Százhatvanöt esztendeje, 1837. június 22-én rakták le a Nemzeti Múzeum alapkövét, s az építkezés közel tíz évig tartott. Ez nem is hosszú idő, ha azt vesszük, hogy az 1990-es években elkezdett felújítás már a nyolcadik esztendejéhez közeledik. Pollack Mihály elképzelése szerint haladnak a munkálatok, a múzeum Lechner Jenő-féle átalakítását (1926–1927) a tervezők megpróbálták „felülírni”. Pollack szabad, kevésbé dogmákba merevedett, egyensúlyozott tagolású épületegyüttesét Lechner ugyanis átszabdalta, s szecessziós jelleget kölcsönzött az amúgy klasszicista épületnek. Az eredmény az eredetinél tagoltabb, visszafogottabb múzeumbelső lett.
A nyolcvanas évek óta tervezgetett rekonstrukció gazdasági okokból csak 1994-ben kezdődött: azóta mintegy 1700 négyzetméternyi raktárral lett gazdagabb a múzeum. Ez fontos lépés az intézmény történetében, hiszen – mint ahogyan a legtöbb múzeumban – itt is mindig a gyűjtemények tárolása jelentette a legtöbb problémát. A két belső udvar alatt az újonnan kialakított kétszintes pincerészben a legmodernebb technikával felszerelt asztalosműhely, kőrestaurátor és fotólaboratórium működik; beépítették a tetőteret is, ahol textiltár, raktárak és munkaszobák nyíltak.
Március 10-én a Magyar Nemzeti Múzeum felújítása fontos állomásához érkezett: a kupolacsarnok és a díszterem faláról lekerült az állványtenger, és a kivitelezők megkezdhették a reprezentációs térsor műszaki átadását. A freskók restaurálásával már tavaly elkészültek a szakemberek. A főlépcsőház teljes rendbetételével decemberben végeztek, a kupolacsarnok és a díszterem március elején készült el. A freskókat Lotz Károly és Than Mór készítette 1874-ben, bár mi a húszas évekbeli átalakítás eredményét láthattuk idáig. Az eredeti színek kevésbé egyszerűek és szolidak: most a bíbor, az arany és a zöld dominál mindenütt.
A következő időszakban a hangszertárat és a hátsó lépcsőházat varázsolják újjá. Az utóbbi évek egyik leglényegesebb munkája a földszint rendbehozatala lesz, amelyet még idén elkezdenek a szakemberek. A millecentenárium alkalmából már renoválták a földszint egy részét, ahol a középkori kőtár kincseit kínálják a látogatóknak.
A földszinten jóval több fal volt annál, mint amit Pollack eredetileg tervezett. Ennek részben praktikus okai voltak. A beékelt falakat a kivitelezők lebontották: így a tág térben a kőgyűjtemény is jóval látványosabb. A földszinti irodahelyiségeket, ahol a múzeum munkatársai dolgoznak, ugyancsak átalakítják. Az éppen felújítás alatt álló helyiség szakemberei addig a kerti vendégházba költöznek majd.
Magyar Péter csak körbe-körbe jár, elvesztette a kezdeményezés erejét
