Szellemi központ a Városmajorban

A mértani idomok formáihoz hasonlatos Jézus Szíve-plébániatemplom külsején az idők folyamán sokat változtattak, mígnem az épületegyüttes elnyerte mai alakját. A városmajori katolikus templomot akkor fogadta el igazán a közvélemény, amikor 1938-ban kőlapokkal borították be, így oldva fel a csupasz vasbeton nyerseségét. Az Árkay család közreműködésével tervezett épületegyüttes a harmincas években igazi szellemi központtá vált, ahol Babits Mihály is tartott felolvasást, ám 1942-ben egy bombatámadás következtében súlyos károk érték. A tönkrement üvegablakok pótlása azóta is tart: a Magyar szentek ablakát épp három hete állították helyre.

A századfordulót követően a Kis-Sváb-hegy és a Városmajor benépesülésével szükségessé vált, hogy ebben a térségben is templomot építsenek. A tervek elkészítésére azt az Árkay Aladárt kérték fel, aki egész „lakótelepet” álmodott a szomszédos Kis-Sváb-hegyre, hiszen ügyvédek, bírák villájának sorát tervezte a mai Ügyész, Bíró stb. utcák helyén. Árkay tervét 1922-ben fogadták el. A mai kistemplomot 1925-ben szentelte fel Csernoch János bíboros, érsek, hercegprímás. Az építtetéshez a hívek adományain kívül a főváros is hozzájárult: telket ajándékozott a közterületnek számító Városmajorból. A háromhajós templom főhomlokzatán háromszög alakú oromzat található, benne boglyaívű ablak, alatta tornác és négyzetes torony. A hajókat vaskos kőoszlopok választják el egymástól. Az oldalhajókat sík famennyezet, a főhajót vakolt fafödém borítja. Az erdélyi népi építészet jegyeit hordozó kistemplom ma hittan- és közösségi terem.
E templom azonban – mint a Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 556. füzetében Ritook Pál írja – már szinte megépültekor szűknek bizonyult. Bár felmerült bővítésének gondolata is, mégis egy új, nagyobb templom építése mellett döntöttek. Ennek terveit Árkay Aladár, s halála után fia, Árkay Bertalan többszöri átdolgozás után készítette el. 1932-ben megindulhatott az építkezés, egy évvel később pünkösd vasárnapján (bár a díszítések ekkor még nem fejeződtek be) Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás felszentelte az új templomot. Néhány év múlva, 1936-ban készült el a különálló harangtorony. A műemléknek nyilvánított építészeti együttes három elemét – a kistemplomot, a nagytemplomot s a templom itáliai jellegét erősítő harangtornyot – a templom két oldalához csatlakozó félköríves árkádsor köti össze. A főépület négyszáznegyven ülőhelyes, másfél ezer hívő befogadására alkalmas.
1942-re majdnem elkészült a belső díszítés is, ám szeptember 5-én bombatalálat érte a templom és a harangtorony közti épületrészt. A légnyomástól ekkor ment tönkre az Árkayné Sztehló Lili tervei alapján elkészített hat üvegablak, s a homlokzatról lehulló kőlapok miatt összeomlott a sekrestye. További károk is keletkeztek a főváros ostroma alatt a templomon, ezek nagy részét pénzhiány miatt sokáig nem állították helyre. Még élt a művész, mikor a szentélyablakot s a két hozzá legközelebb eső oldalrészen lévőt (a Kálvária- és a Mária-ablakot) helyreállították. Az önkormányzat és a hívek áldozatkészsége révén azóta két új ablak is elkészült: tavaly a Szent Cecília-ablak, néhány hete pedig a Magyar szentek ablaka. Az épület javítása során sajnos mindenhol elmaradt az üvegablakok felső, színes szakaszának rekonstruálása – itt jelenleg is bádogfestés található.
A már említett üvegablakok mellett a templom legfontosabb dísze az a freskóegyüttes, amelyet Aba Novák Vilmos 1938-ban festett. A képek a teremtés napjait ábrázolják, és a gerendaszerkezet által keretbe foglalt kazettákban láthatók. A szentélyben is találhatunk két alumíniumlapokra festett, hatalmas Aba Novák-művet: Szent Istvánt, az államalapítót, illetve az egyházalapítót ábrázolják. Molnár C. Pál Szent Imre-oltárképét emelhetjük még ki, amelyet a háború után szinte újra kellett festenie a művésznek. A fából faragott Szent József-oltár Pátzay Pál műve, miként a Szent László-oltárral szemben lévő, kisméretű Pieta, illetve az apostolszobrok is.
A freskók és a torony, valamint a külső kistemplom felújításra várnak, s a kitört ablakok mindegyikét sem sikerült még pótolni. A templom mégis meghitt hangulatú.
A templom szellemi központnak is számít az 1930-as évek óta. Karnagyként Bárdos Lajos zeneszerző, misztériumjátékok rendezőjeként Dienes Valéria tevékenykedett a templomban, s a kultúresteken Babits Mihály és Sík Sándor olvasta fel itt műveit.
A plébániához tartozó területen húsz-huszonötezer ember lakhat, közülük (illetve máshonnan idelátogatva) 3500-ra tehető azok száma, akik rendszeresen járnak vasárnap szentmisére. Minden korosztálynak van lehetősége hittanórák látogatására: működik ifjúsági hittan, sőt óvodáshittan is, bár résztvevőinek száma az egyházi iskolák elterjedésével és a csökkenő gyerekszám miatt egyre kisebb. Bolberitz Pál egyetemi tanár is tart itt hetente bibliaórát, s vasárnaponként szentmisét mond. Színvonalas énekkar működik a plébánián, s karitatív munka (különösen ruhasegélyek szétosztása, illetve olcsó- vagy ingyenruha-vásár, könyvvásár) is folyik – főleg vidéki szegény plébániák megsegítésére.