Nyolckarú egyetem

A bölcsészettudományi és egyes társadalomtudományi alapképzési szakok képesítési követelményeiről szóló, tavaly július 1-jén életbe lépett kormányrendelet, valamint a felsőoktatási törvény tavaly decemberi módosítása szerint az új tanévtől megváltozik a bölcsészképzés rendje. A változások azokat is érintik, akik egyszakosként már megkezdték tanulmányaikat, s az idén március 1-jéig új szakra jelentkeztek.

Klinghammer Istvánt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorát, tanszékvezető professzorát arra kértük, segítsen eligazodni az új szabályok rengetegében.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen évek óta téma, hogy vissza kell állítani a kétszakos képzést. Az egyszakosoknak kétharmaddal kevesebb lehetőségük van az elhelyezkedésre, mint a kétszakosoknak. Mindenkinek jól felfogott érdeke tehát az, hogy szakpárra jelentkezzék. Az egyszakos képzés előnyének tartották, hogy a tanuló akkor is bejutott az egyetemre, ha csak egy szakon tudta teljesíteni a követelményeket. Az új rendelet javasolja a kétszakos képzést, s csak néhány nagy szakon hagyja meg az egyszakosság lehetőségét. Hogy az egyetem milyen szakpárokat indít, azt, mint mindig, most is a Felsőoktatási Felvételi Tájékoztatóból lehetett megtudni.
Az ELTE-n végzettek 60 százaléka tanár szakos diplomát szerez, de az így felvértezettek közül csak 25-30 százalék helyezkedik el pedagógusként, sőt vannak olyan szakok, ahol csak öt százalék! – hallhattuk Bakonyi Lászlótól, az egyetem oktatási és tudományszervezési osztályának vezetőjétől.
Az újonnan felvételizőknek, ha szakpárra jelentkeznek, mindkét szakon el kell érniük a ponthatárt, csak akkor vehetők fel. Ha például valaki angol és filozófia szakon szeretne tanulni, és az angolon megfelelt, az eredményét ott is elismerik, de csak akkor, ha egyszakos angolra is jelentkezett, külön B lapon. A módosított felsőoktatási törvény csak az első alapképzésben felvett két szakot fogadja el állam által finanszírozhatónak, tíz féléves képzésben. Az egyszakosként már egyetemre járóknak is lehetővé teszi, hogy újabb szako(ka)t vegyenek fel, de ezt az állam csak akkor finanszírozza, ha a második tanár szak (és az illető teljesíti is a tanári diplomához szükséges külön krediteket)! Ha valaki például magyar szakra jár, és most a kommunikációt vagy a művészettörténetet akarja felvenni, azért már fizetnie kell, ha felveszik. Az egyetemi polgárok közül sokakat meglepetésként ért ez a rendszer, mert nemigen volt idő arra, hogy a felsőoktatási törvény módosítása tudatosodjon az érdekeltek körében.
Lényeges változás az is, hogy ezentúl csak felvételi vizsgával lehet bejutni a bölcsészkarok minden szakára – a B szakokra is. A B szakok rendezése sokáig késett. Az 1993-as felsőoktatási törvény nem ismerte a B szak fogalmát, az egyetem ezért nem is kapta meg utána a „fejkvótát”, a normatívát. A helyzet most tisztázódott, de az az ára, hogy mindenkinek felvételiznie kell, hogy egyértelművé váljon, ki milyen szakon tanul. A következő tanévtől kell bevezetnie az egyetemnek a kreditrendszert, amely már több éve készül, de késik az a kormányrendelet, amely a képesítési követelményekben szereplő szakok kreditjeit meghatározza.
Az egyetemnek nem érdeke a választékszűkítés, amelyről kósza hírek keringenek – hangsúlyozza Klinghammer István. Az ELTE vállalja az „arisztokratikus” minősítést, vezetői meg vannak győződve arról, hogy a jó hagyományokat őrizni kell. Ezért adnak lehetőséget a hallgatóknak arra, hogy a kötelező krediteken belül bizonyos százalékban kis csoportos „színesítő” programokban vehessenek részt, és a kötelező anyagon kívül még tízszázaléknyi tanegységet felvehessenek. Lehetőségük nyílik közben az „áthallgatásra”, tehát arra, hogy beülhessenek más karok, más egyetemek óráira is – külön díjazás nélkül.
Tisztában vannak azzal is, hogy a diákokért verseny folyik az oktatók között, s ezt az egyetemnek kezelnie kell. Előfordul, hogy egyes tanárokhoz kétszer annyian szeretnének menni, mint ahányan beférnek a terembe, másokra viszont alig nyitják rá az ajtót a hallgatók. Mindenki elé tükröt tartanak, mindenki megmérettetik. Nemzedéki problémákkal is számolniuk kell, hiszen a diákok gyakran szívesebben választják az „élet sűrűjében” mozgékonyabban tájékozódó, diákjait is jobban menedzselő fiatalabb oktatót. Az ELTE 32 ezer hallgatójából 19 ezer a nappali szakos: 17 ezret az állam finanszíroz, kétezren maguk fizetik a költségtérítést. Az ebből befolyó pénzt a közhiedelemmel ellentétben a kar és nem az egyetem kapja. Részben ebből finanszírozzák a divatonként változó népszerűségű „orchidea”-szakok (iranisztika, indológia, skandinavisztika, hogy csak néhányat említsünk) igényeit is. Az ELTE is érzi, hogy miközben örvendetesen nő a felsőoktatásba bejutók száma, évről évre csökken a teljesítményük. (Az egyetem érdekelt abban, hogy minél több diákot vegyen fel, hiszen a létszám után kapja a normatívát.) Az egyetem színvonala azonban nem csökken – állítja Klinghammer István professzor –, „a krém ott van, csak belekeveredik az »összletbe«, és ki kell belőle centrifugálni”. Ezért tartják fontosnak a négykimenetű rendszer bevezetését. Az első az érettségi utáni négy féléves akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés lesz, ezt egyelőre négy szakon tervezik (mikrobiológus technikus, farmakológus, rendszergazda, oktatási informatikus). Ezt követi a hat, nyolc féléves főiskolai, a tíz féléves egyetemi szint, s megkoronázza a plusz hároméves doktori iskola. A négykimenetű rendszer megvalósításához azonban alapjaiban kellene megváltoztatni a felvételi rendszert. Erre tehát még várni kell.
Az ELTE Egyetemi Tanácsa 2002. március 4-i ülésén döntést hozott a kari szerkezet átalakításáról. A javaslat szerint, amelyet a jövő héten terjesztenek fel az illetékes minisztériumba, az ELTE nyolckarú egyetemmé (hat egyetemi és két főiskolai kar) alakul át, ha elképzeléseit jóváhagyják. A bölcsészkaron megmarad a klasszikus bölcsészettudományi kar, létrejön a társadalomtudományi kar (ide kerül a bölcsészkari politológia, a Szociológiai Intézet, a kulturális antropológia és a szociálismunkás-képzés), valamint a pedagógiai és pszichológiai kar (itt kapnak helyet a tanárképző szakok pedagógiai és pszcihológiai tárgyai). A társadalomtudományi kar mellett létrejön az informatikai kar. Megszűnik viszont a tanárképző főiskolai kar, hallgatói átkerülnek a bölcsészkar, illetve a TTK főiskolai szintű szakjaira, intézeteibe – ezzel már a kétszintű tanárképzést alakítja át az egyetem. Továbbra is megmarad a tanító- és óvóképző főiskolai kar, valamint a Bárczy Gusztáv gyógypedagógiai főiskolai kar, de a rektor kezdeményezte, hogy a pedagógiai és pszichológiai kar a Bárczy főiskolai kar munkatársainak bevonásával készítse elő akkreditálásra az egyetemi szintű gyógypedagógus-képzés programját.
Az átszervezés miatt senkit nem küldenek el az egyetemről – tudtuk meg a rektortól, az átállásra két–öt év alatt mindenki kap lehetőséget.