Colin Powell kudarcot vallott

Csak akkor válik lehetségessé a tűzszünet az izraeliek és a palesztinok között, ha az izraeli hadsereg véget vet a ciszjordániai palesztin területekre való behatolásoknak, és ha felújulnak a biztonsági tárgyalások a két fél között – jelentette ki szerdán Colin Powell amerikai külügyminiszter, miután megbeszélést folytatott Jasszer Arafattal.

Az amerikai külügyminiszter közvetítő kísérletének tapasztalatait összegezve elmondta, hogy a roppant feszült helyzetben nem sikerült fegyvernyugvásra bírnia a feleket, elsődleges célja tehát nem valósult meg. Kiemelte viszont, hogy ígéretet kapott Ariel Saron izraeli miniszterelnöktől a palesztin településeket újra megszállás alatt tartó izraeli csapatok néhány napon belüli visszavonására. Másfelől hangsúlyozta, hogy a palesztin elnöknek fel kell lépnie a palesztin terrorizmus ellen. Értésére adta Arafatnak kettőjük szerdai találkozóján, hogy „a Palesztin Hatóság nem köntörfalazhat tovább ez ügyben, hanem egyértelműen el kell határoznia, hogy véget vet a terrorizmusnak”. Powell egyébként tegnap hazautazott Washingtonba, ám mint mondta, a nem túl távoli jövőben visszatér a közel-keleti térségbe, és újabb kísérletet tesz a feszültség enyhülésének elősegítésére.
Az amerikai külügyminiszterrel tartott tárgyalása után Arafat úgy fogalmazott, a megbeszélésen sürgette az amerikai kormányt és a nemzetközi közösséget, hogy együttes erővel lépjenek fel elszigeteltségének megszüntetéséért, hogy az izraeli hadsereg számolja fel ostromgyűrűjét, amelyet a ramalláhi elnöki hivatala köré vont.
Az izraeli vezetés eközben jelezte, hogy lehetővé tenné a Ramalláhba zárt Arafatnak, hogy részt vegyen egy amerikai irányítású, Közel-Kelettel foglalkozó nemzetközi konferencián, amennyiben a palesztin vezető elkötelezettséget mutatna a béke megteremtése iránt. Erről Saron szóvivője beszélt az AFP hírügynökségnek.
„Katasztrofálisnak és eredménytelennek” minősítette Colin Powell és Jasszer Arafat találkozóját a palesztin tájékoztatási miniszter. „Powell hamis izraeli ígéreteket továbbított a kivonulással kapcsolatban a palesztin félnek. Izraelnek egyáltalán nem áll szándékában kivonulni” – mondta Jasszer Abed Rabbo. Szaeb Erekat palesztin főtárgyaló is kudarcként értékelte Powell küldetését, és Saron kormányfőre hárította a felelősséget az állítólagos fiaskóért.
Izraeli katonák eközben szerdán őrizetbe vettek mintegy húsz ortodox zsidót a bibliai József sírja közelében, a megszállt Nábluszban. Izraeli katonák ezt megelőzően megöltek egy fegyveres palesztint, aki két társával együtt támadást próbált végrehajtani a Gázai övezet északi részén fekvő, Dugit nevű zsidó telep ellen. Kedden este pedig Jeruzsálemben átfésültek egy palesztinok által lakott negyedet, s a házkutatások során két személyt őrizetbe vettek.

- Háttér -
Izraeli bumeráng

Sitkei Levente
Világszerte terjed az antiszemitizmus az elmúlt hetek minden eddiginél keményebb izraeli katonai fellépése következtében. Legalábbis erre lehet következtetni az eseményekből: Franciaország zsidó közössége egyre jobban fél a folyamatos zsinagógarobbantások miatt, Tunéziában pedig pokolgép rongált meg egy szentélyt és ölt meg mintegy tizenöt embert. Kijevben is égnek a zsinagógák, Thesszalonikiben zsidó temetőt gyaláztak meg ismeretlenek. Szakértők szerint most üt vissza az a bumeráng, amelyet Izrael dobott el Palesztinában.
A muzulmán kisebbség Franciaországban és az egész világon elítéli az antiszemita kilengéseket. Egyértelmű a párhuzam, hiszen a franciaországi – jelentős számú – arab kisebbséget ugyanúgy érték és érik támadások. Kérdés ugyanakkor, ki lesz az, aki megállítja az erőszakot.
Franciaország ugyanis választások előtt áll. Senkinek sem jó, ha ezeket az ügyeket felhánytorgatják, így vélhetően egyik elnökjelölt sem fog kiállni a kisebbségek jogaiért, legalábbis az elnökválasztásig nem. A választók szemében ugyanis egyáltalán nem szimpatikus, ha a franciák problémái helyett idegenek ügyeivel foglalkoznának Chiracék.
A jelöltek jórészt megelégednek azzal, hogy szavak szintjén – igaz, nagyon keményen – elítélik a gyújtogatásokat. Elemzők szerint az arabok elleni folyamatos támadások, valamint a zsidóság II. világháború előtti és alatti kálváriája érthetetlen és megbocsáthatatlan előítéletekből fakadt, a mostani események, az antiszemitizmus látható erősödése azonban jól visszavezethető az izraeli katonai eseményekre. Tény ugyanakkor, hogy a zsidóságot ért sérelmekkel Európa nem tud mit kezdeni. Németország égető bűntudata folytán Izrael „örök” barátja marad, bármit is tesz a Közel-Kelet legöszszeférhetetlenebb országa. Franciaországban is lezajlott a Dreyfus-per, volt nácikkal kollaboráló Vichy-kormánya, és hatalmas – jórészt mozlim – gyarmatbirodalma. Ezáltal ez az ország inkább hajlamos elfeledni a zsidókkal kapcsolatos múltját, s inkább az arabok álláspontját teszi magáévá.
Így most az európai zsidóságnak kell lépnie, bár egyáltalán nem vesz részt a közel-keleti konfliktusban. A vérfürdő újra felizzította az európai antiszemitizmust, és ezért nem az öreg kontinens, hanem Izrael a felelős. A franciaországi közösség mindenesetre fél, de segélykérésére Ariel Saron nem kínált választási lehetőséget. Felszólította őket, hogy tegyék teljessé a cionista álmot, és vándoroljanak ki Izraelbe. Ezzel azonban nem lehet a problémát megoldani. Izrael nem biztonságos ország, ráadásul a francia zsidók egyáltalán nem akarják elhagyni európai hazájukat a sivatagos Kánaánért, amely Mózes korában még élhető volt, mostanra viszont jelképévé vált mindannak, amit elvet magától minden európai.