Döbrentei dűlőkeresztelője

Különös összejövetelen vehettek részt 1847. június 19-én a Tündérhegyen azok a polgárok, akik fontosnak tartották, hogy Buda szabad királyi város tanácsának legutóbbi intézkedéséről első kézből tudomást szerezzenek.

A tanács, Döbrentei Gábor, „a magyar tudós társaság – a Tudományos Akadémia – rendes tagja jegyzetei alapján a budai hegyvidéknek történelmi nevezettésű pontjait új nevekkel látta el, melyek a nemzet dicső múltjára emlékeztessék a kirándulókat” – írja Eperjessy István Zugliget című könyvében (1905). Ezen új neveket a hegy ormán felolvasták, s a felolvasást díszebéd és számtalan lelkes szónoklat követte. Ez volt a dűlőkeresztelő.
Egy lelkes polgár – bizonyos Koics Pál h. ügyvéd a Béla király kútjára táblát is állíttatott azon nap – 1847. június 12. – emlékére, amelyen az új elnevezéseket Buda város tanácsa határozatába foglalta.
A budai hegyek, dűlők, kutak új neveivel Döbrentei részben valóságos történelmi eseményekre utalt; néhányat szájhagyomány felélesztése nyomán, másokat saját ötletei felhasználásával szerkesztett. Nemritkán – kissé romantikus magyarítással – teljesen új szavakat is alkotott.
Ekkor kapta nevét a Sváb-hegy, a török kézen lévő Buda 1686. évi ostromakor itt táborozó sváb csapatokról, a Petneházy-rét a császár hős ezredeséről, aki a vár északi falánál elsőként tört be a felmentő seregekkel, s ahogy az egykori forrásokban olvasható, „oroszlányként” harcolt.
Történelmi eseményekhez kötődik a Kurucles és Törökvész dűlőnév, a Hunyadiak emlékét is több, újonnan elkeresztelt tájrészlet őrzi. Ilyen például a Mátyáshegy, a Hunyad(i)-orom vagy a Vérhalom – a hagyomány szerint a hitszegő V. László király parancsára lefejeztetett Hunyadi László holttestét innen vitte Gyulafehérvárra eltemetni Szilágyi Mihály. (Más források úgy tudják, a Zsigmond király idejében hűtlenség vádjával kivégeztetett Hédervári Kont István nádor – „Kont, a kemény vitéz”, ahogy Garay János írja – és harminc társa földi maradványai nyugodtak itt egy ideig.) Tovább él a Virányos, Németvölgy, Kútvölgy, Mártonhegy, Gazdagrét, Csillebérc új neve, utcanevekben a Szépvölgy, a Csatárka, de eltűnt az idők folyamán a kissé erőltetett Hajnalos, Táboros, Vigadomb, Bátorhegy és Előmál.
Döbrentei Gábor (1785–1851) tudomány- és irodalomszervező tevékenysége igen sokrétű volt. 1814–18-ig Kolozsváron az Erdélyi Magyar Museum című folyóiratot szerkesztette (drámapályázatára küldi be Katona József a Bánk bánt), kapcsolatban állt kora irodalmi életének kiválóságaival. Gyűjti és kiadja a régi magyar nyelvemlékeket, e munkája során fedezi fel azt a premontrei eredetű (1508), magyar nyelvű liturgikus kéziratot, amelyet róla neveznek el Döbrentei-kódexnek. Szerkeszti a Közhasznú Esméretek Tárát, sőt a gyermek- és ifjúsági irodalom terén is jelentősek alkotásai. Műfordításaiban olykor megnyilvánul a nyelvújításról vallott sajátos felfogása, így lesz például Molière Harpagonjából Fukarházy. Az „idegen elegyék-terminusok” helyett magyar szavakat keres és teremt, Kazinczyt – ez is ellentétük egyik forrása – latinos, franciás, németes kifejezései miatt elmarasztalja, „külföldieskedőnek” tartja. „Új kellemű magyar fordulásokat” akar meghonosítani – így kerül sor az említett budai „dűlőkeresztelőre” is. Felemeli szavát az üzletek német feliratai ellen is. Széchenyi olyannyira megbízik Döbrentei helyes magyarságában, hogy – másokkal együtt – őt is felkéri a Hitel szövegének „modernizálására”.
Döbrentei a Kerepesi temetőben nyugszik. Sírkövének felirata szerint „az úttörő és maghintő legjobb magyarok egyike” volt.