Tocsik-ügy: lassan őrölt ítélet

Derült égből villámcsapásként érte a Tocsik-ügy vádlottjait Kenéz Andrea bíró tegnap kihirdetett ítélete. Pontosabban azokat a vádlottakat taglózta le, akiket korábban Diós Erzsébet bíró bűncselekmény hiányában felmentett. A korábbi első fokú peres eljárásban Tocsik Mártát és az állami vagyonkezelő szervezet vezetőit nem találta bűnösnek a bíróság, ám az MSZP és az SZDSZ nevében a tanácsadó sikerdíját több száz millió forinttal megcsapoló pártpénztárnokokat befolyással üzérkedés bűntette miatt letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta az első fokú bíróság véleményét, szerinte az, amit a pártpénztárnokok tettek, nem befolyással üzérkedés volt, hanem sokkal inkább zsarolás. És új eljárásra utasította a Fővárosi Bíróságot. Ismét új bíróhoz került tehát a több mint öt éve zajló büntetőügy.
Az új eljárásban az első fokú bíróság egy másik bírája homlokegyenest ellenkező döntésre jutott, mint korábban eljáró kollégája. Vagyis aki korábban bűnösnek ítéltetett, az most ártatlan. Míg akikről korábban azt mondták, hogy amit tettek, az nem bűncselekmény, hanem sokkal inkább hazafias tett a büdzsé szolgálatában, azokról most egy csapásra kiderült, hogy hűtlenül kezelték a rájuk bízott vagyont. A laikus honpolgár meg csak néz, mint a moziban, és már-már együttérez az igazságszolgáltatás által üldözött jogásznővel, aki több száz szerződés létrejötténél bábáskodott szabad akaratából, vállalkozóként a megtakarítás tíz százalékáért. Ő most aztán valóban nehezen értheti: ha több hónapos munkájáért egyszer már majdhogynem meg is dicsérték első fokon, akkor most miként vált egyszerre bűnössé, tanácsadóból hűtlen kezelővé.
Ideje lenne valamilyen törvényes védelmet biztosítani a naponta gazdasági döntéseket hozó polgárok védelmében is az összeviszsza ítélkező bíróságokkal szemben. Igaza van – a múltkor még ártatlannak mondott, ám most bűnösnek nyilvánított – Szokai Imrének abban, hogy míg neki négy órája volt arra, hogy döntsön arról, hogy miként adják ki az önkormányzati jusst, addig a bíróságnak öt év sem volt elegendő arra, hogy jogerősen megítélje, kiállja-e a törvényesség próbáját a négy óra alatt meghozott döntése. Hasonló történt Kunos Péterrel is: többéves büntetőpere végére derült ki, hogy míg alapfokon ártatlan volt, addig felső fokon bűnös lett. Az ő büntetőperes eljárása sem tanítani való magas színvonalú igazságszolgáltatási eset gyanánt kerül be egyszer majd a jogi egyetemi jegyzetekbe.
Méltányos megoldás lenne a Tocsik- és Kunos-ügyhöz hasonló esetekben, hogy akinek a gazdasági döntését két bíróság oly mértékben ellentétesen ítéli meg, hogy az egyik bűncselekménynek tartja, míg a másik ellenkezőleg, mi több, racionális döntésnek értékeli, a vádlottat automatikusan illesse meg a felmentő ítélet. Mert miképpen várható el a naponta gazdasági döntést hozó polgártól az, hogy eligazodjék az évente változó törvények dzsungelében, ha erre a hosszú évek tapasztalatával a hátuk mögött törvénykező bírák sem képesek. Hiszen most is éppen arra szolgáltattak példát, hogy nem képesek még azt sem egyöntetűen megítélni, hogy bűncselekményt valósít-e meg egy gazdasági döntés vagy sem.
Az más kérdés, hogy ha egy ügyben ilyen ellentétes döntést hoz két egykoron ugyanazon iskola padjait koptató, tanult bíró, akkor helyes lenne megvizsgálni alkalmasságukat a pályára, és egyiküknek nyilvánvalóan másutt kellene kamatoztatnia jogi ismereteit. Az ÁPV Rt.-nek, vagyis az ország költségvetésének tízmilliárd forintot megtakarító Tocsik Mártát tehát bűnösnek ítélték. Tocsik bűne, hogy az állami vagyonkezelő szervezettel kötött megbízási szerződése alapján megtakarított tízmilliárd forintot az államnak. Az ÁPV Rt. ugyanis a Horn–Kuncze-kormány utasításának megfelelően az önkormányzatok több mint hetvenmilliárd forintos törvényes jussát a jogásznő tanácsadói közreműködésével próbálta meg lefaragni annyira, amennyire Bokros Lajos pénzügyminiszter óhajtotta, vagyis tizenhatmilliárd forintra. Suchman Tamás privatizációs miniszternek két választása volt: vagy végrehajtja a döntést, vagy lemond. Kuncze Gábor, az önkormányzatokért felelős miniszter is hasonló döntési helyzetben volt. Suchman végrehajtott, Kuncze meg hallgatott, mint hal a szatyorban.
Az alkuban sikerdíjért jeleskedő jogi vállalkozót hűtlen kezelésért ítélték el, és akadnak olyanok, akik legszívesebben befalaznák, nehogy elkeseredettségében véletlenül elmondja valakinek, miféle átalakulási vagyonmérlegekből, milyen privatizációs szerződésekből is szedte azokat az adatokat, amelyek alapján alkudozott az önkormányzatoknak kiadandó vagyonról. Tocsik sokat tud a nemzeti vagyon sorsáról. Félreértés ne essék: az ÁPV Rt. törvénysértő módon járt el, amikor a társaságokká átalakult volt állami vállalatokból az önkormányzatokat megillető belterületi föld ellenértékéről alkudozásba kezdett Tocsik Márta külső tanácsadó segítségével. Csakhogy Tocsik nem törvényvégrehajtásra szegődött, hanem vállalkozóként az alkudozással való egyezségek létrehozását vállalta.
Ha ezzel törvényt sértettek, akkor azokat kell elítélni, akik eldöntötték, hogy ilyen bűnös módon kell megállapodni az önkormányzatokkal.
Ezzel szemben a bíróság a vállalkozó tanácsadó mellett az ÁPV Rt. vezető jogászát, az alku ügyében egy fikarcnyi döntési kompetenciával sem rendelkező Liszkai Pétert ítélte még bűnösnek. Az ítélet szerint ugyanis ő is hűtlenül kezelte a rábízott vagyont. Ezúttal az ÁPV elnöke, Szokai Imre sem úszta meg az ÁPV elnökeként. Mivel sikeresen hajtotta végre kormánya óhaját, őt is több évre tömlöcbe küldte a bíróság.
A pártpénztárnokok viszont megúszták. Ők a legújabb ítélet szerint nem bűnösek. A szocialista Boldvai Lászlóról és a szabad demokratákhoz hajszálnyira közel álló Budai Györgyről kiderült, hogy sem befolyással nem kellett üzérkedniük, sem pedig zsarolási bűncselekményt nem kellett elkövetniük azért, hogy Tocsik a munkadíjából több mint háromszázmillió forintot átutaljon nekik.
Sőt az ítélet alapján sokkal inkább az derült ki, hogy Tocsik Márta vagy kötözni való bolond, aki csak úgy, minden indok nélkül százmilliókat dob ki az ablakon, vagy szerelemből tette, mert csak egy szerelmes nő dönthet úgy egy sörözőben eltöltött fertályóra után, hogy a szeretett szépfiúknak háromszázmillióval hálálja meg a kedveskedést. A jogásznő – mint ismeretes – kifejezte hajlandóságát a százmilliók átutalására a pártpénztárnokoknak, és így – a Tocsik-botrány kirobbanásáig – továbbra is dolgozhatott az ÁPV-nek.
Tegnap Horn Gyula a bírósági ítélet kihirdetése után nyilatkozatban közölte: „a Fidesz által éveken át méltatlanul meghurcolt Boldvai László és a Magyar Szocialista Párt nem érintett korrupciós ügyekben”.
Mindenesetre különös, hogy a választások előtt három héttel hirdette ki a bíróság ezt az ítéletet. Azért is figyelemre méltó ez, mert az eljáró bíró hetekkel ezelőtt a vád módosítására hívta fel az ügyészt Szokai, Boldvai, Budai esetében. Az ügyész nem módosította a vádat, így a pártpénztárnokokat befolyással üzérkedésért nem lehetett elítélni, mert nem ez volt a vád, a súlyosabb bűncselekményt, a vádiratban szereplő zsarolást pedig, mivel Tocsik megtagadta ez ügyben a tanúvallomást, nem sikerült bebizonyítani.
A választási kampányban fontos szerepet játszó, figyelemre méltó bírósági ítélet jó tulajdonsága, hogy nem jogerős.