Ez a föld

Irataim rendezése közben belebotlottam Vörösmarty Mihály Szózat című versébe. Ügyes írás, ajánlom az olvasó figyelmébe, egyik mondatától bepárásodott a szemem: „Ez a föld, mellyen annyiszor / Apáid vére folyt; / Ez, mellyhez minden szent nevet / Egy ezredév csatolt…”
Sűrűbben kellene rendezgetni az iratainkat, elő-elő kellene venni a költőfejedelem verseit, különben belefulladunk a mosóporreklámok és pártlózungok bődületes özönébe, s leszünk, akikké tenni akarnak.
Szép volt a vers, kétszer is elolvastam.
Olvassunk több Vörösmartyt!
„Apáid vére folyt…”
Itt vagyunk, Mihály bátyám, ha megfogyva is, de törve nem. Jobban állna a szénánk, ha nem az RTL Klub vigyorogna ránk a képernyőről, nem a Boros, Bochkor kettős gagyizna heverészve a hibbant rádiófrekvencián.
Itt vagyunk, Mihály!
Itt vagyunk, édes Erdély!
Felvidék, Délvidék, Kárpátalja! Édes Hazánk!
Ezen persze majd el fog nevetgélni a Heti Hetes, belénk fog kötni a szép orgánumú Verebes István, Farkasházy Tivadar és a többi emelkedett „Pilvax-fiatal”.
Csak javasolni tudom, rendezzük sűrűn iratainkat, rendezzük sorainkat, kevesen vagyunk.
Figyeljük meg még egyszer: „Ez a föld, mellyen annyiszor / Apáid vére folyt; / Ez, mellyhez minden szent nevet / Egy ezredév csatolt…
Vörösmarty Mihályt szeretjük.
Rátok számítunk!