A költő Kováts József, akit rímkovácsnak hívtak

Szepesi Attila
2002. 04. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

T ótvázsonyban, Veszprém megyében született és Pápán tanult Kováts József (1780–1809) tanító és kálvinista lelkész, Csokonai művének bámulója, akit kortársai és az utókor csak „rímkovácsként” emleget. Nagy tudású, számtalan nyelven beszélő különc volt, akit a „mesterkedők”, azaz a magyar rokokó egyik szélsőséges irányzatának követői közé szokás besorolni. Versei jórészt elkallódtak. Korai halála pedig úgy esett, hogy egy alkalommal barátaival jócskán beborozott, éjszaka betért a somi katolikus templomba, ahol gyertyákat gyújtva tiszteletlenül „dévajkodott”, amiért háromévi börtönbüntetésre ítélték. A kaposvári fogdában hunyt el, tisztázatlan körülmények között.
Bizarr, elképesztően különc hangzású verseiben sokféle stíluselemet elegyít. Íme 1800-ból kelt, Dall című versének egyik strófája: „Fébe gyöngy szüze / Szerelmes tüze / Miatt szívem szana- / Szét pattana. / Mellyem úgy szakgattya / A Vénus vak fattya / Eleven szene, / Mint a fene.” Jóízű blődli ez, akarva-akaratlanul is a korabeli ájtatos és áhítatos pátosz kifordítása. Egy további versszak: „A szagosított / Tarka pázsitot / Mikor slepped alja / Zúgva nyalja, / Az estve lágy szele / Cikáz vele s bele- / Redőznek magok / A parlagok.” És így tovább, tizenhat bolondos versszakon át. A belső rímeket amúgy Kováts nem jelzi külön sorral, csak – Weöres Sándor nyomán – jelezzük a szapora rímeket a sorok kettétörésével.
Nehéz eldönteni, mennyi ezekben a Kováts-versekben a poézis és mennyi a csinálmány, mennyi a kerge klapancia. A kortársak mindenesetre szerették. A szerencsétlen sorsú rímkovács versei kéziratban terjedtek, sőt halála után még szaporodtak is, ki-ki megpróbált hasonló versezeteket fabrikálni.
Et in Arcadia ego (Árkádiában éltem én is) címmel írott versében, melynek még a – stílszerű – dátumát is odabigygyesztette a cím alá: „Április l-jén, 1807.” – így bolondozik az antik életérzéssel és a kergén rokokó metrummal: „Árkádia szent telekén / Boldog napokat élek én: / Lizámmal a babérberek / Zöld burokjába heverek.” Nem nehéz elképzelni, mit szólhatott Kazinczy, a mesterkedők ostora, ha egyáltalán kezéhez jutott ez a vers, a „meghevert babérberekhez” és Lizához, kit így imád a poéta: „Eszem nélkül esek-kelek / Bennetek, kedves kebelek! / Zengj, énekek éneke, ím / Most tobzódnak szerelmeim!”
A kopottabb nemesekhez című versében ezt írja: „Nemesek, főldiek! Lehettek meddő tök- / Fővel is, ha egyszer van kutyabőrötök. / Lehettek, ha függnek kunyhótokban ősi / Apátoknak rozsdás fegyveri s köntösi: / Rozsdás, mivel rajtok zománc gyanánt áll – ó! / Korcsos világ! – a sokrétű rongy s pókháló.” Aligha kétséges, hogy Petőfi, a Pató Pál költője, ismerhette ezt a versezetet.
Kováts számolatlan szerelmes dalt írt a már említett Liza mellett bizonyos Fannihoz, Nánihoz és Julcsához is. „A friss rét nyers bársonyiba / Csivogva legel a liba- / Sereg, – a sárga sereg: / Óh, itt egy kotás patak is / Született, illyen gyáva kis / Szóbeszéd közbe csereg.” Néha említi Corinnát meg Klóét is, bár aligha kétséges, hogy az általa megkörnyékezett nők legtalálóbb neve a Julcsa…
Nem „magas”, nem koturnuszos költészet a rímkovácsé. Mégis érdekes színfoltja a magyar lírának. Szélsőséges bolondozás, nyerítés és kukorékolás, csupa nyelvi bukfenc. Az ember ezeket a „dall”-okat olvasva nem tudja, sírjon-e vagy nevessen, derüljön-e vagy fanyalogjon a sok idétlenkedésen. Gyanítható, hogy a poéta szándéka sem lehetett ennél több. Mulattatni akart másokat is, mert hogy ő maga igencsak szeretett mulatozni, abban biztosak lehetünk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.