Az idő előbb-utóbb mindent kiforog. Lehet palástolni, leplek alá bújtatni az igazi szándékokat, de egyszer csak a tények megszorítják a valóságkerülgetőt, és kimondja a takargatott igazságot. A vidékre történő utazgatás megártott egyik-másik jövőhirdetőnek. A holnapért aggodalmaskodó gazdák számára kezd megvilágosodni, mit várhatnak a szocialista párt hatalomért reszkető vezetőitől. Persze sokan még most csak sejtik, milyen praktikák sokasodnak ellenük, erről a véletlen elszólások árulkodnak. Vegyük hát sorba, milyen veszedelmek fenyegetik a magyar gazdákat!
Megváltoztatni készülnek a földjeinket védőernyőként takaró törvényt, hiszen nekik eladó az egész világ, csak a nyereség kerüljön saját zsebbe. Földeladás újra idegeneknek, és íme, újra itt kísért a zsebszerződések világa. A gazdajegyzők hálózatát egy ízben már feleslegesnek ítélték, hiszen a Horn-kormány idején egyszer már útilaput kötöttek a talpukra. Most a földművelésügyi hivatalok sorsa is megpecsételődhet. A családi gazdaságok megfojtásán is erősen gondolkodnak, és spekulálnak a módokon, mert azt nem ők találták ki. Demszky Gábor főpolgármester tanácskozásán Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere a következőket jelentette ki: a kistérségi komisszárokat el kell felejteni, ezért át kell írni a telefonkönyveket is. (Érdekes összevetni Medgyessy Péter ígéretével.) Nem mindennapi kifejezés kistérségi komisszárokat emlegetni egy MSZP-s városvezetőnek. Pánikot idéztek elő a Konzumbanknál, fölbolydultak az emberek, mert félnek, hogy hiteligényeiket egy szocialista vezetés többé nem elégítené ki.
Nézzük azt is, mi a távolabbi céljuk! Új társas vállalkozások nagyszámú létrehívása, amelyekbe idegenek (külföldiek) is beférnek. Tehát a valamikori állami gazdasági szerveződések létrehozása külföldi tőke beáramoltatásával. A megmaradt szövetkezetek felerősítése, magyarán „a továbbszolgáló cselédség” visszaalakítása a régi metódus alapján. Ezt hívják ők agrárjövőnek. Készül, mert készítik a magyar mezőgazdaság leépítését, hiszen a globalizálódó világ a kisnemzetek ellehetetlenítője, és az ő vezetésükkel mi az unióban is kiszolgáltatott ország lennénk, mert a szocialista kormányoknak Rákositól Hornig soha nem volt a vidéki Magyarországot védelmező elképzelése.
Mikor az ártalmak hatalomra jutnak, és a csak azért is pusztítás szolgálatába szegődnek, azt nem lehet jó irányba igazgatni. Sokat megélt gazdálkodó barátom gondolatait idézem, aki a Körös-köz egyik tanyáján sorolta történelem alázta életútját. „Nem is tudom, mert száma sincs, hányszor rázott meg bennünket az elmúlt rendszer hamis politikája. Ó, mennyiszer voltunk letaposva, de mégis minden tavasz jöttén kijöttünk a napra. Az a föld, amit még cseléd nagyapáim, apáim ragasztottak egybe, már csak az én időmben háromszor jutott bitang kezekbe. Első szervezés 52, fellélegzés 53, egybeverés 58, feloszlás 82, széjjelhordás minden vagyont elvtársi irányítással 89, s mire majd’ mindent visszakapartam, 94 lett. És megint jött a nem szeretem világ. Azért mégis, és újra kijöttünk a napra, amit most új földesurak és haszonleső bankárok akarnak elsötétíteni előlünk. Pedig mi fényben akarunk élni és boldogulni…”
Tél múltával, akinek csak akkora kertet adott a sorsa, amennyit egy pamacs bárányfelhő árnyéka betakar, ahogy az idő engedte, szorongva sietett, és nézte, mit hagyott maga után a fagy. Azt már megtanulta az ember, hogy ne pereljen az időjárással, mert ő a nagyobb úr. Példát vegyen, mert a levelek zöldülnek, ha kicsit fázósabban is, ők túlélték. Csak az emberi gonoszság változatait nehéz jóvátenni, melyek sötét indulatokkal támadnak az élet ellenében. Ezt kell meggondolja nemzetőrző és -megtartó parasztságunk ésszel bíró, egészséges ösztönnel élő minden fia, mert most igenis tehetünk magunkért, nem úgy, mint fél évszázados szolgaságunkban, melyet úgy neveztek, nagyüzemi szocialista mezőgazdaság.
Halálbüntetésre ítélhetik a volt kongói elnököt
