A terrorizmus elleni harc csak lepel

A terrorizmus elleni harc keretében... E mögé a divatos és mindent átfedő szlogen mögé bújnak az izraeli politikusok, élükön Ariel Saronnal. Minden csapást, ellencsapást és büntetőakciót ezzel magyaráznak. „A palesztin titkosszolgálat épülete menedéket ad a szélsőségeseknek” – mondta a hadsereg szóvivője a támadás előtt. „A menekülttáborok a terrorizmus fészkei” – tette hozzá, és a bejelentést követően el is lehetett azokat foglalni.
Mára az a szó, hogy „terrorista” közhellyé vált. Lassan átveszi a törvények helyét, és magyarázatot ad minden erőszakra. Mindkét fél egymást vádolja vallási, politikai és állami terrorizmussal. Már az Egyesült Államok is megütközött az izraeli hadsereg büntetőakcióin és reguláris haderőhöz nem méltó akcióin. Nemzetközi felháborodást váltott ki, amikor a katonák 60 civilt, köztük gyermekeket, élő pajzsként használtak egy támadás alatt. A világ elítéli a civil áldozatokat követelő öngyilkos merényleteket, ugyanazzal a mércével kellene azonban értékelni a 12 éves kisfiút agyonlövő izraeli harckocsi személyzetének tettét is. Tüzet nyitottak a focizó gyerekekre, mivel zavarta őket a zsivaj.
Mi ez, ha nem állami terrorizmus, amelynek nyomát civil áldozatok, a deportálások és a palesztin kormány intézményeinek elpusztítása kíséri. A hét végén fejbe lőtt öt palesztin rendőr teteme is inkább terrorakcióra vagy a délszláv háborúk etnikai tisztogatásaira emlékeztet, semmint egy demokratikus ország katonáinak bevetésére.
Zbigniew Brzezinski, Carter elnök volt biztonságpolitikai tanácsadója a CNN-nek nyilatkozva először támadta Saron stratégiáját, mondván, „nem lehet embereket elhurcolni, bezárni és legyilkolni a terrorizmus elleni harc égisze alatt”.