Egy forint pletykálkodásért

Pletykaterjesztésért egy forint ötven fillért fizetett 1697-ben a pesti mészárosok egyik inasa. Szitkozódásért, verekedésért az erkölcsi szabályzat szerint egy-egy forint bikapénzt (büntetéspénzt) róttak ki. Egy legény ebkölykinek nevezte társát, s ez két forintjába került. A templomkerülés ugyancsak erkölcstelen magatartásnak minősült.

A céhek Pest-Budán szigorú erkölcsi szabályok szerint működtek. Lipót császár 1696-ban a pesti mészárosoknak adományozott céhlevelében a következőket szögezte le: „Ha egy mester, tisztesség ne essék szólván, elidegenítve orzott avagy beteg marhát vesz (úgy, hogy ezt tudja, és szánt szándékkal teszi), és azt levágja, tekintet nélkül arra, hogy tudja-e vagy sem, hogy ilyet tilos tenni: az ilyen mester taszíttassék ki a céhből…” Ez persze csak egy része a fontos kritériumoknak. Lipót azt is bűnösnek tekintette, aki egy már kialkudott jószágra rálicitált, többet kínált. Az alkudozót ugyan nem zárták ki a céhből, a mester eldönthette, milyen megrovás vár rá. A császár azt is elítélte, aki a vásáron többet kért egy marháért a valódi áránál. „Vásár után senki ne szóljon rosszat a másik háta mögött. Aki ilyet tesz, akkor a céh utján a tanács által alaposan büntessék meg” – zárult a rendelkezés.
Persze nem csak a vásári szabályokat kellett betartani. A legények és inasok nem káromkodhattak, és a szerencsejátékoktól is tiltották őket. Isten káromlásáért, a kocka- vagy kártyajátékért bikapénzt – így hívta a köznyelv a büntetéspénzt – kellett fizetni.
A bírságok jól rámutatnak a kor erkölcsi követelményeire. A pesti mészároslegények ládájának 1697-től 1725-ig vezetett jegyzőkönyve büntetések egész sorát tartalmazza. Riemer Péter 1697-ben egy forint ötven krajcárt fizetett, mert pletykálkodott. Szitkozódásért és verekedésért egy-egy bikapénzt róttak ki a legényekre. Templomkerülésért a vétkes fél font viaszt vásárolt. A Séta a barokk Pest-Budán című kötet precízen név és az erkölcstelen magatartás minősége szerint összegyűjtötte a bírságok listáját; Pintér Jankó esküdözés miatt egy forintot adott céhének 1702-ben; Lerner Péterre két körmöci aranyat róttak ki csalás miatt. Ráth Gottfriednak 15 garasába került, hogy egy mulatságon táncolni kezdett, és nem várta meg az öreglegény nyitótáncát. Singer Ferenc lóháton beügetett egy lakásba – őt is erkölcstelennek minősítették. Schwendendein György ebkölykinek nevezte egyik legénytársát, ezért két forintot kellett fizetnie.
A céhszokások a magánéletet sem kímélték. A házasságtörés a kor szokásai szerint az egyik legsúlyosabb bűntett volt, néhány céhben a gyilkossággal és a rablással is felért. A céhek odafigyeltek a családi élet tisztaságára; nőtlen legényt nem dolgoztattak, ezért a férfiaknak legénnyé avatásuk után egy évvel meg kellett házasodniuk. Törvénytelen származású ifjút szintén nem alkalmaztak. A céhek egészen fennállásukig, 1872-ig ragaszkodtak erkölcsi szabályrendszerükhöz.