Félelemkeltés és demagógia

Tóth Gy. László
2002. 04. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Köztudott, hogy az MSZP és az SZDSZ kampánya a félelemkeltésre és a szociális demagógiára épült. Ez azért lehetett hatékony, mert a közvélemény egy részével a balliberális médiumok elhitették, hogy a politikai életben nincsenek erkölcsi korlátok, nem érvényesülnek a racionális megfontolások, mivel a siker úgyis mindent legitimál. A félelemkeltés révén a baloldali pártok az emberekben meglévő irracionális érzéseket mozgósították, míg a jóléti rendszerváltás meghirdetésével azt próbálták elhitetni velük, hogy minden lehetséges, csak akarni kell. Ígéretük szerint a jövőben senkinek sem kell majd félni, de előbb véget kell vetni a kirekesztés, a gyűlöletkeltés és a rettegés négy évének. Miután jelenleg sincs mitől félni, sokan valószínűleg azt sem tudják, miről van szó. Akikre ugyanis nem hatottak a balliberális médiumok jól fizetett hivatásos rettegői, azok továbbra is csak a kóbor kutyáktól félnek. Valószínűleg mindenki a szomszédjáról hiszi azt, hogy az titokban fél. Csak nem meri bevallani. E kampányfogásnak azonban vannak valódi áldozatai is: azok a szerencsétlen emberek, akik nem látják át a helyzet egészét, és úgy gondolják, hogy ismét van miért félni. Az ismert történelmi előzmények után sajnos sok emberből előhívhatók ilyen rossz érzések.
Sokak számára soha nem lesz világos, hogy csak néhány para-noiás és cezaromán médiaértelmiségi szórakozik velünk.
Kovács és Kuncze ügyesen ismerték fel a helyzetben rejlő előnyöket. Egyre többet beszélnek arról, hogy az emberek félnek. De tőlük bezzeg majd nem kell félni… Arra a konkrét kérdésre, hogy most mitől kell félnie a polgároknak, legtöbbször azt az APEH-rendőrséget emlegetik, amelyik pedig köztudomásúan csak nagy összegű, gyanús gazdasági ügyletekkel foglalkozik. A kirekesztés vádját mind ez ideig egyetlen konkrétummal sem sikerült alátámasztani.
A hivatásos félelemkeltők persze jól tudják, hogy megfelelő táptalaj nélkül a félelem virágai gyorsan elszáradnak. Aczél Endre, Bolgár György, Mester Ákos, Németh Péter, Várkonyi Tibor, Veér András és társai újra félnek. Rettegnek. Ezúttal az utcai politizálástól. Hitlerre emlékeztetnek, és a bukaresti bányászjárásra. A miniszterelnök beszéde szerintük szörnyű volt, mert „halálhangulatot” árasztott. Ők, az egykori kivételezettek, a kommunizmus szervilis lakájai ismét félnek. Uszításról, gyűlölet- és félelemkeltésről beszélnek. A nagytőke és a pénztőke elleni hangulatkeltésről. Kovács és Kuncze szerint Orbán Viktor veszélyes útra tévedt.
Ezek után nézzük a tényeket! A Fidesz-Magyar Polgári Párt és szövetségesei által megrendezett két legutóbbi kampányrendezvényen körülbelül 2 (azaz kettő-) millió ember vett részt. A nemzeti zászlókkal felvonuló tömeg rendkívül fegyelmezetten és méltóságteljesen viselkedett. A két rendezvényen egyetlen rendbontás sem történt. Fölöslegesen aggódott Demszky Gábor, Horn Gyula és a többi „humanista”. Az utcán lévő magyarok vigyáztak a botladozó gyermekekre, az aggastyánokra, önmagukra és a rendre. Az ország közel egyötödéről beszélünk! A magyarok egy része Magyarország terein és utcáin nyilvánított véleményt. Egyetértettek a miniszterelnökkel abban, hogy magyarként akarnak élni Európában, és hogy ebben az országban származása miatt senki sem szenvedhet hátrányt, de senki nem élvezhet előnyt sem. (Ez lenne a baj? Néhány embert zavar az esélyegyenlőség?) Egyetértettek azzal, hogy Magyarország államformája köztársaság, és nem részvénytársaság. Elfogadták azt a gondolatot, hogy nagy szükségünk van a nagytőkére és a pénztőkére, de a mindenkori kormánynak a polgárok oldalán kell állnia.
Mit gondoljunk azokról, akik ezeket a gondolatokat félelmetesnek tartják? És mit azokról, akik békés magyar állampolgároktól félnek? Értelmes reakció-e azoktól félni, akik kokárdát tűznek a mellükre, majd kimennek az utcára, hogy méltóságteljes nyugalomban meghallgassák az ország demokratikusan megválasztott miniszterelnökét? Ezt követően pedig csendben és fegyelmezetten mind a kétmillióan visszatérnek otthonaikba. Nem azoktól kell-e inkább félnünk, akik már többször bebizonyították alkalmatlanságukat? Nem azoktól kell-e inkább félnünk, akik soha nem vallják meg őszintén szándékaikat, akiknek zavaros a tekintete, akik lakásokba, szerkesztőségekbe és pártházakba húzódva politizálnak, akik nem merik nyilvánosan elmondani, mit is gondolnak valójában? Ne azoktól féltsük-e gyermekeinket, akik számára a pedofil Cohn-Bandit mértékadó személyiség? Akik szemében a legfőbb érték a többség- és nemzetelleneség, mert ők csak a polgárpukkasztó deviánsokat becsülik: a narkós mancsos para-imréket, a harsány és közönséges szellemi törpéket, a büntetett előéletű bankárokat, a férfiból lett nőket és a hölgyekből lett urakat? Nem azoktól kell-e inkább félnünk, akik itt élnek ugyan velünk, de undorodnak mindentől, ami magyar? A szolgalelkű senkiktől, a gyűlölködőktől és a megszállott világmegváltóktól? Rákosi és Kádár egykori kiszolgálóitól, és megújuló szellemi utódaiktól?
Kik azok, akik ma Magyarországon a szeretet és az összefogás erejétől félnek?
Az MSZP és az SZDSZ eleinte azzal érvelt, hogy ezt a kormányt elsősorban azért kell leváltani, mert lényegében mindent rosszul csinált. Később a koncepció módosult. Először csak azt ígérték, hogy nem változtatnak meg mindent, ma viszont már ott tartanak, hogy az Orbán-kormány összes jóléti, szociális intézkedésével egyetértenek, csak keveslik az erre fordított összegeket. Ugyanazok, akik ’94 és ’98 között gyakorlatilag kihúzták az elesettek alól a szociális hálót, most felfokozott szociális érzékenységről tesznek tanúbizonyságot. Könnyeznek a szociálisan hátrányos helyzetűek láttán. De mielőtt meghatódnánk, szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ugyanezek a politikai erők 1999-ben egy új Bokros-csomag bevezetését követelték az Orbán-kormánytól. Elfelejtették, hogy ezzel ők maguk kérdőjelezték meg a Horn–Kuncze-kormány által a társadalomra erőltetett Bokros-csomag bevezetésének a szükségességét.
Az újra összeállt baloldali blokk pártjai mindent elkövetnek annak érdekében, hogy elhitessék az emberekkel, hogy a szociális problémákat csak a baloldali pártok tudják megoldani, az effajta érzékenység kizárólag rájuk jellemző. Sajnos közkeletű tévhit, hogy ha egy jobboldali kormány szociális intézkedéseket hajt végre, akkor ezzel baloldali programot valósít meg. A baloldalnak nagy szüksége van e téveszme életben tartására, ugyanis egész létét jószerint csak ez igazolja és indokolja. Ez a súlyos tévedés azonban történelmileg sem igazolható! Először is a szociális érzékenység a keresztény etikából eredeztethető, tehát semmi köze a baloldali munkásmozgalmak életszínvonal-javító szocialista törekvéseihez. Másodszor: a jóléti állam nem más, mint a szociális érzékenység intézményesült formája. Az pedig történelmi tény, hogy a jóléti államokat kereszténydemokrata – tehát jobboldali – pártok és kormányok hozták létre, főként a második világháború utáni Nyugat-Európában. A baloldal azon törekvése, hogy magát a szociális érzékenységgel azonosítsa, nem más, mint egy ócska trükk (Ludwig Erhard, Müller Armackh, Röpke vagy Eucken sose voltak szocialisták.) Amikor tehát egy jobboldali párt az állampolgárok jólétéről és biztonságáról gondoskodik, akkor nem baloldali – szocialista vagy kommunista – programot hajt végre, hanem a saját polgári, nemzeti, kereszténydemokrata, azaz jobboldali értékei szerint jár el. Baloldali politikusok világszerte sokat beszélnek azokról a szociális problémákról, amelyek megoldására a történelem tanúsága szerint csak a jobboldali értékek mentén szerveződött társadalmak voltak képesek.
A szerző a miniszterelnök főtanácsadója

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.