– Egy ilyen eseményen természetesen az emlékezés kerül előtérbe, hiszen ez az egyik legfontosabb emberi képesség, amely az orvoslástól a társadalomtudományokon át a politikáig mindenhol jelen van. Mit jelent ma tudományos nagyságainkra emlékezni?
– A legfontosabb talán az, hogy ne pusztán emlékezzünk, hanem tudatosítsuk is magunkban: Magyarország és a magyarság kivételes. Merjünk büszkék lenni arra, akik vagyunk, és merjük kimondani, hogy Magyarország igenis a világ közepe. Ebben biztos, hogy példát vehetnénk az amerikaiakról, franciákról vagy britekről, ők ugyanis kivételesnek látják saját magukat. Ez nemcsak emlékezés kérdése, hanem tudás és hit is, ami hozzátartozik az egészséges nemzettudathoz. Ha mi ugyanis nem hiszünk magunkban, senki más sem fog. Emlékeznünk kell arra is, hogy több mint ezer éve jött ide egy kis nép, idegen nyelvvel, szokásokkal, kultúrával, és mégis megőrizte önmagát. A nyelvünket, hagyományainkat, kultúránkat nemcsak megtartottuk, hanem tovább is adtuk. Az ezeréves magyar államiság tény, a történelmi körülményeket szemlélve mégis maga a csoda. És persze azt se feledjük: nagy birodalmak sem tudtak minket magukba olvasztani, pedig próbálkoztak vele bőven. Az igazi konyakosmeggy a habostortán pedig az, hogy Magyarország lakosságarányosan a legtöbb Nobel-díjast adta a világnak. Ez nem véletlen: a magyar észjárás valóban különleges, világszínvonalú. Az ilyen kiállítások, mint a Marslakók, egyszerre emlékeztetnek és megerősítenek bennünket ebben. Itt az ideje elfelejteni azt a balliberális beidegződést, hogy „merjünk kicsik lenni”. A magyar jobboldal ezzel szemben azt mondja: tegyük újra naggyá Magyarországot!

Fotó: Alapjogokért Központ
– A „marslakó” becenév nemcsak a magyar tudósok szokatlan gondolkodásmódjára, hanem a magyar nyelv különös hangzására is utalt. Orbán Viktor miniszterelnök is többször hangsúlyozta, hogy a magyar nyelv meghatározza a magyar gondolkodást. Ön is így látja? Van sajátos magyar észjárás?
–Határozottan úgy gondolom, hogy van. A nyelv és az a kulturális közeg, amelyben felnövünk, erőteljesen befolyásolja a gondolkodásunkat. Nem írja felül a teremtés szabályait, de irányt ad. Mondhatják persze, hogy a magyar búskomor, sírva vigad, sok tragédiát cipelt végig. Igen, ez igaz, de túléltük. És ezt a túlélőképességet a nyelvünkön keresztül is ki tudjuk fejezni. Hány egykori európai nép tűnt el vagy nem beszélik már az eredeti nyelvüket, nem értik saját kultúrájukat! Nálunk nem ez történt. Gondoljunk csak bele: egy több tízmilliós német és egy több százmilliós szláv nyelvi térség közepén a magyar nyelv nemcsak fennmaradt, hanem megőrizte egyediségét. Ez önmagában is rendkívüli. Ráadásul a magyar nyelv kifejezőereje egészen különleges, amely formálja a gondolkodásunkat is – gondoljunk csak a „testvér” szó képiségére. Ez a sajátos észjárás pedig nem véletlenül eredményezett olyan teljesítményeket, amelyekkel a magyarok a tudományban, politikában, művészetben a világ élvonalába kerültek. Úgyhogy igen: a magyar gondolkodásmód létezik, különleges, és büszkék lehetünk rá.