A megbélyegzett falu

Halász Miklós
2002. 04. 26. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Négy éven keresztül Bermuda-háromszögnek nevezte a nép Balástyát és környékét a rejtélyes eltűnések miatt. Késő este, tíz óra körül a falu központjából, a presszóból sétált hazafelé 1998 júliusában a tizennyolc éves Jéga Szabó Bernadett. Valaki látta, hogy a Csongrád megyei települést átszelő műút szélén bandukolt a fiatal lány, de soha nem ért haza. Hasonló sorsra jutott a harmincöt éves Józsa Róbertné is. Tavaly nyáron, augusztus 21-én sötétedés előtt ült motorjára a tizenkilenc éves Szanka Hajnalka, és hívó telefonra elhajtott otthonról. Ez év áprilisáig hiába várták a szülei. Akkor mindent megtudtak. A harmincnégy éves Sz. Zoltán tanyáján találta meg holttestét a rendőrség a földben, két méter mélyre eltemetve. Nem messze a lány tetemétől bukkantak rá a nyomozók Bernadett és Józsáné maradványaira is. Mindhárman erőszak áldozataivá váltak, és a beismerő vallomást tett Sz. Zoltánt gyanúsítják az egész ország közvéleményét felkorbácsoló sorozatgyilkossággal.
A falu szélén egy kicsi tanyán lakott Sz. Zoltán. Abban a közeli kocsmában, ahol rendszeresen felhörpintett egy-két pohár fröccsöt, csendes, barátságos embernek ismerték. Senkihez sem került közel, nem haverkodott, így többnyire csak annyit tudtak róla, hogy földműveléssel foglalkozik. Jellemvonásait a következő tulajdonságokkal egészíti ki a vizsgálatot vezető őrnagy, Szekeres Tibor, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának vezetője:
– Erőszakos nemi közösülés kísérlete és lopás miatt már összeütközésbe került korábban is a törvénynyel. A kihallgatás során én úgy ismertem meg, hogy egyénisége nagyfokú agresszivitást rejt magában, amit a környezete előtt talán palástolni tudott. De nem ezért került a rendőrség látókörébe.
Az eltűnt balástyai nők sorsát kezdetektől figyelemmel kísérem. Életútjukat négy éve kutatom, és a Magyar Nemzetben eddig több riportot is írtam róluk. Ha felidézem a hozzátartozók korábbi elbeszéléseit, kiderül, a mostani végkifejletre senki sem gondolt. Még a rendőrök sem. Ez érthető is, hiszen hiányzott a corpus delicti, a holttest. Hosszú időn keresztül rutinszerűen, államigazgatási eljárás keretében vizsgálták az ügyet. Ezért nem lehet elmarasztalni a detektíveket, mert bűncselekményre semmilyen nyom nem utalt. Magyarországon évente csaknem tízezren tűnnek el, de rövid időn belül kilencvenöt százalékuk előkerül.
Balástyán a fordulatot a véletlen hozta. Szanka Hajnalka látta egy nyilvános távbeszélő-állomásról telefonálni Sz. Zoltánt. Ez volt az a bizonyos banánhéj. Az utolsó áldozat telefonjára érkező hívásokat időrendbe lehetett állítani, technikailag ez egyszerű művelet. Majd beidézték a rendőrségre azokat, akik telefonáltak Hajnalkának eltűnése előtt, az utolsó napon. A feszült pillanatokat Szekeres Tibor idézi fel.
– Sz. Zoltán nem tagadta, hogy hívta a Szanka lányt. Csak azt nem árulta el, miért. Amikor ellentmondásba keveredett, bevallott mindent. Ő mutatta meg, hova ásta el a holttestet. Először csak egy gyilkosságról beszélt, azt hitte, biztonságban van, úgy gondolta, a többi áldozatát jól elrejtette. A másik két nőről letartóztatása után három, illetve négy hét múlva szolgáltatott tényeket. Hajnalkát és Bernadettet ismerte, a tanyájára csalta. Még pontosan nem tudjuk, Józsáné hogy került oda. Egyébként a gyanúsított azt is megvallotta, hogy amikor megkapta a rendőrségi idézést, a félelemtől nem tudott aludni.
Mióta nyilvánosság elé került a sorozatgyilkosság, a rendőrség a közvélemény figyelő szeme előtt végzi munkáját. Egy másik nyomozótól tudom, hogy a tíz éve Szegeden nyomtalanul eltűnt Jankai Béla után most, a balástyai eset óta állandóan érdeklődnek Komlón élő szülei, abban a reményben, talán gyerekük sorsa is világossá válhat. Mészáros Tibor nem titkolja, hogy a sorozatgyilkosság indítékainak kiderítésében még kemény munka vár rájuk. Hajlik arra, hogy az anyagi haszonszerzés mellett más is közrejátszhatott a szörnyű tettek elkövetésében. Számtalan kérdés vár tisztázásra, például az, hogy a negyedik balástyai áldozat, Kovács Mónika halála kinek a lelkén szárad. A fiatal lány holttestét öt évvel ezelőtt a falu közelében, a vasúti sínen találták meg, keze és lába össze volt kötözve.
Balástya gyászol. Hajnalka temetésén szinte az egész falu részt vett. Az édesapát, Szanka Dezsőt a fóliakertészetében találom meg, burgonyaültetvényét gyomlálja, és könnyes szemmel mondja:
– Menekülök a munkába. Nem tudok napirendre térni afölött, hogy az egyik ismerősöm ölte meg a lányomat. Zsineggel megfojtotta, kezét-lábát összekötötte. Nem értem, miért tette. Néhány héttel ezelőtt, amikor még szabadlábon volt Sz. Zoltán, a falu preszszójában fizetett egy sört. Parolázott velem, ölelgetett, és azt kérdezgette, hogy jól vagyok-e.
Az apa elhallgat. Képtelen tovább beszélni, sírása elnyomja a hangját. Amikor kicsit megnyugszik, a föld túlsó végén kapáló feleségének kiált. Kéri az aszszonyt, jöjjön közelebb, de Szankáné nem mozdul, bizonyára elege van az újságírókból, akik mostanában ellepték Balástyát. A apa kis szünetet tart, aztán újból előtör belőle a keserűség.
– Nézzen az út másik oldalára. Ott a temető, ott nyugszik a lányom. Mindennap látom a sírját. Utólag megvallom, erre a befejezésre nem gondoltam. Titokban reméltem, hogy életben van, egyszer majd hazajön.
Felidézem a négy hónappal ezelőtti találkozásunkat, hogyan értékelte az édesapa lánya eltűnését. Akkor azt mondta, negyed kilenckor ment el hazulról a gyerek, egy farmerban és pólóban, olyan öltözékben, ami arra utalt, hogy nem akarja örökre elhagyni a házat. Reggel háromszázezer forintot kivett a takarékból, de ez nem volt különös lépés, mert mobiltelefonok adásvételével is foglalkozott. Akkor arról is mesélt, hogy védelmi pénzt kértek a bátyjától a faluban. Felajánlották, hogy megfelelő összegért vigyáznak a gyermekére! Szanka Dezső ezért arra gondolt, hogy egyszer majd nála is jelentkezik a zsaroló. De nem üzent senki, sőt még Sz. Zoltán sem járt a lakásában. Ennek ellenére állítja:
– A lányom jól ismerhette Sz. Zoltánt, mert élettársával üzleti kapcsolatban volt. A nő is többször érdeklődött a használt mobiltelefonok eladása iránt. Az biztos, hogy a lányom megölését Sz. Zoltán előre kitervelte. Földgéppel ásott gödröt. Tudja, mit csinálnék ezzel az alakkal…? – aztán a hosszú monológ után elhallgat és zokogásban tör ki.
Nem találtam otthon Bernadett nővérét, Anitát. Őt is szerettem volna szembesíteni korábbi feltevésével, hiszen hosszú ideig nyomozott a húga után. Bejárta az országot, megjelent valamennyi nagyváros mulatójában, kapcsolatba lépett az alvilággal, néha veszélyes helyzetbe is került, de használható információt nem kapott. Anita helyett a hetvennégy éves nagymama, Vincze Jánosné mondja el a család fájdalmát.
– Bernadett édesanyja, aki a lányom volt, tíz évvel ezelőtt, harminckét éves korában meghalt infarktusban. Unokámat négy éve várom, hogy hazatérjen. Mindig reménykedtem abban, hogy egyszer csak betoppan, és a nyakamba ugrik. Nem tudom, milyen ürüggyel tudta a gyilkos Bernadettet a tanyájára csalni, és ép ésszel azt sem lehet felfogni, hogy miért ölte meg a fiatal teremtést.
– Milyen gyereknek ismerte az unokáját?
– Komolynak, csendesnek, megfontoltnak. Zárkózott volt, nem kereste a kapcsolatot senkivel sem. Inkább engem vertek volna agyon helyette. Éppen hogy élek, de minek.
A sorozatgyilkosság felbolygatta a 3600 lélekszámú, jómódú község kiegyensúlyozott világát. A falu polgármestere, Újvári László nem rejti véka alá előttem felháborodását. Hangsúlyozza, hogy az egyik tévécsatorna gyilkos községnek titulálta Balástyát.
– Ez felháborító – mondja indulatosan. – Némelyik tudósítást látva a kívülálló bizonyára arra gondol, hogy milyen szörnyű erkölcsi állapotok uralkodnak nálunk. Erről szó sincs. Sajnálom, hogy megtörténtek a gyilkosságok. Senki sem gondolt arra, hogy a tettes idevalósi, de ezért mégsem kellene megbélyegezni a falut. Minden híresztelés ellenére állíthatom, a községben nincs lincshangulat, nem rettegnek az emberek.
Az egyik mellékutcában találkozom Bősze István őstermelővel. Arról faggatom, miről suttog most a falu.
– Nem értjük az indítékot. Nem tudjuk, hogy miért ölt Sz. Zoltán. Nem gondolunk arra, hogy a gyilkosságot a pénzszerzés miatt követte el…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.