A jog és az igazság dilemmái

Ficzere Lajos, az Országos Választási Bizottság (OVB) elnöke ugyan egész beszélgetésünk alatt visszatérően hangoztatta, hogy a testület többi tagjával együtt elsősorban a választások törvényességének és tisztaságának megóvására törekszik, mégis akkor lesz nyugodt a lelkiismerete, amikor az országgyűlési képviselő-választás hivatalos végeredményéről készült jegyzőkönyvet a választás végeredménye tisztaságának tudatában aláírhatja.

Hogyan látja, sikerült az OVB pártatlanságát a választások során megőrizni, vagy a bizottság ülései a pártok delegáltjai közötti viták fórumaivá váltak?
– Meggyőződésem, hogy ez nem történt meg, és nem is történhetett meg annak ellenére, hogy az OVB munkájában nemcsak a parlament által választott tagok vesznek részt, hanem a pártok delegáltjai is, és természetesen a testület valamennyi tagjának jogai és kötelességei azonosak. Azt szoktam mondani, hogy a politikát a pártszékházakban kell hagyni.
– Ez tiszteletre méltó álláspont, de valóban sikerült ennek mindig érvényt szerezni? Mint tudja, magam is részt vettem az OVB nem egy ülésén, amelyeken jól lehetett érzékelni a megszólalók pártszimpátiáját, politikai hovatartozását.
– Kétségtelen: a pártok által delegáltak időről időre megjelenítették pártjuk sajátos nézőpontjait, azonban mégis nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy az eddig meghozott döntéseinket kizárólag jogi szempontokra alapoztuk. Mutatja ezt az is, hogy a mostanáig felülbírált mind a tizennyolc döntésünket helybenhagyta a Legfelsőbb Bíróság.
– Amikor először vettem részt egy OVB-ülésen és még nem ismertem személyesen a bizottság minden tagját, a felszólalásaik alapján megpróbáltam kitalálni, hogy ki melyik párt delegáltja lehet. Meg kell mondanom, egyetlen esetben sem tévedtem, és ez nem is okozott számomra különösebb nehézséget. Nem beszélve arról az esetről, amikor az OVB
MSZP-s tagja, Szoboszlai György terjesztette be a párt egyik képviselőjelöltjének panaszát, amit egyébként formai hiba miatt a bizottság nem tárgyalhatott volna. Ugyanezt megtette a MIÉP delegáltja, Pécsváradi János is, aki szintén egy, a pártját foglalkoztató problémát terjesztett a bizottság elé.
– Ez kétségtelenül így történt. Valóban nem zárható ki, hogy a pártdelegátusok ne érzékeltessék valamilyen formában, ha közvetett módon is, pártjuk álláspontját. Ez a bizottságok konstrukciójából adódik.
– A másik oldala viszont a dolognak az, hogy éppen a pártok delegáltjainak részvétele a szavazatszámláló bizottságokban az egyik legfontosabb garanciája annak, hogy a csalás lehetősége kizárt legyen.
– Én azt gondolom, hogy ennek a választások tisztasága szempontjából tényleg van garanciális jelentősége. Nagyon fontos, hogy a szavazatok megszámlálásakor az összes érintett párt delegáltja is jelen legyen, amikor a bizottság tagjai közösen hitelesítik a jegyzőkönyveket.
– Akkor, amikor egy panasz érkezik a választási bizottsághoz, az gyakran úgy foglal állást, hogy elutasítom, mert a beadvány a jogvesztő határidőn túl érkezett és nem is mellékelték a kellő bizonyítékokat. Erre azt mondja a panaszos, hogy honnan vettem volna én a bizonyítékokat, én csak érzékeltem, tapasztaltam valamit, hát miért nem nézik meg? Erre általában az a válasz, hogy ott van az illető pártnak a delegáltja, de tudjuk jól, hogy nincs mindig jelen a bizottság minden tagja.
– Ez jogi szempontból egyértelműen rendezett kérdés, a törvény előírja azt, hogy mikor határozatképes egy választási bizottság. Ha mi minden esetben megkövetelnénk azt, hogy valamennyi bizottsági tag jelen legyen az összes ülésen, a bizottság működésképtelenné válhatna. Ezért a jogalkotó olyan módon rendelkezett, hogy egy bizottság akkor határozatképes, ha a tagjainak a fele plusz egy fő jelen van. Ez egyébként így van a parlamentben is. Hozzáteszem, hogy a pártok delegáltjainak a választási bizottságokban, illetve a szavazatszedő bizottságokban való részvétele az érintett politikai szervezeteknek is jól felfogott érdeke.
– Professzor úr, közismert az a véleménye, hogy a választásokkal kapcsolatos jogszabályok számos ponton átalakításra szorulnának.
– Ezt az álláspontomat most, a választásokat követően is meg tudom erősíteni, jóllehet kizárólag a személyes véleményemet mondhatom el. Bár kétségtelen, hogy az OVB ülésein egy-egy konkrét ügy kapcsán több bizottsági tag is felvetett ilyen problémákat. Vitán felül áll szerintem, hogy jogszabály-módosításra, -korszerűsítésre lenne szükség. Például az ajánlószelvények számos esetben panasz beadására adtak alapot, mert sok jogsértés adódott ebből. Mindez az ajánlószelvények rendszerének és alkalmazásának újragondolását teszi szükségessé. Túlzottan hosszúnak tartom a kampányidőszakot, ami az egyébként is feszült politikai légkörben további indulatokat indukálhat. A gyakorlatban is problémát okozott nekünk a kampány politikai és jogi szakaszának elkülönülése, mert a korán kezdett kampányban olyan pártokat, jelölteket is népszerűsítettek, amelyek választójogi szempontból még nem is voltak jelölő szervezetek, illetve jelöltek. A legfőbb gondnak a kampánycsend-sértéssel kapcsolatos jogi szabályozás parttalanságát érzem, hiszen jelenleg szinte minden megnyilvánulás kampánycsendsértőnek minősíthető. Szerintem meggondolandó az is, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága a kampánycsend intézményének. Akad nem egy olyan beadvány is, amelyben azt kérték, hogy a szavazatokat számláltassuk újra. Ilyen jogosítványa a választási bizottságoknak jelenleg direkt módon nincs. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a beadványozó a törvénysértés tényét és annak bizonyítékait is megjelöli. A hiányosan benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
– Ezzel szemben a közvélemény jelentős része, mint ezt számos beadvány, petíció, aláírásgyűjtés is bizonyítja, úgy véli, hogy az OVB akkor rendeli el az újraszámlálást, amikor akarja.
– Erről szó sincs. Ezt csak akkor rendelhetjük el a jelenlegi szabályozás szerint, ha a bizonyítékokat világosan feltárják, ekkor nyílik meg a jogi lehetőség a szavazatok újraszámlálására. Ráadásul elsősorban nem is az OVB szintjén, hanem az egyéni és területi választókerületi bizottságok döntése alapján.
– Tudom, szó szerint így fogalmaz a törvény, hogy a választási bizottság megsemmisíti a szavazás eredményét, ha olyan törvénysértést állapít meg, amely azt érdemben befolyásolta. Most arra kérnék tehát választ, hogy a választási bizottság ezt csak akkor teheti meg, ha megfelelő bizonyítékokkal kísérve és határidőn belül érkezik a panasz?
– A jogszabály jelenleg ezt mondja. Saját kezdeményezésre az OVB nem folytathat olyan vizsgálatot, amelyet vélelmezett törvénysértések alapján rendelne el. Viszont ha olyan súlyú és olyan nagyszámú törvénysértés bizonyosodik be, ami a választás eredményét érdemben befolyásolná, akkor a választási bizottság és a bíróság is megsemmisítheti a választások eredményét.
– Sokan kifogásolják, hogy az SZDSZ és a MIÉP közötti különbség alig egyszázalékos, de hasonlóan kicsi a különbség a polgári pártok és az MSZP választási eredményei között is. Az egyik bejutott, a másik kiesett. Az egyik kormányt alakíthat, a másik ellenzéki pozícióba kényszerül.
– Nyugat-Európában előfordult az is, hogy a győztesnek csupán néhány képviselővel volt több, mint a másiknak. Németországban évekig jól működött a parlamenti rendszer négy- vagy ötfős különbséggel.
– Igen, de nálunk a demokráciának nincsenek olyan hagyományai, és a politikai légkör más okokból is sokkal feszültebb.
– Ezt elismerem. Valóban érdemes elgondolkodni az újraszámlálás lehetőségén, de csak szigorúan meghatározott, törvényben rögzített kritériumok alapján.
– Állítólag 370 urnában több szavazócédulát találtak, mint ahányan szavaztak. Hogyan történhetett ez?
– Az üres szelvényeknek, az érvénytelen szavazatoknak, az érvényes szavazatoknak és a visszautasított szavazók számának együttesen meg kell egyeznie a választói névjegyzékbe felvett szavazók számával. Ha ez nem így van, akkor valami hiba történt.
– A MIÉP 565 rendbeli csalás miatt tett a minap büntetőfeljelentést, ami megint csak arra utal, hogy a közvélemény egy bizonyos részében nem teljesen alaptalanul él az a meggyőződés, hogy a választások során visszaélések, csalások, jogszabálysértések történtek. Ilyenkor mit tehet az Országos Választási Bizottság?
– A törvénysértések nagyságát és természetét mérlegelni kell, és értelmezni abból a szempontból, hogy alapvetően befolyásolták-e a szavazás eredményét.
– És ha bebizonyosodik, hogy a feljelentések megalapozottak?
– Akkor a jogorvoslati határidőkre is tekintettel értékelni, elemezni kell, hogy a törvénysértések milyen mértékűek, befolyásolták-e alapvetően a választás eredményét, mert ha igen, akkor jogalap nyílik a választás eredményének esetleges megsemmisítésére és a választás megismétlésére. Ugyanez a jogosultsága megvan a bíróságnak is, amelyik felülbírálhatja ebből a szempontból a választási bizottsági döntést. Az eszközeink a jogszabályok által igencsak behatároltak.
– Közhelyesen hangzik, de a közhelyekben általában mindig van igazság. Sokan úgy érzik, hogy az OVB azzal, hogy a jogszabályok precíz betartására törekszik, nem tud kellően ügyelni a választások tisztaságának elvére. Ahogyan mondani szokás: a jog és az igazság nem mindig találkozik.
– Ez egy nagyon kényes ösvény, amire tévedtünk. A jogalkotó határozta meg, hogy az OVB milyen hatáskörrel és felhatalmazással rendelkezik. Ha ezen változtatni akarnak a társadalmi igazságosság érdekében, az az Országgyűlésre tartozik. Nem véletlenül mondták a régi római jogászok azt, hogy a jog a közjó és az igazságosság szolgálatának a művészete.
– De sokan azt mondják, hogy az OVB a közjót azzal szolgálná, ha a szavazatokat újraszámláltatná. Talán rosszul gondolják?
– Erre megfelelő bizonyítékok híján a bizottságnak nincs joga. Csak ezt tudom mondani.
– Akkor hogyan tölti be azt a funkcióját az OVB, hogy a jog és az igazságosság közelítése is a dolga?
– A törvényalkotót kell megkérdezni, hogy miért ilyen módon határozta meg a választási bizottság hatáskörét. Ezt a választ tudom a leghatározottabban adni, és nem is kívánok mást mondani.