Nekem az itt élőket kell néznem

Terézváros az úgynevezett történelmi városrészek közé tartozik. A rendszerváltozás óta eltelt időszak három ciklusának háromféle összetételű önkormányzatát három polgármester vezette. Az első nyolc év, az SZDSZ-es, majd MSZP-s vezetésű képviselő-testületek munkáját botrányok sorozata kísérte. Amikor a polgári oldal megnyerte az 1998-as választásokat, fő kérdés volt az ingatlanügyek felgöngyölítése, a vagyongazdálkodás gyökeres átalakítása. Farkas György fideszes polgármester szerint akkori vállalásaik nagy részét mára teljesítették.

A baloldal az utóbbi időben egyre hevesebben támadja a fideszes vezetést a korábbi ígéretek végrehajtásáért.
– Rossz hír számukra, hogy nincs olyan ügy, nincs olyan botrány, amely azt jelezné, hogy itt visszaélések történtek volna az elmúlt négy évben. Emiatt általános támadásokat intéznek ellenünk. A korábbi botrányokról, az emlékezetes Lupis-ügyről, a Balettintézet féláron való eladásáról, és más, korábban kipattant ügyekről persze hallgatnak.
– Sikerült rendezni ezeket az ügyeket?
– Egy kivételével valamennyit. A Balettintézet privatizációs szerződésének módosításával – a 220 millió forintos vételárat megduplázva – 440 millió forint bevételt szereztünk a kerületnek, s valamennyi lakóval korrekten megállapodtunk. A Király utcai „ezer forintos telek” ügyében sajnos nem tudtunk előrelépni. A bíróság azt mondta, hogy az ezer forint reális ár, mert a vevő vállalta azt a kötelezettséget, hogy a telek álá egy négyszintes parkolót épít több tízmillió forintos beruházással, és a házak között egy rendezett parkot alakít ki. A fő probléma csak az, hogy a szerződésből kifelejtették, mindezt mikor kell megcsinálni. A szintén előző ciklusbeli Hunyadi téri csarnokügyleten akkoriban vesztettünk 40-50 millió forintot, de vissza tudtuk szerezni.
– A szocialisták eközben arról beszélnek, hogy a kerület a csőd szélén áll.
– A világon nincs olyan szerv, amelyik a költségvetését ne igazítaná a bevételek – tervezettől eltérő – változásaihoz. A büdzsé nem egy megváltoztathatatlan kódex, át kell írni a magasabb szintű jogszabályok módosulása miatt, de befolyásolják az olyan kerületi sajátosságok is, mint a népesség alakulása, vagy az újabb fejlesztési elképzelések, mint például az extravasút, amely a Ferihegyi repülőtértől a Nyugati pályaudvarig viszi majd az utasokat. Ez utóbbi hihetetlen változást hoz, és a lakosság összetételére is hatással lehet. Más önkormányzatokhoz hasonlóan, nekünk is van folyószámlahitelünk, amelynek a „vége környékén” se járunk.
– A jelenlegi képviselő-testület 1998 után visszaállította a vissza nem térítendő társasház-felújítási támogatásokat. Az ellenzék mégis azt állítja, hogy leállt a rehabilitáció.
– Ez nem igaz, egyetlen társasház felújítása nem hiúsult meg. A minap hallottam, hogy a Ferencvárosban, ahol a legnagyobb rehabilitációk zajlanak, 60-70 millió forintot szánnak ilyen célokra, mi 200 milliót.
– Ön környezetvédelmi szakemberként került a polgármesteri székbe. A kerületben tervezett mélygarázsépítések ellen több környezetvédő szervezet is tiltakozott, a munkálatokkal együtt járó fakivágások miatt.
– Polgármesterként nekem elsősorban az itt közlekedő, itt élő embereket kell néznem. Terézvárosban hivatalosan hét-nyolcezer a közterületi parkolók száma. Ezzel szemben kilencezer körüli a gépkocsiállomány. Nem túlzás: a kerület betelt, s ha nem vezettük volna be a parkolási rendszert, akkor kaotikus állapotok lennének. Gyakran még így is áldatlan állapotok uralkodnak.
– A parkolási társulást az ügyészség és a Fővárosi Közigazgatási Hivatal is vizsgálja. Az autósok viszont azért tiltakoznak, mert nem látják, hogy mire költik az általuk befizetett összegeket, nincs ellentételezés.
– Sajnálatos, hogy Grespik László nem tudja végigvinni a vizsgálatát, ugyanis a hivatalvesztésre javasolt hivatalvezető az egész rendszert átfogóan kezdte el nézni. Világosan látni kell, hogy nem a kerületek, hanem a főváros alkotja a szabályozási rendeletet. A fővárosnak nagy szerepe és felelőssége van abban, hogy ma Budapesten háromféle parkolórendszer üzemel. Ez tarthatatlan.
Valóban kulcskérdés az ellentételezés. Mi a rend kialakítása miatt döntöttünk a társulás létrehozása mellett. Kezdeményeztem azt is, hogy a Nagykörút menti kerületek közösen lépjenek föl a belvárosra nehezedő hatalmas közlekedési nyomás ellen. Akár az is elképzelhető: bevezetjük, amit még a nyolcvanas évek végén Oslóban tapasztaltam, azaz független attól, hogy egy percre vagy egy órára hajt be valaki a város belső részeibe, illetéket kell fizetni.
– Ez egy újabb adónem lenne?
– Inkább egy szabályozó, hogy ne legyen átmenő forgalom a belvárosban. Ez a cél. Az már fővárosi feladat, hogy legyen normális tömegközlekedés. Az esti órákban óriási a tumultus a színházak környékén. Ezért is fontos, hogy megépüljön a Nagymező utcai mélygarázs, egészen a templomtól az Andrássy útig. A Hajós utcai sétánnyal kapcsolatban megállapodást kötöttünk egy világcéggel. Opciós jogot adtunk közterületi hirdetések elhelyezésére, cserében a társaság százmillió forintot meghaladó beruházással átépíti a sétálóutcát. Ezután dézsák helyett beültetett fák lesznek itt, egészen a Bajcsy-Zsilinszky útig. A nemrég kiépített, az egész Terézvárost behálózó térfigyelő rendszertől pedig a közbiztonság jelentős javulását várom.
– Néhány hónap múlva Magyarországon lesz az a világörökségi tanácskozás, amelyen az Andrássy út több városrésszel együtt pályázik a világörökségre. Esélyesek?
– Nemrégiben itt járt a UNESCO különmegbízottja, aki nagyon pozitívan nyilatkozott a pályázatunkról, sőt más pályázók elbírálásánál majdhogynem etalonnak tekintik. Nagyon jók a kilátásaink.
– Az őszi önkormányzati választáson másodszorra is megméretteti magát?
– Igen. Azt szeretném, hogy a négy évvel ezelőtti bizalmi tőkét most egy „rászolgált” tőkével lehessen fölcserélni. Amit korábban vállaltunk, azoknak jelentős részét teljesíteni tudtuk. Nem egyforma színvonalon, nem mindenben tökéletesen, de mindenképpen előreléptünk az 1998-ban a kerületben meghirdetett húsz pont végrehajtásában.
– Terézváros polgármesteri hivatalától nem messze nyílt meg egy hete a Terror Háza múzeum az Andrássy út 60.-ban.
– A megnyitó napján eszembe jutott, hogy a családomból a két önkényuralmi rendszernek kik voltak az áldozatai. A magyar lakosság nagy hányada korábbi ősein keresztül érintett valamelyik, esetleg mindkét diktatúra bűnei által. A múzeumnak mindenképpen létre kellett jönnie ahhoz, hogy a nemzet szembenézhessen a múltjával. Ami támadás minket ért ez ügyben, arra azt mondom: arról végképp nem tehet senki, hogy a terror, amit nem szeretünk, az pont egy ilyen palotában rendezkedett be, ezért nem is lehetett volna máshová elhelyezni. Ez itt van, ez akkor is itt volt. Fontos, hogy akik szenvedtek, és még élnek, azok érezzék: Magyarország soha nem fogja elfelejteni ezeket a szörnyűségeket.