Európa egyik legszebb dunai átkelője

A Lánchíd első állandó és ma is legszebb dunai hidunk, 1999-ben volt százötven éves. Megálmodója a reformer gróf Széchenyi István, tervezője az angol Tierney Clark, építésének vezetője pedig a tervező névrokona, aki Adam Clarknak született Skóciában, de Clark Ádámként halt meg Budapesten. A Lánchíd egy izgalmas kor alkotása, megépítése hatalmas lépés volt a nagyvárossá válás útján Pest-Buda történetében. Nem véletlen, hogy már tervként szimbólummá vált, s az is maradt. A híd építését is legenda övezte: az utolsó láncszakasz felvonásánál a felvonólánc elszakadt és terhe a munkaállványra zuhant. Sokan a Dunába estek, köztük Széchenyi is. A hamarosan bemutatásra kerülő Hídember című film egyik izgalmas jelenete lesz a felvonólánc zuhanása, melyhez a film rendezője, Bereményi Géza a számítógépes animáció lehetőségeit is felhasználta.

Deák Attila
2002. 04. 03. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Széchenyi Istvánnal az élen a Hídegyesület 1832. február 10-én alakult meg, s az aláírók „Buda és Pest közt hídnak építését hazafiúi érzéssel megpendítették”. A Hídegyesület tanulmányút céljából gróf Andrássy Györgyöt és Széchenyi Istvánt Angliába küldte. Útjukról visszatérve 1833-ban Pozsonyban kinyomtatták jelentésüket, s március 8-án benyújtották az egyesületnek. Ezzel elkezdődött Széchenyi közel hétesztendős harca a híd építése érdekében. A híd tervezője, Tierney Clark előre figyelmeztette Széchenyit, hogy a híd csak a legjobb anyagokból épülhet, márpedig azokat csak Angliában gyártják. A tervező névrokona, Adam Clark lett az építés vezetője, aki 1839 szeptemberében próbacölöpöket veretett a folyó ágyába, s ezzel megkezdődött a hídépítés. A legtöbb gondot a jég várható megjelenése okozza, ezért Clark a második védgát védelmére jégtörőt konstruált. A jégtörő elkészültéről és a hídépítés első sikereiről Tierney Clark részletesen beszámolt 1852-ben kiadott könyvében. A szerződés szerint a hidat háromnyílású lánchídként kellett megalkotni, pilléreit kőfalazattal kellett kiépíteni.
1842. augusztus 24. ünnepi pillanat: a császár nevében Károly főherceg letette az alapkövet. A megkezdett építkezést hamarosan hírlapi vádaskodások kísérik. Támadják Clark Ádámot, hogy feleslegesen alkalmazza a legtökéletesebb építési módokat és az idegen munkásokat. Széchenyit is megvádolják, hogy „keres” a hídrészvényeken. Széchenyi élete főművének érzi a hidat, s minden igyekezetével azon van, hogy a kicsinyeskedőket lecsillapítsa. 1847 végén befejeződtek a pillérek munkálatai, és megtörténtek az előkészületek az Angliából érkező láncok fogadására. Az első láncot 1848. március 28-án emelték be. Július 18-án este 6 órára tűzték ki az utolsó lánc beemelését. A nagy eseményre külön meghívókat küldtek szét. A vendégek egy része a munkahidakon foglalt helyet. Mindenki izgatottan várta, mikor emelkedik a lánc a levegőbe. A munkát a legnagyobb óvatossággal végezték, ám amikor a lánc már-már elért a kívánt helyre, a dobon feltekeredő vonólánc egy szeme elpattant, s a vastömeg teljes súlyával a munkahídra, majd a vízbe zuhant. Óriási pánik tört ki. Késő éjszakáig keresték a vízben és a parton az esetleges sérülteket. Az eset külföldön is nagy vihart kavart. A vizsgálat Clark Ádámot tisztázta: a felhúzószerkezet nem látható anyaghibája okozta a kudarcot.
A szabadságharc idején, majd az 1849-es osztrák megszállás alatt szünetelt a híd építése. 1849 tavaszán Hentzi, a Budát megszálló osztrák seregek parancsnoka elrendelte a híd felrobbantását, hogy a győztes magyar seregek áthaladását megakadályozza. Clark féltette a hidat, ezért a lánckamarákba vizet bocsátott és a szivattyúkat messze leúsztatta a Dunán. A híd épen maradt, s 1849. november 20-án átadták rendeltetésének. A megépült híd teljes értékűvé az Alagút elkészülte után lett. Ez a két monumentális alkotás egyesítette igazán a két várost. A hídon a kezdeti időktől fogva járt az omnibusz. Az omnibuszt vontató két ló mellé a pesti és budai hídfőnél, valamint az Alagút Duna felőli bejáratánál egy harmadikat fogtak, amely segített felvontatni a kocsit a híd közepéig, illetve az Alagúton végig.
Huszonöt éven keresztül a Lánchíd volt a Duna egyeduralkodója. 1870-ben a finanszírozó részvénytársaság kezéből állami tulajdonba ment át. A híd XX. századi története is bővelkedik izgalmas fordulatokban, de azokban az évtizedekben inkább az örökös megújulás, a kor igényeinek való megfelelés jellemzi. 1902-ben a híd lengései már olyan aggasztók voltak, hogy halaszthatatlanná vált a vasszerkezet cseréje. 1945. január 18. a híd történetének tragikus momentuma: a német csapatok felrobbantották. 1949 novemberében, a hídavatás 100. évfordulóján adták át ismét a forgalomnak. A pályaszélességet növelték, de forgalmi okokból a régi hídfőépületeket nem építették újra. A kilencvenes évektől ötévenként végeztek a hídon különböző felújításokat, például új pályalemezt építettek, az acélszerkezet felületvédelmét végezték el. A híd kimagasló építészeti alkotás, máig élő hatásának titka az, hogy mint építmény is túlmutat önmagán.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.