Fejlődésnek indult az észak-alföldi régió

Szeretném megértetni az emberekkel, hogy legjobb, ha saját kezükbe veszik sorsuk alakítását, és nem mondanak le arról a lehetőségről, hogy jobb körülményeket teremtsenek önmaguk és közösségük számára – nyilatkozta lapunknak Papcsák Ferenc ügyvéd, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács tagja, a Fidesz–MDF országgyűlési képviselőjelöltje, aki eddigi munkájáról és jövőbeni terveiről is beszámolt.

Miért tartja fontosnak, hogy azok a fejlesztések, amelyek az eltelt négy év alatt elkezdődtek Szabolcs-Szatmár Bereg megyében, tovább folytatódjanak?
– Mindenekelőtt azért, mert ez a megye Magyarország leghátrányosabb régióinak egyike. Nem rendelkezik nyersanyaggal, jelentős ipari kultúrája nincs, földjeinek aranykorona-értéke alacsony, ugyanakkor az ország lakosságának egytizede él itt.
– Melyek voltak a legégetőbb feladatok a régió kialakításakor?
– Először is meg kellett állapodnunk a szomszéd megyékkel, hogy melyik statisztikai régióhoz kapcsolódjon a megye. Ennek eredményeképpen megalakult Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye társulásából az észak-alföldi régió és a hozzá kapcsolódó munkaszervezetek. A következő kihívást pedig az jelenti, hogy mennyire sikerül a régiót és ezen belül megyénket felzárkóztatni a fejlettebb területek sorába. Ennek első lépése az kellett legyen, hogy az autópálya minél hamarabb érje el térségünket.
– Az elmúlt időszakban súlyos természeti csapások érték a régiót, azon belül is Szabolcs megyét. Mennyire sikerült az emiatt keletkezett problémákat megoldani?
– Valóban, a két súlyos tiszai árvíz, a ciánszennyezés és az 1999-es rendkívüli hóesés okozta helyzet is az északkeleti régiót sújtotta. Az árvíz levonulása után a polgárok és a kormány egy emberként kezdték meg azokat a mentési és újjáépítési munkálatokat, amelyek több tízmilliárd forintba kerültek. Ez az összeg nem tartalmazta a régi gátak, gátrendszerek újjépítését, megerősítését és az új gátak építését, azt külön minisztériumi forrásokból fedezték. Bereg több mint 1700 lakása, családi háza, illetve útjai újjáépültek. Sőt nem csupán újjáépült, hanem a tájegység hagyományos, a környezethez és a korhoz illeszkedő stílusa alapján született meg az a falusi környezet, amelynek belföldi és külföldi turisztikai vonzereje egyaránt jelentős.
– A térségben sok olyan kis- és középvállalkozó él, aki a természeti katasztrófák következtében részben vagy egészben elveszítette javait, vállalkozását. Hogyan tudtak segíteni rajtuk?
– Az újjáépítés mellett nagyon nagy szerepe volt a kísérőprogramoknak is. A Gazdasági Minisztérium a vállalkozások élénkítése, helyreállítása érdekében a beregi térségre speciális programcsomagot dolgozott ki és alkalmazott. A mikro-, kis- és középvállalkozások számára a Széchenyi-terv részeként a gazdasági tárca 500 millió forintos külön forrást biztosított a természeti katasztrófák által sújtott kisvállalkozások számára. Ezek a források gyorsan és bürokráciamentesen jutottak el az érintett hátrányos helyzetben lévő vállalkozásokhoz. A Belügyminisztériumnak is volt egy külön költségkerete, amelyből településenként tízmillió forintot biztosított pályáztatás nélkül. Ennek a forrásnak a felhasználásáról maguk a települések dönthettek. Úgy ítélem meg, hogy a kormány ezen a területen példaértékű munkát végzett. Az ilyen és ehhez hasonló polgári összefogás az, amely Magyarországot be tudja emelni az Európai Unióba.
– Milyen előrelépések történtek az oktatásban és a gazdaság fejlesztésében?
– A magam részéről különös hangsúlyt fektetek az oktatás fejlesztésére, ezért is hoztam létre egy olyan tehetséggondozó alapítványt, amely a hátrányos helyzetű Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei fiatalok továbbtanulási lehetőségét és esélyeit javítja, biztosítja. Elsősorban általános iskolás korú tanulókról van szó, akiknek a szülei nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy gyermekeiket megfelelő könyvekkel, taneszközökkel tudják ellátni. Ezeknek az eszközöknek a beszerzésében segít az alapítványom. Ha ennyivel hozzá tudtam járulni a térség felzárkóztatásához, akkor már megérte belekezdeni. Ám a kormány is felismerte, hogy ebben a térségben érdemes az oktatásba beruházni. Így iskola épül Kemecsén, iskolabővítésre került sor Kótajon, Székelyen pedig letettük az alapkövét annak az iskolának, amelyet várhatóan 2002 augusztusában adunk át. A kormány Nyíregyházán a főiskola területén egy több milliárd forintos beruházást valósít meg. A térség gazdaságfejlesztésének egyik legfontosabb kérdése azonban az autópálya megépítése, amelynek munkálatai már elkezdődtek, a teljes szakasz 2006-ig el fogja érni az országhatárt.
– Ez a kérdés már a Horn-kabinet idején is felvetődött. Milyen előrelépés történt ebben a kormányzati ciklusban?
– A Horn-kormány programjában 2008-ig érte volna el az autópálya az ukrán határt, a mostani tervek szerint pedig 2006-ban valósulna meg mindez. Sőt 2002. november 30-án már autópályán érhetjük el az észak-alföldi régiót, benne Nyíregyházát, Debrecent és vonzáskörzetét.
– Miért torpant meg az autópálya-építés 1998-ban?
– A korábbi koncessziós szerződések rendezése miatt. Addig ugyanis nem lehetett továbbépíteni az autópályát, ameddig az MSZP-kormány által megkötött, egyébként előnytelen koncessziós szerződések lezárása meg nem történt. Hiba azt felróni, hogy a Fidesz-kormány közbeszerzések nélkül épített autópályát, ugyanis eddig egyetlen kormány sem tett másként. A korábbi időszakban koncesszióba adták az autópálya építésének jogát. Ez történt az M3-as esetében is. A koncesszor felállította a fizetőkapukat, majd 1998-ban a Fidesz-kormány felülvizsgálta az MSZP által kötött rendkívül előnytelen szerződéseket, és mindenki számára megnyugtatóan rendezte azt. Ma az autópálya-építések a hazai vállalkozásoknak és nem a külföldieknek adnak munkát.
– Mit jelent a Széchenyi-terv a régió számára?
– A magyar gazdaság motorjaként aposztrofált Széchenyi-tervnek legfontosabb szerepe a megye felzárkóztatásában van. A legutóbbi bérlakás-építési programban a huszonnégy nyertes pályázatból a megye négy települése kapott forrást bérlakás építésére. A nyertesek között találhatjuk Nyíregyházát, Nyírkércset, Nagyhalászt, Vasmegyert és szülővárosomat, Demecsert. Ez utóbbi településen harminckét bérlakást építenek a támogatás segítségével. A másik kiemelkedő fontosságú feladat a szociális ellátórendszer erősítése. Szabolcsban a korábbi szövetkezeti rendszerben alacsony jövedelmekkel rendelkeztek az emberek, aminek következtében nagyon kevés nyugdíjat kapnak. Ezért bírt rendkívüli fontossággal, hogy a Széchenyi-terven belül olyan részpályázati csomag is legyen, ami idősek otthonára, gondozóházak építésére is lehetőséget ad.
– A jövő szempontjából mit tart a legfontosabb feladatnak?
– A térség felzárkózásának érdekében legfontosabb az autópályák építésének folytatása. Lényeges, hogy az önkormányzatok közmunkaprogram-pályázatai tovább folytatódjanak. Nem szabad azoknak a foglalkoztatási projekteknek sem megtorpanniuk, amelyek már elindultak. Ösztönözni kell az inkubátorházak, vállalkozói házak építését, amelyek valójában a kisvállalkozásokat magukba foglaló, azokat támogató, kedvezményeket biztosító logisztikai centrumok. Tovább kell vinni a kialakított országos hálózatú mikrohitelezés rendszerét a térségben, melynek az öszszege az elmúlt négy év alatt megháromszorozódott. Folytatni kell azokat a beruházásokat, amelyek munkalehetőséget is jelentenek a térségben élők számára. Végül szeretném megértetni az emberekkel, hogy legjobb, ha saját kezükbe veszik sorsuk alakítását, és nem mondanak le arról a lehetőségről, hogy jobb körülményeket teremtsenek önmaguk és közösségük számára.

Papcsák Ferenc Nyíregyházán született 1966. február 19-én. Nős, két gyermek édesapja. 1980-ban Tiszavasváriban tanult vegyianyag- és gyógyszergyártó szakmunkásként, majd 1983-ban Állami Ifjúsági Nívódíjat kapott. Ezután Budapesten a Chinoin Rt.-nél dolgozott. A fizikai munka mellett az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium esti tagozatán tanult és 1986-ban érettségizett. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának nappali tagozatára 1987-ben nyert felvételt, majd egyéni ügyvédi irodát nyitott Solymáron. Tagja az ÁPV Rt. Igazgatóságának, illetve a Magyar Statisztikai Társaságban és a Pest Megyei Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsában is tevékenykedik.