Djukanovics bajban

Visszaadja-e Filip Vujanovics montenegrói kormányfő mandátumát Milo Djukanovics elnöknek, miután a szociáldemokrata miniszterek – a föderációt fenntartó parlamenti döntés ellen tiltakozva – a minap benyújtották lemondásukat? Igor Luksics, a hatalmi Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) szóvivője a kormányfő távozását lehetségesnek, „feltehetően logikusnak” nevezte. Ismertetve azonban pártja hivatalos álláspontját, kiemelte, reális lehetőség mutatkozik arra, hogy a Szocialisták Demokratikus Pártja, a Szociáldemokrata Párt és a Liberális Szövetség alakítson koalíciós kormányt. Ez a kormány tudná – az eddigi utat járva – Montenegrót közelebb vinni Európához, illetve az európai modell szerint alakítani a Crna Gora-i rendszert. Arra is rámutatott, hogy a távozó szociáldemokrata miniszterek nem a parlamentnek, hanem a kormányfőnek nyújtották be lemondásukat, tehát a kormány még hivatalban van. Lemondott Branko Lukovac külügyminiszter is, aki ugyan pártonkívüli, de a szociáldemokraták javasolták miniszternek.
A podgoricai jogászok két lehetséges megoldást javasolnak a kormányválság áthidalására. Az egyik, hogy a megüresedő miniszteri helyeket más politikai pártokból való személyiségekkel „pótolják ki”, amit természetesen ugyancsak a parlamentnek kell jóváhagynia. A másik pedig, hogy egyszerűen vessék fel a képviselőházban a bizalmi kérdést a kormány iránt. A bizalmatlansági indítványt egyébként legkevesebb tíz képviselőnek kell kezdeményeznie.
A Crna Gora-i Néppárt közben azt javasolja, hogy Vujanovics kabinetjének bukása után olyan, a nép bizalmát élvező, széles alapokon nyugvó kormányt kellene alakítani, amelynek az lenne a feladata, hogy befejezze a közös állam – Szerbia és Montenegró – alkotmányos egyesítésének folyamatát a két köztársaság viszonyának átrendezéséről szóló, március derekán megkötött megállapodás alapján. Az okmányt a minap mindkét parlament – a belgrádi is és a podgoricai is – elfogadta, ami (a podgoricai jóváhagyás) gyakorlatilag kiváltotta a kormányválságot.

- Háttér -
Nehéz kezdet
Kovács Mária
Miután a belgrádi és a podgoricai parlament szerdán úgy döntött, hogy elfogadja az Európai Uniónak a délszláv államszövetség átalakítására vonatkozó javaslatát, megint új szomszédunk van délen. Az immár kéttagúra apadt szövetségi állam a Szerbia–Montenegró nevet vette fel, aminek a használata valószínűleg sokkal körülményesebb lesz. A két föderális egység különállását sugalmazó elnevezés kísértetiesen emlékeztet arra a névre, amelyet az újonnan tető alá hozott délszláv gyűjtőállamra 1918-ban ráaggattak: Szerb–Horvát és Szlovén Királyság. Vajon folytatódik-e az „időutazás”, és eljutunk-e odáig, hogy ismét Szerbia lesz a szomszédunk, Montenegró pedig egy távoli, egzotikus kis országgá válik számunkra?
Az új, de legalábbis gyökeresen átalakított szövetségi állam születése körül bábáskodók hevesen tagadják, hogy a célkitűzés Montenegró rugalmas elszakadásának elősegítése lett volna. Az ez ügyben sikeresen közvetítő Javier Solana, az EU külpolitikai főképviselője szerint az államszövetség megmentése, sőt, mihamarabbi európai integrációja lebegett a javaslattevők szeme előtt, feltéve, ha tovább halad a gazdasági reformok útján. A két leginkább érintett felet, Montenegrót és Szerbiát azonban igencsak megosztotta az EU javaslatának elfogadása, ami a podgoricai kormányzatra nézve akár végzetes is lehet.
Milyen jövő vár ezek után Milo Djukanovics államelnökre, aki a gazdasági-politikai reformokra és Montenegró teljes függetlenségének visszaállítására építette karrierjét? Rövid távon nem sok jó, hiszen máris fogytán van a pénze. A Milosevics-rendszer bukása óta ugyanis már nem ő a nemzetközösség kedvence. Félő, hogy ezzel párhuzamosan a függetlenség dolgában amúgy is megosztott lakosság egyre nagyobb csoportjai ismét az államközösség fenntartásában látják majd a jobb jövő zálogát. Az új állam új alkotmány elfogadását követeli a szövetség és a tagköztársaságok szintjén is, majd azt követően választásokat. Jóllehet erre ősznél előbb nem kerül sor, a májusban tartandó helyhatósági választások már sokat elárulhatnak arról, kivel is tart a montenegrói polgárok többsége. A Djukanovics-féle Szocialisták Demokratikus Pártja érezve a veszélyt bejelentette, hogy korábbi elképzelésével szemben nem egyedül, hanem koalíciós partnereivel (LS és SDP) kíván indulni, ehhez azonban teljesítenie kell néhány kívánságukat. A liberálisok pedig nem egyebet, mint Filip Vujanovics miniszterelnök „fejét” követelik. A helyzetet Solana próbálja megmenteni azzal, hogy ma Brüsszelben mérsékletre inti a két érintett párt vezetőit.
A helyzet Szerbiában sem sokkal jobb. Az új szövetségi államot az ellenzék már előre életképtelennek, létrehozását pedig fölösleges időpocsékolásnak minősítette, de a Szerbiát irányító párttömörülés (DOS) két tagja sem támogatta. Zoran Djindjics kormányfő úgy próbálta visszaverni a „legújabb Jugoszláviát” ért támadásokat, hogy megállapította, Szerbia semmit sem veszít, hiszen a jelenlegi szövetségi állam amúgy sem működik. A parlament által szentesített megállapodás tehát megfelel a valós helyzetnek.