A Pálvölgyi-barlang évmilliói

A Budai-hegység leghosszabb, Magyarország harmadik leghosszabb, cseppkövekben gazdag barlangját 1904-ben fedezték fel. Fogadóépületét egy hónapja nyitották meg. A barlang hétfő kivételével egész évben várja a látogatókat.

Kiss Attila, a Pálvölgyi-barlang üzemvezetője lapunknak beszámolt arról, hogy egy hónappal ezelőtt átadták korszerű kőépületüket, amelynek földszintjén a pénztár, a váróterem és a büfé található, az emeleten pedig irodák, barlangászöltözők és zuhanyzók vannak. Az új épületre azért is volt szükség, mert korábban két rozzant faház látta el a pénztár és a büfé funkcióját, de romos állapotuk miatt lebontásuk elkerülhetetlenné vált. A beruházás több mint harmincmillió forintba került, amelyet a környezetvédelmi alap segítségével sikerült megvalósítani. Az építkezés tavaly augusztusban kezdődött a faházak lebontásával.
A barlang hévizes eredetű, nagyon ritka barlangképződési forma, amely azt jelenti, hogy az esővíz lefolyik ugyan a törésvonalak mentén a vízzáró rétegig, de útközben nem váj járatot magának. A vízzáró réteget elérve felmelegszik, majd továbbhalad a kőzetben, míg a pesti síkság vízzáró üledékes kőzetét el nem éri. Innen elindul felfelé, eléri a Duna vonalát és az addig a Budai-hegység többi részéből idefolyt hideg karszt vizet. A karsztvíz a lefolyása alatt kioldja a karbonátionokat, amellyekkel telítődik. Az esővíz találkozik a szintén telített, de 100-110 fokkal melegebb hévízzel, a háromféle víz összekeveredik, hőmérsékletük, nyomásuk lecsökken, így több karbonátiont tudnak kioldani az édesvízi mészkőből. A telített oldat a Dunába folyik, de helyére már érkezik is az „utánpótlás”, és minden kezdődik elölről. Ritkaságát erősíti, hogy ehhez a folyamathoz negyvenmillió év kellett.
Ebből is látható, hogy a hévizek nem csupán gyógyforrásként járulnak hozzá Budapest arculatának kialakításához. A triászidőszaki kőzetek repedései mentén a felszín felé igyekvő hévizek üreget alakítottak, vagy tágítottak ki már meglévőket, és az üregek falán kővirágokra emlékeztető kiválásokat, úgynevezett borsóköveket, valamint aragonit- és gipszkristályokat raktak le. Így alakult ki a Pálvölgyi-barlang, de ilyen hévizes eredetű, ám nem látogatható barlangok rejtőznek például a József-, a Ferenc- és a Mátyás-hegy alatt is.