A laikus lenyűgözve nézi a mozifilmeken a tőzsde világát. Izzadó embertömeg, az ujjukkal furcsa jeleket mutogató fehér inges, nyakkendős ifjak, egy nagy táblán pillanatonként változó számok, hatalmas nyeremények és bukások, olykor öngyilkossággal vagy letartóztatással párosítva. A látványos káosz képe lassan a múlté. A világon már csak néhány helyen, Tokióban, New Yorkban működik ilyen hagyományos tőzsde. Az értékpapír-kereskedelmet vállalatok, brókercégek bonyolítják számítógépeken és telefonokon. Minél nagyobb technikát igényel a kereskedelmi forgalom, annál nagyobb cégek foglalkoznak az ügyletekkel.
Magyarországon 1864-ben alakult meg a Budapesti Áru- és Értéktőzsde. 1948-ban bezárták. Több mint ötven évvel később született újra, 1990. június 21-én nyílt meg Budapesti Értékpapírtőzsde (BÉT) néven. Bár már 1982-ben megkezdődtek a kötvénykibocsátások, s az Állami Fejlesztési Bank a kezdetektől próbálkozott a kötvénypiac kiépítésével, 1988-ban pedig létrejött a későbbi tőzsde magjának tartott értékpapír-kereskedelmi megállapodás, mégis a rendszerváltással együtt járó gazdasági átalakulás kezdetétől számítható a hazai értékpapír-, azon belül is a részvénykereskedelem megindulása. S mert az országban mindössze néhány ember értett ehhez, új szakgárdára volt szükség. Meg kellett szervezni a brókerek oktatását, sőt a tananyagot is ki kellett dolgozni. Budapesten 1991. július 31-én alakult meg a Közép-európai Brókerképző és Értékpapír-piaci Ismeretterjesztő Alapítvány. Az alapítvány elnöke, dr. Martin Hajdu György szerint az oktatáson, a vizsga megszervezésén kívül az általános befektetői kultúra emelését is nagyon fontos feladatnak tekintik.
– Nem külföldi segédlettel, hanem már korábban működő intézmények összefogásával született meg az alapítvány. Az Alkuszszövetség, az Állami Értékpapír-felügyelet (jogutódja: Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete), a Budapesti Értéktőzsde, a Magyar Értékpapír-kereskedők Szövetsége és a Nemzetközi Bankárképző Központ Rt. az alapító tagok. Legelső lépésként kidolgoztuk a ma is futó tőzsdei szakvizsga anyagát és a hozzá kapcsolódó felkészítés rendszerét. Olyan jelentkezőket vártunk – és várunk ma is –, akik tisztában vannak a jog- és kereskedelmi szabályokkal, az értékpapírszámtannal, ismereteik vannak a gazdaságról. A BÉT indulását követően rövidesen körülbelül háromszáz értékpapírbróker működött az országban, még szakvizsga nélkül. 1992 áprilisában került sor az első tőzsdei szakvizsgára, a jelöltek 30 százaléka tette le sikeresen. A tőzsdei szakvizsga az elmúlt tíz év során az értékpapírpiacon dolgozók számára elismert és elfogadott szakmai minimumkövetelmény lett.
Az alapítvány az első évek vizsgáztatási tapasztalataira építve vezette be százórás értékpapír-piaci tanfolyamát, amely azóta is a legátfogóbb képzést nyújtja a területen. Több száz hallgató végezte el, és erősítette munkahelyét, illetve a hazai piac működését az ott szerzett ismereteivel. Az alapítvány közép-európai küldetése az utóbbi időben kezd érvényre jutni. Több tanfolyamán részt vesznek a környező országok értékpapírral foglalkozó szakemberei. A tandíjakból befolyt összegből középiskolásoknak országos tanulmányi versenyeket szerveznek, amelyeken a határainkon túli középiskolákból is vannak résztvevők. Az alapítvány a felhalmozott vagyonát támogatás formájában forgatja vissza az értékpapír-piaci kultúra fejlesztésébe, amelynek során a kuratórium számos erdélyi vagy szlovákiai magyar pályázatot ítélt támogatásra méltónak.
A brókervizsga az országban az egyik legnehezebb szakvizsga. Ezt a következő adat is alátámasztja: az elmúlt tíz év alatt összesen 1972-en tették le sikeresen a megközelítően tízezer jelentkező közül. 1993 és 1996 között egy cégnek, amely brókert keresett, nagyon sok pénzt megért egy tapasztalt szakembert megszerezni. (Ma már nem ilyen magas az árfolyamuk.) A csaknem kétezer vizsgázott fiatal közül körülbelül százan dolgozhatnak tőzsdei brókerként. Az értékpapír-kereskedelem a kül- és belpiaci hatások következtében állandóan változik. A jelenlegi piacon nincs is nagyon szükség többre.
A laikus számára a bróker különleges élőlény. Ez korántsem igaz, bár a szakma megítélése szerint is rendelkeznie kell jó néhány adottsággal. Gyors felfogásúnak kell lennie, jó időzítőképességgel kell rendelkeznie, minden olyan tulajdonsággal felvértezve, melyek az ügyféllel való kapcsolat ápolását segítik. Gyorsan kiégő szakma, mert állandó, erős koncentrálást igényel. Jól fizetik, de túl sokáig nem folytatható. A bróker körülbelül tíz év alatt dolgozik annyit, mint mások harminc esztendőn át. A pálya nincs korhatárhoz kötve, de az optimális életkor 20–25-től 30–35 éves korig terjed. Különleges kivétel volt ez alól az a Jancsó Béla bácsi, aki a háború előtt már a tőzsdén dolgozott, 1990-ben visszatért, és haláláig aktívan tevékenykedett az újjáalakult Budapesti Értéktőzsdén.
Jeleneg körülbelül harminc-negyven magyar cég bonyolít érdemi értékpapír-kereskedelmet. Egyéni értékpapír-tőzsdei brókerek nincsenek nálunk. A számítógépek mellett ülők között kevés a nő, 90-95 százalékuk az erősebb nem képviselője. Életkoruk is a papírformát tükrözi, 25–35 év közöttiek. Életformájuk látszatra olyan, mint az átlagembereké, ám merőben más intenzitással dolgoznak.
Az ország egyik legismertebb értékpapír-kereskedő cégének, a Concorde Értékpapír Rt.-nek munkatársa Régely Károly. Huszonnyolc éves, és jó példája annak, hogy erre a pályára születni kell. A gyerekkorától benne élő játékszenvedély és a gimnáziumban a matematikatanulás vonzotta a pénzügyek világába. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen végzett, de már tanulmányai közben „élesben” vett részt a pénzpiac manővereiben. Fél évig Ausztriában dolgozott, az ott keresett pénzt itthon befektette. Jó időben jó helyen volt – akkor indult a privatizáció, a tőzsdén pedig nem lehetett bukni, mert mindössze néhány, gazdaságilag megalapozott hátterű értékpapírt vezettek még be. A brókercégek keresték az utánpótlást, az egyetemekről sok fiatal elemzőként, „láthatatlan munkatársként” dolgozott vállalatoknál. Az egyetem után fél évig Németországban tanulmányozta a befektetéseket, ezután került jelenlegi munkahelyére.
Hogyan telik a bróker egy napja? Reggel 8-kor bemegy a céghez. Újságolvasás, a vállalati hírek sorravétele, majd értékelés. Délelőtt tízig megbeszélik, hogy a befektetői körnek aznapra mit javasolnak. Beindulnak a számítógépek, megszólalnak a telefonok – mindegyiküknek két saját vonala van –, délután fél ötig végrehajtják a trendeket. Utána papírmunka következik, a záróértékelés. Ha „lazább” nap van, ebédelnek, ha valamilyen jelentős esemény zajlik a világban, nem állnak fel a gépek mellől, esetleg behoznak nekik néhány szendvicset.
Hihetetlen sok információ, rendkívül gyors reagáló- és döntési képesség az alapja a bróker jó munkájának. Magyarországon a befektetés korlátozott, a szűk piacon kell eredményt produkálni az ügyfél részére.
Jutalékért dolgoznak. Ha rossz manőverre beszélik rá ügyfelüket, nemcsak a jutaléktól esnek el, az ügyféltől is elbúcsúzhatnak. A cég naponta értékeli eredményességüket. Ha a tőzsdei forgalom nagy, a saját vállalatuknál pedig kicsi, az a rossz szereplés jele. Ha a bróker nem termeli ki a saját költségeit, akkor elbúcsúznak tőle.
– „Jó helyen”, vagyis nagy brókercégnél egy-két év elég ahhoz, hogy az ember megszerezze a rutint – mondja Régely Károly. – Ennyi idő alatt átláthatóvá válik az egész értékpapírpiac, a hazai papírkereskedelem forgalmának ötven százalékát három cég bonyolítja. Az ügyfelekkel való kapcsolattartás azonban mindig új feladatok elé állítja a brókert. Hogy az ügyfelet magunkhoz édesgessük és megtartsuk, állandóan újabb és újabb ötletekre, módszerekre van szükség. A kapcsolattartásba nemcsak a beszélgetések, tippadások, de az ügyféllel való személyes találkozás is belefér. Az idegileg kimerítő, állandó összpontosítás, a mindennapi magas teljesítmény kényszere mellett az ügyfelekről való gondoskodás csöppet sem könnyű feladata is határt szab a bróker teljesítőképességének.
Ez a felfokozott munkatempó, vagy más az oka a szakma „elférfiasodásának”, azt egy brókernőtől lehet igazán megtudni. A Concorde Rt.-nek mindössze két hölgy munkatársa van, mindkettő éppen szülési szabadságon. Egyikük Körmendi Éva, aki nyolc hónapos pici lányát, Emmát dajkálja otthon. Az intézményi befektetőkkel való kapcsolattartás volt a feladatköre a baba megérkezése előtt, s reméli, nemsokára ismét visszatérhet a „zsongásba”.
– Tényleg nem igazán női pálya ez – mondja –, a nők sokat lamentálnak, talán jobban belemélyednek egy kérdésbe, itt viszont azonnal kell dönteni. Érzelmileg kötődnek dolgokhoz, az érzelmeknek pedig nem sok helyük van a pénz racionális világában. S talán a stressztűrő képességük is kisebb, mint a férfiaké.
Éva kedvenc tantárgyai az iskolában a történelem és a nyelvek voltak, mégis közgazdasági egyetemet végzett külkereskedelmi szakon. A diploma megszerzése után öt éven keresztül dolgozott egy könyvvizsgáló cégnél. Érdekesnek találta ezt a munkát, sok vállalatot, nemzetközi céget megismert. Aztán úgy érezte, jó lenne váltani, nem akar végképp könyvelő lenni. Jelenlegi munkahelyén az ügyfelekkel való kapcsolattartáshoz olyan embert kerestek, akinek van számviteli háttere, jól átlátja a vállalatok pénzügyi kimutatásait, és tud is beszélni róluk. Ő azt mondta: ha kell valaki, aki mindezekkel tisztában van, lelkes, és kellemesen sokat tud beszélni, akkor itt a helye. Fölvették.
Bár munkája nem mondható átlagosnak – már csak azért sem, mert rendszeresen járt Londonba és Amerikába az ügyfelekhez –, ő úgy érzi, olyan az élete, mint más asszonyoké. Férjével, aki pénzügyes, egy átlagos méretű lakásban laknak, első autóját – egy használt Corsát – akkor vette meg, amikor a Concorde-hoz került. Iszonyú mennyiségű információt őriz a fejében, de munka után hazamegy, s igyekszik kitörölni mindent az agyából – úgy véli, önnevelés, önkontroll kérdése a felhalmozódott stressztől való megszabadulás. Most másfajta célok lebegnek előtte, a gyerekneveléssel kapcsolatos teendők, a pénteki nagybevásárlás és hasonlók. S benne is, mint a legtöbb, a kisgyerekkel otthon lévő nőben felmerül: mikor menjen vissza dolgozni. A világ közben halad, a cégek, a befektetési alapkezelők változnak, túl sok időt nem lehet kihagyni, talán egy évet.
A pénz elviszi az embert, mondják. Van ilyen a brókerek között, de bármely más foglalkozásnál is. Van, aki kizárólag BMW-vel hajlandó közlekedni, a másik megelégszik szerényebb járművel is. Az öltöny – vagy kosztüm – és nyakkendő már nem előírás, a legutóbbi nagy tőzsdeesés után Londonban is „informálisra vették az öltözködést”.
A brókerek középtávon jobban élnek az átlagnál, de hosszabb távon kisebb a biztos jövedelem esélye. Ha végképp búcsút mondanak a szakmának, nem túl sokféle elhelyezkedési lehetőség áll előttük. A legtöbben feltétlenül nyugodtabb pályát választanak. Például befektetők lesznek. És várják, hogy azontúl őket szolgálják ki mint ügyfeleket.
munkács
Katonai célpont volt a munkácsi gyár
