Gellért és a szent ékesszólás harmata

Megtanultuk az iskolában, hogy az írásban fönnmaradt magyar irodalom kezdetén egy temetési beszéd – sermo – áll, melyet a sír fölött mondott el az ismeretlen pap a XII. század vége felé. Tudjuk azt is, hogy a régebbi magyar irodalomban fontos szerepet játszott a szentbeszéd műfaja. Az istentiszteleteken elhangzó prédikációk a honfoglalás utáni legkorábbi időtől kezdve napjainkig folyamatosan, megszakítás nélkül kísérik végig a magyarság életét; a legújabb korban éppúgy találni irodalmilag értékes és hatásos beszédet, mint a XV. vagy a XIX. században. De egy szentbeszéd vizsgálatánál nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a hatás a színházi előadáshoz hasonlóan teljességében csak a helyszínen érzékelhető; a beszédhez tartozik a taglejtés, a mimika, a hallgatósággal való kontaktus, és számtalan olyan apró dolog, ami a leírt szövegekből nemigen derül ki.