azzal, hogy egy amerikai diplomatát (egyesek szerint CIA-ügynököt, illetve a CIA balkáni vezetőjét) is bekísértek, s csak 15 órás fogság után engedték el. Mindezekért a hadsereg biztonsági vezetőinek büntetőjogilag és politikailag is felelniük kell, jelentette ki Zoran Zsivkovics jugoszláv belügyminiszter. Ha ez nem történik meg, holnap az is előfordulhat, hogy valaki a katonai titkosszolgálatból az államfőt is lefogatja, ha gyanússá válik számára. A Djindjics-pártinak tartott rendőrség gyakorlatilag szembeszállt a másik fegyveres szervezettel, amelyet viszont Kostunica államfő nevéhez kötnek.
A Perisics-ügy egyébként számos kérdést vetett fel, a hadsereg polgári ellenőrzését például, de azt is, hogy mennyire erős még Milosevics befolyása a jugoszláviai politikai életben – tehát, hogy mennyire vannak veszélyben a reformok. Az aggodalom nem indokolatlan, hiszen a hadsereg egyes alakulatai – mint egy nyugalmazott tábornok fogalmazott – már a „fegyveres bandák” szintjére jutottak. Belgrádban egyébként együttes ülést tartott a jugoszláv és a szerb csúcsvezetőség. Meghívták a belügyminisztereket, a honvédelmi minisztert, valamint a vezérkari főnököt és az állambiztonsági szolgálat vezetőjét. A hadsereg megakadályozta tehát, hogy a Milosevicset terhelő okmányok Hágába jussanak. A törvényszéken közben közölték: a vádlott betegsége miatt három napig szünetel a tárgyalás.

- HÁTTÉR -
Kései jugoszláv búcsúztatók
Sebestyén Imre>/i>
Isten veled, Jugoszlávia! Nem egy ilyen vagy ehhez hasonló cím jelent meg a médiumokban a délszláv térségben, amikor Szerbia és Montenegró vezetői Javier Solana EU-főképviselő kitartó közvetítésével megállapodtak az államközösség fenntartásáról, amelyet azonban már nem Jugoszláviának fognak hívni, hanem Szerbia és Montenegrónak. Kései búcsúztatók ezek. Jugoszlávia ugyanis nem most szűnik meg, hanem tíz évvel ezelőtt, amikor Milosevicsék kitalálták a Szerbiából és Crna Gorából álló „Jugoszláviát” (JSZK-t), amelyet sokáig csak Kis-Jugoszlávia néven emlegettek, s amely mostanáig csak bitorolta a Jugoszlávia nevet. És alaposan lejáratta. Annyira, hogy most már senki sem hullat könnyeket érte. Milyen lesz ez az új szövetségi állam? A változás – az elnevezésen kívül – nem lesz szembetűnő. Hiszen már így is két, szinte teljesen önálló államról beszélhetünk, s a Solana által kikényszerített megállapodás csak ezt a jelenlegi helyzetet szentesíti azzal, hogy Podgorica elismeri a megalakítandó szövetségi intézményeket, amelyek eddig csak Szerbiát képviselhették. Lesz egy közös parlament, egy közös elnök és kormányfő egy személyben és lesz egy minisztertanács, amely mindössze öt területen – külpolitika, honvédelem, gazdaság, külgazdaság, valamint emberi és kisebbségi jogok – lesz illetékes, de még abban sem teljesen.
Az EU képviselője gyakorlatilag mindkét köztársaság követelésének eleget tett, hiszen megmaradt az államszövetség, amiért Kostunicáék harcoltak körömszakadtáig, de ugyanakkor olyan laza a két köztársaság szövetsége, hogy Montenegró gyakorlatilag független állam. Djukanovicsot tartják igazi győztesnek. Három év múlva pedig még ezt a laza konföderációt is joga lesz Podgoricának felülvizsgálni, kiírni a referendumot, amelynek eredményét akkor már az EU is elfogadja. (Amerika ezt máris elfogadná.) Ugyanakkor Szerbia is, Montenegró is elégedetlen. Belgrádban nem sok értelmét látják egy ilyen szövetségi államnak. Labusz jugoszláv kormányfőhelyettest például végül maga Djukanovics montenegrói elnök győzködte, hogy fogadja el a felkínált megoldást. Djukanovicsnak a függetlenségpárti partnereivel gyűlt meg a baja. A nemzetközi közösség most a liberálisokat győzködi, támogassák továbbra is a montenegrói kisebbségi kormányt.