A Ferenciek tere

A XX. század fordulóján az Erzsébet híd építésekor keletkezett tér 1921-ig Kígyó, később 1951-ig Apponyi, majd a szocializmus idején a Felszabadulás tér (a budapestiek nyelvén: felszabtér) nevet viselte, míg a rendszerváltozás óta Ferenciek tereként ismert.
A középkorban Pest keleti határa mindössze idáig, a ferences templomig húzódott, míg észak felől a mai Régiposta utcáig és délről a későbbi központi egyetem épülettömbjének vonaláig futott. A városka fénye a török idők alatt jelentősen megkopott, hiszen az „igazhitűek” kevéssé foglalkoztak építészettel, mindössze az egyházi épületeket alakították át mecsetekké, valamint katonai jellegű építményeket emeltek. A mai Ferenciek terének képe is meglehetősen megváltozott akkoriban, hiszen a dzsámivá alakított ferences templommal szemben egy nagy méretű katonai raktárat emeltek, egy részén a Búzapiac üzemelt, míg távolabb szegényes, sárból tapasztott házakban zsúfolódott össze a lakosság. A töröktől visszafoglalt város lassú fejlődésnek indult, aminek a Nagyszombatról Budára, majd ide telepített egyetem megjelenése adott igazi lökést. Pest igazi – városképben is jelentkező – átalakulását azonban mégis a fellendülő kereskedelem indította meg.

A mai Ferenciek terének legrégebbi épülete, a ferences templom helyén már az 1200-as években is gótikus templom állott, amely akkor égett le, amikor a törökök 1526-ban felgyújtották Pestet. Az 1537-ben újjáépített templomot a török megszállás után azonnal dzsámivá alakították, és kiűzésük után egy ideig ebben a formában használták a visszatérő ferencesek is, míg az új templom el nem készült. A torony nélküli barokk templom oromzatos homlokzatát falfülkéiben elhelyezett szentek szobrai díszítik, oszlopokkal keretezett kapujának párkányán pedig a földgömbön álló Mária a kis Jézussal, két oldalán pedig egy-egy angyal szobra egészíti ki. A sekrestye melletti torony 1758-ból származik, ám faragott romantikus kősisakja száz évvel később készült. Az épületet többször felújították, elsőként az 1800-as évek végén, majd 1925-ben, valamint a század közepén. Hat utca találkozásánál, az Erzsébet híd pesti hídfőjének kiépítésekor jött létre a mai tér. Temploma mellett nagyvárosi arculatát több jelentős épület is meghatározza. Ilyen az Erzsébet híd hídfőjének tövében álló két, egymással szemközti Klotild-palota tömbje is. A két négyemeletes ikerpalotát Korb Flóris és Greigl Kálmán tervezte 1902-ben, nevét pedig építtetőjéről, Koburg Klotild Mária Amália főherceg asszonyról, József királyi főherceg feleségéről kapta. Jelentős tömbje a Párisi udvar, amely helyén álló egykori Bruden-bazár épületét a Belvárosi Takarékpénztár vásárolta meg 1906-ban székháza részére. Tervezését Schmall Henrik építészre bízva 1913-ra készült el. Passzázsszerű udvarát díszes üvegkupola díszíti, amely a Kígyó és a Petőfi Sándor utcát, valamint a Haris közt köti össze, és benne végig üzletek kaptak helyet. A tér arculata 1976-ban, a hármas metró megállójának kiépítésekor változott jelentősen, amikor megszűnt a villamospálya, és a föld alatt elágazásos közúti aluljáró épült ki. Első köztéri kutunk, a teret ma is ékesítő Neridák kútja 1835-ben készült, a XIX. század végén Kőbányára helyezték, és végül helyreállítva, 1976-ban került vissza ide, az eredeti helyére.