Levelek Pestről és Budáról

Szelke László (Budapest): Örömmel olvastam a Magyar Nemzet on-line kiadásában, hogy a nagyszentmiklósi aranykincset idén tavasszal Budapesten is meg lehet csodálni a Nemzeti Múzeumban.
A birtok, amelyen 1799-ben ezt a páratlan leletegyüttest megtalálták, a görög eredetű kereskedőcsalád, a Nákók birtokában volt. A kincset, amelyet az archeológiai hagyomány Attila kincseként tart számon, Nákó Kristóf a bécsi udvarnak adományozta. A család meseszerűen gazdag, kalandos útja felbukkan Johann Strauss A cigánybáró című operettjében.
A „Nákók” nagyszentmiklósi birtokán alakította ki Magyarország egyik első modern mintagazdaságát Tessedik Sámuel, aki hosszú évekig a család alkalmazásában állt. Nákó Kristóf unokája, Gyertyánffy Berta kiterjedt levelezést folytatott a kor számos jelentős személyiségével, így Liszt Ferenccel, Jókai Mórral, Deák Ferenccel, Széchenyi Istvánnal. Lotz Károly és Than Mór is megfestette arcképét. További érdekesség, hogy a mai Gresham-palota helyén 1903-as lebontásáig a Hild József tervezte klasszicista Nákó-palota állt, amely a XIX. században a híres pesti palotasor legszebb gyöngyszemének számított.

Kovács Zoltán (Budapest): A Pest-Buda február 15-i számában Baross Gábor méltatásához, illetve az ott közölt képen látható szoborról kívánok pár szót szólni. Amikor 1897-ben Szécsi Antal szobrász megbízást kapott a Baross-szobor elkészítéséhez, modellt keresve barátja, Czigler Győző építész professzor a Műegyetem questorát, Grexa Jánost ajánlotta, aki a kortársak szerint megszólalásig hasonlított arcra és termetre is a vasminiszterhez. Szécsi valóban róla mintázta a Baross Gábor-szobrot. Nekem a Verbőczi – most Petőfi – gimnáziumban nyolc éven át volt tanárom Grexa Gyula, a kiváló történész és zenebarát. Az érettségi után még harminc éven át – haláláig – tartott a barátságunk. Mindketten a pesti oldalon laktunk, és diákjaként gyakran elkísértem a VII. kerületben levő Murányi utcai lakásáig. Ragaszkodott az akkor rossz hírű, Csikágónak nevezett városrészhez. Azt mondta: valahányszor elindul hazulról és a Baross térre ér, ott látja szeretett édesapját élethűen, szoboralakban.
Baross Gábor önérzetére jellemző vonás: a királynak szánt előterjesztéseket a miniszterek ezzel a szöveggel írták alá: „Felségednek engedelmes és hű szolgája.” Baross Gábor szövege ez volt: „Felségednek engedelmes és hű minisztere.”
A vasminiszter szobra a metróépítés áldozataként, 1971-ben a tér közepéről méltatlan helyre került.