Széchenyi Istvánnal az élen a Hídegyesület 1832. február 10-én alakult meg, s az aláírók „Buda és Pest közt hídnak építését hazafiúi érzéssel megpendítették”. A Hídegyesület tanulmányút céljából gróf Andrássy Györgyöt és Széchenyi Istvánt Angliába küldte. Útjukról visszatérve 1833-ban Pozsonyban kinyomtatták jelentésüket, s március 8-án benyújtották az egyesületnek. Ezzel elkezdődött Széchenyi közel hétesztendős harca a híd építése érdekében. A híd tervezője, Tierney Clark előre figyelmeztette Széchenyit, hogy a híd csak a legjobb anyagokból épülhet, márpedig azokat csak Angliában gyártják. A tervező névrokona, Adam Clark lett az építés vezetője, aki 1839 szeptemberében próbacölöpöket veretett a folyó ágyába, s ezzel megkezdődött a hídépítés. A legtöbb gondot a jég várható megjelenése okozza, ezért Clark a második védgát védelmére jégtörőt konstruált. A jégtörő elkészültéről és a hídépítés első sikereiről Tierney Clark részletesen beszámolt 1852-ben kiadott könyvében. A szerződés szerint a hidat háromnyílású lánchídként kellett megalkotni, pilléreit kőfalazattal kellett kiépíteni.
1842. augusztus 24. ünnepi pillanat: a császár nevében Károly főherceg letette az alapkövet. A megkezdett építkezést hamarosan hírlapi vádaskodások kísérik. Támadják Clark Ádámot, hogy feleslegesen alkalmazza a legtökéletesebb építési módokat és az idegen munkásokat. Széchenyit is megvádolják, hogy „keres” a hídrészvényeken. Széchenyi élete főművének érzi a hidat, s minden igyekezetével azon van, hogy a kicsinyeskedőket lecsillapítsa. 1847 végén befejeződtek a pillérek munkálatai, és megtörténtek az előkészületek az Angliából érkező láncok fogadására. Az első láncot 1848. március 28-án emelték be. Július 18-án este 6 órára tűzték ki az utolsó lánc beemelését. A nagy eseményre külön meghívókat küldtek szét. A vendégek egy része a munkahidakon foglalt helyet. Mindenki izgatottan várta, mikor emelkedik a lánc a levegőbe. A munkát a legnagyobb óvatossággal végezték, ám amikor a lánc már-már elért a kívánt helyre, a dobon feltekeredő vonólánc egy szeme elpattant, s a vastömeg teljes súlyával a munkahídra, majd a vízbe zuhant. Óriási pánik tört ki. Késő éjszakáig keresték a vízben és a parton az esetleges sérülteket. Az eset külföldön is nagy vihart kavart. A vizsgálat Clark Ádámot tisztázta: a felhúzószerkezet nem látható anyaghibája okozta a kudarcot.
A szabadságharc idején, majd az 1849-es osztrák megszállás alatt szünetelt a híd építése. 1849 tavaszán Hentzi, a Budát megszálló osztrák seregek parancsnoka elrendelte a híd felrobbantását, hogy a győztes magyar seregek áthaladását megakadályozza. Clark féltette a hidat, ezért a lánckamarákba vizet bocsátott és a szivattyúkat messze leúsztatta a Dunán. A híd épen maradt, s 1849. november 20-án átadták rendeltetésének. A megépült híd teljes értékűvé az Alagút elkészülte után lett. Ez a két monumentális alkotás egyesítette igazán a két várost. A hídon a kezdeti időktől fogva járt az omnibusz. Az omnibuszt vontató két ló mellé a pesti és budai hídfőnél, valamint az Alagút Duna felőli bejáratánál egy harmadikat fogtak, amely segített felvontatni a kocsit a híd közepéig, illetve az Alagúton végig.
Huszonöt éven keresztül a Lánchíd volt a Duna egyeduralkodója. 1870-ben a finanszírozó részvénytársaság kezéből állami tulajdonba ment át. A híd XX. századi története is bővelkedik izgalmas fordulatokban, de azokban az évtizedekben inkább az örökös megújulás, a kor igényeinek való megfelelés jellemzi. 1902-ben a híd lengései már olyan aggasztók voltak, hogy halaszthatatlanná vált a vasszerkezet cseréje. 1945. január 18. a híd történetének tragikus momentuma: a német csapatok felrobbantották. 1949 novemberében, a hídavatás 100. évfordulóján adták át ismét a forgalomnak. A pályaszélességet növelték, de forgalmi okokból a régi hídfőépületeket nem építették újra. A kilencvenes évektől ötévenként végeztek a hídon különböző felújításokat, például új pályalemezt építettek, az acélszerkezet felületvédelmét végezték el. A híd kimagasló építészeti alkotás, máig élő hatásának titka az, hogy mint építmény is túlmutat önmagán.
A Lionel Messi rekordját túlszárnyaló argentin a Real Madridról álmodik
