„Csak lelkünkben győztek”

A magyar országgyűlési választások második fordulójának eredményét jókora csalódottsággal fogadták Erdélyben. Az ottani magyar sajtóban (a korai lapzárták miatt) kedden borúlátó szerkesztőségi vezércikkek, a polgári kormány nemzetegyesítő eredményeit féltő kommentárok jelentek meg. A Kovászna megyei napilap egyenesen fogalmaz: „a Háromszék olvasói – szinte elhanyagolható kisebbségtől eltekintve – a magyarországi választásokat vereségként élték meg. (…) Nem ezt a lovat akartuk. Mi, határon túliak másféle diktatúrák szenvedő alanyai voltunk, mint magyarországi polgártársaink, itt nem volt 1956, csak ennek szigorúan megtorolt utórengése (…), s itt – és ez a legfontosabb – nem volt bársonyos, puha diktatúra, gulyáskommunizmus. Ezért a magyar társadalom immunrendszere a kommunista fertőzéssel szemben másképp alakult, mint nálunk.” A lap szerdai számában Sylvester Lajos sepsiszentgyörgyi publicista a kampány elemzésére vállalkozva szóvá tette a balliberális erők pálfordulásait, amelyek közül a leglátványosabb az őket közvetlenül érintő státustörvénnyel kapcsolatos: „először a huszonhárommilliós román megszállás idiotizmusával hozakodtak elő, s mindezt addig osztották-szorozták, amíg – nagyon finoman fogalmazva – a politikailag névtelen társadalmi rétegeket ezzel a minősíthetetlen trógerséggel maguk mellé nem állították, s miután ez bekövetkezett, a tények kényszerének és a határon túliak felzúdulásának következményeként a lényeget tekintve a Fidesz álláspontjára helyezkedtek”.
A másik tömbmagyar vidék, Hargita megye napilapjának keddi száma a következő cikkel indul: Csak lelkünkben győztek. A cikkíró megjegyzi: bár „Magyarország baloldali szavazói, valamint egy agresszívan liberális kisebbség képviselői megtették, amit akartak, leváltották a jobboldali kormányt, nem válthatták le az elmúlt négy esztendőt”. A szerző mégis optimista: „láttuk-hallottuk: a magyar jövő, a fiatalok zöme a nemzeti oldalt választotta. Nem a hetvenes éveket, de a XXI. századot. Ez most arra volt elegendő, hogy szoros legyen az eredmény. Arra volt elegendő, hogy reménykedjünk. Abban, hogy valóban nem lehet megállítani a nemzeti újraegyesítést, abban, hogy nem radírozhatnak ki megint ötmillió embert egy nemzet tudatából. Lehet, hogy a jövő még késik, lehet, hogy más lesz, nem olyan, mint szeretnénk. Azok, akik mellettünk voltak négy esztendőn át, vasárnap választást vesztettek. De lelkünkben és csak lelkünkben győztek. Köszönjük, amit értünk tettek”.
A kolozsvári Szabadság keddi száma négy jegyzetet is szentel a fontos eseménynek. Szóvá teszik, hogy április 21-én csak az ország, nem pedig a nemzet szavazott, a választás végül a főváros és a vidék, Bokros és Széchenyi csatájává lényegült át. A cikkíró felteszi a kérdést: Budapest a nemzet ellen szavazott volna? Az ország leginkább polgárosult városát nem érdekli a nemzet? Egy másik cikkben (Magyar Káinok) a Fideszről szólva elmondja: képessé váltak biztató jövőképet, valamiféle általános, az országhatárokat áthidaló magyarsághaladási stratégiát felmutatni, amire sok évtizede nem akadt példa. „Nem egy kipipálandó, kényszerű feladatot láttak el, amikor erdélyi kérdésekkel foglalkoztak, hiszen a nyolcvanas évek diákkori kirándulásainak, dugdosott bibliabecsempészéseinek színhelyére tértek vissza már 1990-től évente nyári egyetemeket szervezni. A nemzeti színezetű elnyomás és kitolások földjén pedig különös erővel hatott minden jelképes kiállás a kisebbség mellett.”
A szabad demokratákról szólva megjegyzik: embert és pártot barátjáról. „Nyilván ők is szintén tízmillió magyart kívánnak vezetni, a határon túli nemzetrészeket annyiban részesítik figyelmükben, amennyiben abból hasznot húzhatnak. Ilyen körülmények között bennünket, erdélyi magyarokat csak az vigasztalhat, hogy négy év múlva Magyarországon ismét kormányváltás várható.”
A kolozsvári napilap azt is kiderítette: Medgyessy Péter magyar miniszterelnök-jelölt többször emlegetett erdélyi ősei sem azok, akinek mondta őket a szocialisták által támogatott politikus. A Medgyessy-honlapon közzétett információkkal ellentétben a politikus erdélyi gyökerei nem Bethlen Gábor fejedelem koráig nyúlnak, pontosabban az úgynevezett Medgyessi Miklósig, aki állítólag Bethlen Gábor íródeákja volt.
A Kolozsváron fellelhető adatok szerint Medgyessy fejedelemudvari őse valóban Erdély aranykorában élt, de nem Bethlen Gábor udvarában, hanem I. Rákóczi Györgyében, és nem íródeák volt, hanem híres prédikátor. És persze nem Medgyessi Miklósnak, hanem Medgyesi Pálnak hívták. „Magyarország leendő miniszterelnökének büszkének kellene lennie prédikátor ősére” – jegyzi meg a szerző, aki írásának a következő címet adta: Letagadja erdélyi prédikátor ősét Medgyessy?
Aggodalmukat fejezték ki egyes romániai magyar politikusok is. Toró T. Tibor képviselő például úgy véli, hogy minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy megváltoztassa a kedvezménytörvényre vonatkozó Orbán–Nastase-memorandumot, a politikai helyzet stabilitásának megingásához, valamint a Románia és Magyarország, illetve a PSD és az RMDSZ közötti kapcsolat megromlásához vezethet. A Reform Tömörülés elnöke szerint a magyarországi választások következményeként nő az RMDSZ felelőssége, mert a szövetségnek az új, szocialista–liberális kormánnyal szemben védenie kell a státustörvény pozitív hatásait. A politikus emlékeztetett arra, hogy az SZDSZ a státustörvény ellen szavazott, az MSZP pedig a választási kampány idején azt nyilatkozta, megváltoztatja a törvényt.
Az erdélyi magyarságnak égető szüksége van egy olyan budapesti kormányra, amely mindig határozottan kiáll a magyar kisebbség jogaiért. Most éppen a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium ügyében nem tartja be a bukaresti hatalom azt, amit a helyi szinten jegyzett RMDSZ–SZDP-paktumban aláírtak. Az ősi magyar középiskolát a rendszerváltozás után csaknem tizenhárom évvel sem sikerül visszaszerezniük a magyar diákoknak: a román politikusok és a média által felheccelt tanárok és diákok multikulturalitásra, toleranciára és pluralizmusra hivatkozva nem akarják elhagyni az intézményt, ragaszkodva annak kétnyelvűségéhez. Nem számít a történelmi múlt, a város magyarságának jogos óhaja, a városban működő tucatnyi román középiskola: a Bolyait nem adják. A vásárhelyiek csak magukban bízhatnak: a románul is jól beszélő új magyar miniszterelnök-jelölt eddig nem tartotta fontosnak egy jó szót szólni az érdekükben. Sőt a kampányidőszak kezdetére időzített romániai látogatása során is előbb Bukarestbe utazott a határon túli magyarsággal ismerkedni, s csak a hazaút során volt ideje tolmácsolni a központi véleményt a vásárhelyi és a váradi érdeklődőknek.
A határon túli magyarok számára is más lett a világ április 21. után. Magyarország választott.
Az erdélyiek pedig félelemmel vegyes bizakodással várják az új győztesektől a tetteket.