A műemlékvédelem atyja

A Hilton szálloda szomszédságában, az egykori Vörös Sün fogadó oldalhomlokzatával átellenben, egy saroképületen, szemmagasságban keretes bronz férfiportré látható. A budai bíró egykori házának Ibolya utcai frontján elhelyezett képmás – Schaár Erzsébet szobrászművész munkája – a tudós régész, művészettörténész, építészettörténész Henszlmann Imrét ábrázolja.

Henszlmann tulajdonképpen orvosdoktor volt, Pesten és Bécsben, valamint Itáliában tanult, Padovában szerzett diplomát, mégis a hazai műemlékvédelem megalapítóját tisztelhetjük benne.
A régészet iránti érdeklődését Fejérváry Gábor eperjesi ügyvéd antik gyűjteménye keltette fel.
Néhány évvel diplomája megszerzése után a Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések között, különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországon című munkája szerezte meg számára igen fiatalon – 1841-ben, 18 éves korában – az akadémiai levelező tagságot. Legalább ilyen jelentőségű volt az 1846-ban kiadott Kassa városának ó német stylü templomaival foglalkozó tanulmánya, amelyben voltaképp „felfedezte” a „csucsives stylt”, azaz a gótikát. Munkásságának döntő részét alkotta fontos hazai műemlékek (Kassa, Zsámbék, Pannonhalma, budaszentlőrinci pálos kolostor stb.) felmérése és összehasonlító elemzése, és ezekből bizonyos, főleg az építészeti arányokra vonatkozó következtetések levonása. Önéletrajzában ezt írta: „…a modern építkezések fő hibája azon arányok eltévesztése, melyeket a régi épületekben csodálunk.”
1848-ban Eszterházy Pál miniszter és Pulszky Ferenc államtitkár mellett Szontágh Pállal fogalmazói, sajtótirkári feladatokat látott el Bécsben – ezért később nyolc hónapi börtönbüntetést kapott. Londoni és párizsi emigrációs évek után 1860-ban tér vissza Magyarországra. Külföldi útjai során szép kép- és grafikai gyűjteményre tett szert (ezt később a kassai múzeumnak adományozta). „…a művészethez való nagy hajlamomért kezeskedik saját gyűjteményem, melynek számát nem éppen fényes vagyonom daczára nevezetes kiterjedésben bírtam létrehozni” – írta. Szerencsés kézzel vásárolt Dürer-rajzokat, s – egyes források szerint – a kiváló reneszánsz mester magyarországi származására tekintettel tiszteletére Pesten utca elnevezését indítványozta.
1862-ben Kubinyi Ferenc és Ipolyi Arnold társaságában eredményes konstantinápolyi utazást tett: a szultán udvarában felfedezték a Magyarországról elhurcolt corvinák maradványait. Eredményes ásatásokat vezetett Székesfehérváron, Kalocsán, a visegrádi fellegvárnál. Mindez mégsem volt elegendő arra, hogy 1865-ben elnyerje a nemzeti múzeumi igazgatói és képtárőri (muzeológusi) állást, hiába ajánlotta fel pályázatában a gyűjtemények szakszerű leltározását, lajstromozását, rendezését… 1872-ben, mikor a hazai műemlékvédelem önálló intézményi keretek között kezdhetett tevékenykedni, ennek, majd 1882-ben a Műemlékek Országos Bizottságának első előadója lett.
Alapvető jelentőségűek összefoglaló építészettörténeti munkái: Magyarország ókeresztény, román és átmenetkorú építészeti emlékei (1876), valamint Magyarország csucsives stylü müemlékei (1880). Nevéhez fűződik a magyarországi műemlékkataszter felállítása (az adatokat széles körű társadalmi munkára támaszkodva gyűjtötte össze); valamint a műemléki törvény javaslatának parlamenti előterjesztése is. Ezt mohácsi képviselőként tehette meg 1879-ben, a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága megalakulásának centenáriumán.