Nem sokkal a robbantás után két szervezet is felvállalta a felelősséget: a Hamász és az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai. A Hamásznak (Harakat el-Mugawama el-Iszlamíja), az Iszlám Ellenállás Mozgalmának gyökerei Egyiptomban találhatók. Az 1967-es „hatnapos háború” után a „Mozlim Testvériség” tagjai alapították a szervezetet. A fundamentalista nézeteiről ismert mozgássérült Ahmed Jaszín sejk lett a szervezet főideológusa. Stratégiai vezetőjük Kalid Misal, ő felel a csoport katonai akcióiért és a robbantásos merényletekért.
Jaszín sejk, aki 1990 és 1997 között Izraelben volt bebörtönözve, a szervezetet mint „jótékonysági alapítványt” álcázta Al-Mudzsama néven. A palesztin menekülttáborokban számos szociális tervet indítottak el, amelyek szimpatizánsokat biztosítottak a szervezetnek. Céljukat Palesztina egységének létrehozásában, Izrael megsemmisítésében és egy iszlámista államforma létrehozásában definiálták.
A radikalizálódás 1989-ben, az „első intifáda” kirobbanása után következett be. Ez Izrael államot is meglepte, mivel a zsidó állam nem hivatalosan segítette a Hamászt, mivel benne egy a PFSZ-nél liberálisabb szervezetet látott. Már akkor voltak olyan elképzelések Izrael részéről, hogy Arafat elnököt és a PFSZ-t lecserélik, helyére a jeruzsálemi kormány egyértelműen a Hamászt favorizálta. Később a Hamász is a fegyveres harcot propagálta, Izrael betiltotta a szervezetet és terrorista csoportnak deklarálta.
A Lionel Messi rekordját túlszárnyaló argentin a Real Madridról álmodik
