Még Kéri a nép?

Aki még nem olvasta a szombati Magyar Nemzet Kéri Lászlóval készített interjúját, semmit nem tud a szocialista demagógiáról.
Én már tudok. Olvastam.
Ne ugasson a Fidesz! – e veretes kijelentést is idézi lapunk a politológustól, akit a kultúra és a politika találkozásairól kérdezett Varga Klára kolléganőm. (Hogy hol találkozik ebben a mondatban a kultúra és a politika, azt ne tőlem tessék kérdezni.) Szép hosszú az írás, én valami idegességfélét éreztem ki Kéri László kijelentéseiből, ami annyiban érdekes, hogy felelősséggel bíró társadalomkutató nem szokott ilyen elfogult nyilatkozatokat tenni, legföljebb alkoholos befolyásoltság alatt, de szerintem László nem volt befolyásolva, összesen csak a kérdések idegesítették.
Persze ezt is meg lehet érteni, kampányidőszak van, a kérdések élesebbek, mint máskor. Tamás Gáspár Miklóst is védelmébe veszi a lánglelkű politológus: „De én emlékszem arra, mennyi mindent megtettek a másik politikai oldalhoz tartozók mondjuk Tamás Gazsi lezsidózásáért…” Aki egyébként azzal írta be nevét a hazai zsurnalisztikába, hogy arra buzdított kedves mindnyájunkat, borogassuk föl az újságosbódékat és -standokat, amelyek Magyar Fórumot, Demokratát és egyéb irredenta közlönyöket árusítanak. Nem megyek bele az írás részletes ismertetésébe, aki olvasott már Kéri-interjút, annak úgysem mondhatok újat. Ami a lényeg: ideges a László. Kéri mellett, gondolom, a Lengyel is. (Meg Kende Péter is, akit éppen maga Kéri László látott el hasznos tanácsokkal.) Rosszul áll a széna, nem sikerült fölpakolni kazalba a bálákat, azonkívül a túloldal (ez mi vagyunk) nem ideges kellőképpen, bármennyire is froclizzák. És ez bosszantó, mert megfelelő partner nélkül anyázni sem érdemes.
Egy veretes mondatot azért még idemásolok a végére: „Engem csak a választások végkimenetele érdekel.”
Kéri Lászlót hallották, stúdió.