Előtérben a takarékosság

Az otthonteremtés elsődleges kérdése a legtöbb esetben az ár, vagyis az, hogy sikerüljön előteremteni az építkezéshez vagy vásárláshoz szükséges pénzt. Ilyenkor ritkán vetődik fel a későbbiekben jelentkező napi kiadások kérdése, pedig az energiaszámlákat nézve ez sem elhanyagolható. Ma már egyre többen ismerik fel ennek jelentőségét és törekednek az energiatakarékos módszerek alkalmazására. Egyik ilyen lehetőség a napenergia kihasználása.

A nap hőjének vízmelegítésre és fűtésre történő felhasználása már több évtizedes múltra tekint vissza. Ki ne emlékezne a kertekben magasra felállított, feketére festett olajoshordókra, amelyekből nyári napokon tűzforró vízzel lehetett zuhanyozni. A hetvenes években a szoláris műszaki megoldások kezdtek elterjedni a fejlettebb országokban. Mára például Németországban több mint hárommillió négyzetmétert tesznek ki az installált kollektorfelületek. A kilencvenes években a napenergia alacsonyabb hőmérsékleti tartományban való kihasználása is rengeteget fejlődött, és a kinyerhető teljesítmény növekedésével együtt csökkent az ilyen berendezések ára is. Figyelmet érdemelnek a családi házakat és a többlakásos társasházakat ellátó kombinált rendszerek, amelyek nemcsak vizet melegítenek, hanem tavasszal és ősszel a fűtést is segítik. Így az évi hőenergia akár 20-25 százaléka is fedezhető.
A technikai fejlődéssel együtt jelentek meg néhány évvel később azok a napkollektorok is, amelyeket már villamos energia termelésére használtak. A napenergiával történő áramfejlesztésre elsősorban a fotovoltaikus cella áll rendelkezésre. Az ilyen áramtermelés elterjedését ma még a rendkívül drága berendezések korlátozzák, bár az előrejelzések szerint a kutatás területén történt előrelépések és az ipari, technológiai fejlesztések segítségével az elkövetkező tíz évben a nap energiájának segítségével történő áram-előállítás költségei a felére is csökkenhetnek. Szakemberek szerint kulcskérdés a hatásfok növelése, mert a kristályos szerkezetű szilíciumcellákat tartalmazó modulok jelenlegi 16-18 százalékos hatásfoka nagyban hátráltatja tömeges elterjedésüket. Kivételt jelentenek azok a kiépített hálózatoktól távoli térségek elektromos energiával történő ellátására használt rendszerek, amelyek a magas költségek ellenére is gazdaságosabbak, mint az egyéb számításba jöhető megoldások.
Az átlagos háztartásokat figyelembe véve ma még főleg a vízmelegítős napenergia-berendezések elterjedése várható, bár erre is leginkább az egy- és kétlakásos, vagy legfejlebb a kisebb társasházak esetében nyílik gazdaságos lehetőség (bár Nyugat-Európában is vannak olyan kísérleti berendezések, ahol kisebb lakótelep energiaellátását segítik napkollektorokkal). Ebben az esetben a háztartási melegvízszükséglet bizonyos hányada biztosítható, valamint az átmeneti évszakokban (ősszel és tavasszal) a fűtés rásegítése oldható meg. A felmérések szerint Közép- és Észak-Európában, így Magyarországon is a háztartások energiafogyasztásának igen jelentős részét fordítják vízmelegítésre és fűtésre. Mivel a hőfogyasztás és a rendelkezésre álló napenergia aránya évszakonként és napszakonként változik, szükség van hőtárolási lehetőség kiépítésére. Az ilyen berendezések már hazánkban is rendelkezésre állnak, elterjedésüket leginkább az áruk határozza meg, amely a méretük és teljesítményük függvényében bizony több százezer forintot is elérhet. Másik lényeges kérdés: új építkezésről beszélünk, vagy utólagos korszerűsítésről van szó? Új ház esetén könnyebb elhelyezni és kiépíteni a rendszert, hiszen eleve a szükséges berendezések – hőtároló vagy hőcserélő – méreteinek figyelembevételével alakíthatók ki a helyiségek. A tetőre kerülő napkollektor elhelyezése viszonylag egyszerű, a beltéri egységek elhelyezése és csatlakoztatása a melegvíz- és fűtési rendszerhez már bonyolultabb feladat. Ezért lényegesen egyszerűbb és olcsóbb az új építkezéseknél kiépíteni a napkollektoros rendszert. Ennek ellenére az energiaárak várható emelkedését figyelembe véve még az utólagos kiépítés is gazdaságos, főleg, ha hosszú távú felhasználásban gondolkozunk. Egy átlagos családi ház esetén három-négyszázezer forinttól kezdődően a rendszer bonyolultságának és méretének függvényében akár a milliós nagyságrendet is elérhetik a beruházási költségek.