Annak idején rengeteg magyar tudós került abba a helyzetbe, hogy el kellett hagynia az országot. Nagyszerű elméinek egy jelentős része pedig éppen az Amerikai Egyesült Államokat választotta, ráadásul tette ezt egy kulcsfontosságú történelmi pillanatban. A második világháború idején ugyanis mindennél nagyobb szükség volt olyan tudományos elmékre, mint amilyen például Teller Ede fizikus is volt. Furcsa nyelvük és talán még furcsább gondolkodásmódjuk okán ezeket a magyar lángelméket csak marslakókként emlegették az amerikai tudományos élet szereplői.

Fotó: Havran Zoltán
Nem véletlen tehát, hogy nagyjaink eredményeit és életútját bemutató, a Magyar Brand Kulturális Egyesület szervezésében, az Alapjogokért Központ védnöksége és a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat támogatásával szervezett vándorkiállítás is a Marslakók – Magyar Tudósok és Nobel-díjasok nevet kapta.
Az esemény megnyitóján többször elhangzott, hogy nem is lehetne jobb formában bemutatni tudományos kiválóságainkat és munkájukat, mint egy utcán is megtekinthető kiállítás formájában, hiszen így nemcsak a budapestiek, de a külföldi turisták is képet kaphatnak a magyar sikerekről.
Szánthó Miklós: Magyarországra Nobel-díjasok tucatjai és még legalább ezer év vár
Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója megnyitóbeszédében elmondta: A kiállítás augusztus 19-én jó ütemérzékkel köti össze a magyar tudósok és államalapító királyunk nagyságát. Számos Nobel-díjasunk külföldi kényszerkarrierje mutatja meg leginkább a határokat és akadályokat nem ismerő magyar nemzet sikerét – fogalmazott Szánthó.
Nemzeti nagyjaink közül hála istennek legtöbben idehaza tettek, kutattak vagy harcoltak a hazáért, sokaknak azonban az emigráció jutott csak. Jellemzően akkor, amikor valamilyen birodalom próbált meg minket magába olvasztani, de tudósaink teljesítményével éppen fordított arányosan, szerencsére kevesebb mint több sikerrel. Ami pedig nem öl meg, az megerősít.
– emelte ki Szánthó Miklós.
Szánthó egyúttal emlékeztetett rá, az egyik Nobel-díjasunknak, Kertész Imrének igaza volt, amikor azt mondta: a magyar nép mérhetetlen szenvedés árán mérhetetlen tudásra tett szert.
Képzeljük el, hogy mennyi tudományos és politikai siker jutott volna osztályrészül nekünk, ha a történelmünkben nem a szenvedés, hanem a béke és a biztonság játszik főszerepet – fogalmazott a főigazgató.
Éppen hogy hősökkel, de nagyon sokszor háborús hősökkel, vagy háború elől menekülő tudósokkal tarkított múltunk miatt tudjuk értékelni a háborúmentes létet. Most ismét békére és biztonságra vágyunk, és tudjuk, ebben amerikai barátaink velünk vannak
– emelte ki Szánthó.
A főigazgató szerint István király, ahogy más nagy államférfijaink, Nagy Lajostól Széchenyin át Bethlen Istvánig tudták, ahhoz, hogy hassunk, alkossunk, gyarapítsunk és a haza fényre derüljön, nemcsak békére és biztonságra, de a hit és tudás egyensúlyára is szükség van.
Szánthó szerint amikor a hit és tudomány egyensúlya megbomlik a világban, annak tragédia a vége, amelyet mindkettő egyaránt megszenved.