A megkaparintottnak vélt sajtról

Újságíró barátaim egyre-másra mondják, hogy az utóbbi időkben furcsa és fenyegető telefonokat kapnak nevüket elhallgató ismeretlenektől. Ha szabad hivatalosan kifejeznem magam, ezek a hölgyek és urak nem rendeltetésszerűen használják a telefont. Az egyik kollégám például minősíthetetlen hangú telefont kapott a Hit Gyülekezete egyik tagjától – csak eddig terjedt a bemutatkozás –, miszerint a második választási forduló után majd elszámolnak vele. A másik publicista barátom hasonló hangvételű fenyegetést kapott, hogy majd eljön az idő, amikor nem így fog írni, meggondolja, mit ír le a szocialistákról és a liberálisokról.
Régi bolsi fogás ez, fenyegetni s félelmet kelteni. Vagy meg kell vásárolni az illetőt, hogy azt mondja, ami nekik fontos, kedves, amit a pártszabályzat megenged. Még élénken él bennem 1994 májusa, amikor a szocialista–szabad demokrata győzelem után kiskorú gyermekeim naivan alig győzték felkapkodni a gyalázkodó, névtelen telefonokat. Idegbeteg emberek kacajokkal, hörgésekkel, suttogásokkal közölték: végre nem fogjuk látni többé a televízióban a csokornyakkendős apátok pofáját A Hétben. Néhány héttel később egy bontásra került épületből helyeztek egy „tartalmas” vécécsészét a kertkapum elé ezzel a megjegyzéssel: Ezt neked, Pistám!
Egyesek a vélt győzelem, az esetleges újbóli bosszúállás mámorában most sem bírnak magukkal, úgy érzik, a sajtot már végleg megszerezték, és előre ihatnak a medve bőrére. Milyen elképesztő gyűlölet munkál néhányukban, bizonyos ideológiai áramlatokban, és ez milyen következményekkel járhat! Arról most nem beszélek, hogy idős embereket, védtelen hölgyeket országszerte meglöknek, bántalmaznak, kigúnyolnak MSZP–SZDSZ-szimpatizáns aktivisták, ha valakik nemzetiszínű kokárdát hordanak. Arról sem beszélek most, hogy a választási forduló előtti kampánylázban megvertek MIÉP-es, MDF-es képviselőjelölteket, számos helyen megfenyegették a Fidesz–MDF-es képviselőjelölteket támogató polgárokat.
A munkahelyeken az eddig rejtőzködő MSZP-sek, SZDSZ-esek most fennhéjázó, fenyegető, néhol ellentmondást nem tűrő, utasítást adó vezetőkké léptek elő. Országszerte beindult a nyílt agitáció az MSZP és az SZDSZ mellett. Ígérgetésekkel, néhol pénzzel, élelemosztással vagy erőteljes ráhatással. És beindultak – mint említettem – a telefonálgatások. Ismét megtalálták néhányan az otthoni telefonszámomat. Vajon milyen emberek lehetnek azok, akik ismeretlenül, bemutatkozás nélkül másokat gyaláznak otthonában? Sajnos megint nem én vettem fel ezeket a telefonokat, hanem a gyerekeim. Őket viszont féltem! Visszaácsingózzák ezek az emberek a régi ÁVH-s, kádári időket? Hiszen a szöveg megint ugyanaz: Már nem sokáig fog írni a Magyar Nemzetben! Már nem sokáig fog olyan emberekkel beszélgetni, mint Kövér László, Balsai István, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Balogh János, Papp Lajos vagy Tőkés László. Pedig ezek az emberek csak nemzetközi megbecsülést szereztek ennek az országnak, igaz, van egy közös vonásuk: magyar nemzetben, a magyar polgári értékekben gondolkodnak. Ez miért baj?
Le kellene végre higgadniuk, számvetést végezniük azoknak, akiknek kell, hogy mi minden történt az eltelt négy év alatt. Utána lehetne telefonálgatni, akár névvel is. Egyébként akik úgy gondolják, hogy szájukba kapták a sajtot, és nem eshet ki belőle, azokat még érheti meglepetés. Mondjuk április 21-én.