A nagy pacifikálás

Ha azt szeretnénk megtudni, milyen országban élnénk az MSZP (és az SZDSZ) esetleges választási győzelme után, bölcsen tesszük, ha a baloldal kirakatemberei mellett a második vonalhoz tartozó politikusok és az ellenzéki párti sajtó viselkedését is tanulmányozzuk. Így például vízlépcső-ügyben Medgyessy Péter és Szili Katalin mellett (helyett?) figyeljünk inkább az MSZP dorogi jelöltjére, s amikor Kovács László vagy Kuncze Gábor kizárja a boszorkányüldözést, idézzük fel Gusztos Péter hétvégi nyilatkozatát.
Az SZDSZ politikai kultúra rombolásában elévülhetetlen érdemeket szerző, kicsiny, de annál szélsőségesebb ifjúsági rohamosztagának vezetője ugyanis a polgári erők másfél millió embert mozgósító szombati nagygyűlésére utalva arról beszélt, hogy az „új kormány” egyik legsürgetőbb teendője a felajzott tömeg pacifikálása lesz. Az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint a pacifikálás egyik jelentése: lázadás, felkelés fegyveres (!) elfojtása, felszámolása. Most hagyjuk azt, hogy szombaton szemmel láthatóan senki nem volt felajzott állapotban a Parlament előtt, Eörsi Mátyás pedig ennél kevesebbért is a tömegbe lövetés fontolgatását szokta vizionálni, a lényeg az, hogy a politikai ellenfél nyílt megfenyegetése semmiféle reakciót nem váltott ki a jobboldali újságírók minden erősebb jelzőjére hiperérzékeny balliberális sajtóból. Pedig Gusztos mondatát elemezve – kis túlzással – legfeljebb azon lehet elgondolkodni, hogy a pacifikálás Kuncze-féle lágyabb (lásd Metész-tüntetés szétverése), vagy a kínai elvtársak rigorózus, a Tienanmen téren 1989-ben alkalmazott változatát részesíti-e előnyben a szabad demokrata rajparancsnok.
E példa alapján is jól bemutatható, miként alkalmazza a véleményformáló médiaelit a kettős mércét a magyarországi tömegtájékoztatásban. Néhány évtized múlva alighanem a magyar sajtótörténet egyik mélypontjaként fogják oktatni a mostani választási kampányt, amelyben a média túlnyomó része – a kereskedelmi televíziók, a baloldali politikai és bulvárlapok – szinte semmilyen eszköztől nem riadt vissza a választópolgárok egyoldalú befolyásolása érdekében – miközben rezzenéstelen arccal függetlennek hazudta magát.
Sokadszor bizonyosodott be, hogy az MSZP (és az SZDSZ) igazi médiapártként működik, abban az értelemben, hogy demokráciákban példátlan előnnyel számolhat a politikai küzdelmek során az általa uralt sajtó révén. Az utódpárt esetleges győzelme után – hasonlóan a Horn-érához – ugyanez a sajtó partner lesz a Gusztos által beígért pacifikálásban is: a közszolgálati médiában, a gazdaság állami szektorában, a közigazgatásban és a nagyköveti karban végrehajtott politikai tisztogatást szakmai döntésnek nevezi majd. A megszorításokat pedig szükséges és elkerülhetetlen rossznak, az MSZP–SZDSZ korrupciós botrányözönét jobboldali ármánynak.
Az RTL Klub már meg is kezdte a saját pacifikálási hadjáratát, amikor pert helyezett kilátásba a csatorna szombati manipulációját leleplező orgánumokkal szemben. Ezek szerint nem tudatos félretájékoztatás vezérelte a televíziót, amikor lényegesen alábecsülte az egyetlen vágókép alapján is legalább félmilliósra tehető Kossuth téri tömeget. Akkor vajon mi?
Kuncze Gábor Kalocsán börtönnel, Gusztos Péter pacifikálással, a huncutságon ért RTL pedig perrel fenyeget. Ez a kormányváltás főpróbája. Ha lehet, az előadást kihagynám…