Elhúzódó gerillaháború

A városi terepen folytatott hadviselés már számos megszálló hatalom haderejének nimbuszát tépázta meg. A palesztin területeken az Izraeli Védelmi Erők (IDF) katonái most a régmúlt idők ismerős és fájdalmas tanulságaival szembesülnek újra meg újra.

2002. 04. 05. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A világon létező legjobb haderő az izraeli – vallják sokan a katonai szakírók és szakértők között. Az IDF eddig minden hagyományos háborúban felülkerekedett számbeli fölényben lévő arab ellenfeleivel szemben, bicskája eddig egyedül a megszállásba, a helyi mozgalmak ellenállásának elfojtásába törött bele.
Izrael évtizedes tapasztalatait felhasználva igazította technikai felszereltségét, kiképzését és készenléti terveit a kényelmetlen és dicstelen megszállás különleges követelményeihez. Az IDF nem tömeges tüzérségi és légi előkészítéssel „füstöli ki” a gerillákat, letarolva az épületeket és természetes fedezékeket, mint tette azt az orosz hadsereg Groznijban, vagy az amerikai légierő Dél-Vietnamban B-52-eseivel. A nehézfegyvereket korlátozottan és precíziós vezérléssel vetik be. Nem előkészítés gyanánt, hanem konkrét, ismert pozíciójú célok ellen (a felderítésben pilóta nélküli robotgépek éppúgy rendelkezésre állnak, mint a palesztin kollaboránsok), a saját földi csapatokkal együtt, azokat támogatva, vagy önálló bevetésen. A pusztítás mértéke nagyon is kiszámított. A palesztin ellenállásnak ugyanis akkor döfnek a legsebezhetőbb pontjaiba, amikor egy lézervezérlésű Hellfire páncéltörő rakétával szó szerint lefejezik a Hezbollah egyik vezető terroristáját, vagy amikor a műszaki alakulatok speciálisan átalakított lánctalpas, tolólapos T-55-ösei házakat rombolnak, fákat döntenek ki. A rendészeti feladatokban is jártas gyalogság – mesterlövészei támogatásával – házról házra fejezi be a tisztogatást, a palesztin civilek ellenőrzése és zaklatása nemcsak biztonsági kérdés, hanem része a pszichológiai hadviselésnek.
Nem feledhető azonban, hogy az izraeli katonai műveletek nagyon is racionális taktikai szempontjai mögött irracionális politikai-stratégiai döntések állnak, végső soron maga a de facto megszállás. A palesztin lakosságra gyakorolt nyomás, az élet normalizálásának lehetetlensége ugyanis folyamatosan újratermeli az ellenállást.
A Betlehemből sugárzott képek elemzése mindazonáltal a konfliktus eszkalációjának rémképét is előre vetíti. A lebegésből tüzelő Apache helikopterek immár saját védelmükre infracsapdákat szórnak, látszólag tartva a vállról indítható hőkövető rakétáktól, melyekkel „odahaza” korábban nem rendelkeztek a palesztinok. Ha az arab szomszédok szolidaritása ilyen kifinomult fegyvereket juttatna palesztin területekre, elképzelhető, hogy a beavatkozástól sem riadnának vissza, engedve az iszlám közvélemény fokozódó nyomásának.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.