Április hetedikén, ezernyolcszáznegyvennyolcban, őfelsége V. (Habsburg) Ferdinánd császár, Magyarország királya kinevezte nemzetünk első független kormányát. A felelős miniszterelnök teendőinek ellátása egy fiatal főrendre, a 41 éves Batthyány Lajos grófra hárult. A szakminiszterek névsora történelmünk legfényesebb lapjára kívánkozik. Belügy: Szemere Bertalan; honvédelem: Mészáros Lázár; pénzügyek: Kossuth Lajos; igazságügy: Deák Ferenc; közlekedés- és közmunkaügy: gróf Széchenyi István; vallás és közoktatás: báró Eötvös József; földművelés, ipar és kereskedelem: Klauzál Gábor. A király személye körüli ügyeket herceg Esterházy Pál intézte. A kormány tagjainak többsége is fiatal ember, Szemere harminchat, Eötvös harmincöt éves csupán, legszebb férfikorában van a 44 esztendős Klauzál, egy évvel idősebb nála Deák, kettővel Kossuth, még a korosabbak – Mészáros, Széchenyi – is hatvanon inneniek, erejük teljében lévő férfiak.
Történelmünk első független, a népképviseleti Országgyűlés felelős kormányának programja a reformköveteléseken és a márciusi forradalomban kivívott szabadságjogokon alapult. Magához vonta a véderő fölötti tényleges rendelkezés jogát, fő szerepe volt a nemzetőrség és a honvédség megszervezésében, de minden lehetséges módon igyekezett elkerülni, hogy az éleződő konfliktusok Béccsel fegyveres összecsapássá fajuljanak. A kormány az egyre nehezedő helyzetben is törekedett Magyarország alkotmányos önkormányzatának kiépítésére és a polgárjogok szavatolására, még a háborús körülmények közepette is. A külső kényszer – Jelacic szeptemberi támadása – miatti lemondása után Kossuthék kérésére Batthyány Lajos másodszorra is vállalta a kormányalakítást, de a bécsi udvarral való teljes szakítás miatt 1848. október 2-től üresen maradt a miniszterelnöki szék. A szót a fegyverek vették át.
Április hatodikán, ezernyolcszáznegyvenkilencben, a fiatal magyar honvédsereg fényes győzelmet aratott Isaszegnél az osztrák seregek fölött. A történelemkönyveinkben dicsőséges tavaszi hadjáratként szereplő eseménysor az 1849. április–májusban vívott győztes csatáink összefoglaló neve, a magyar honvédség megtervezett támadása a hazánkra támadó császári erők kiűzésére. Az egri haditanács politikai döntése alapján a hadműveleti tervet Klapka György készítette. A mindössze huszonnyolc éves honvéd tábornok (a későbbi komáromi erődparancsnok) április 4-én Tápióbicskénél maga vezette a támadást is, ám óvatlan előrenyomulása Jelacic utóvédje nyomában kis híján bajt okozott. Az akkor harmincesztendős Görgey Artúr parancsnokolta magyar főerők – különösen Damjanich János tábornok hős vörös sipkás honvédei – mértek végül súlyos csapást az osztrákokra. A vereség után Windischgrätz vezetése alatt egyesített császári erők az Isaszeg melletti dombokon április 6-án fogadták honvédeink újabb támadását. Aulich és Klapka hadtestei rohammal vették be állásaikat, és kemény közelharc után szinte megsemmisítő győzelmet arattak felettük. A fiatal magyar honvédsereg előtt megnyílt az út Nyugat felé.
Bognár György leszedte a keresztvizet csapata gólszerzőjéről
